Wikipédia

De Gerando Antonina

(1845-1914) pedagógus, író, műfordító

De Gerando Antonina (Párizs, 1845. február 13. – Kolozsvár, 1914. április 6.) pedagógus, író, műfordító, a magyar nőnevelés harmadik nemzedékének vezéregyénisége, Teleki Emma lánya.

De Gerando Antonina
SzületettAntonina de Gérando
1845. február 13.
Párizs
Elhunyt1914. április 6. (69 évesen)
Kolozsvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiTeleki Emma
De Gerando Ágost
Foglalkozásapedagógus,
szakíró,
műfordító
SírhelyeHázsongárdi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz De Gerando Antonina témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Auguste De Gerando és gróf Teleki Emma (Teleki Blanka nővére) voltak. Egyéves korában került Magyarországra, ahol Teleki Blankától tanulta a magyar nyelvet. Édesapja halála után a család visszatért Párizsba, így Antonina itt végezte tanulmányait. Többek között Irányi Dániel tanítványa volt. 1861-ben tanítónői, 1864-ben tanárnői képesítést szerzett. Amellett, hogy mindkét szülője anyanyelvén beszélt, tudott németül és latinul is. 1865-ben és 1867-ben rövid időre Magyarországra látogatott, majd 1872-ben végképp itt telepedett le. Előbb Budapesten a Veres Pálné-féle Nőegylet intézetében és a kézimunka-ipariskolában tanított, majd 1876-tól magántanfolyamokat tartott.

„Amint én Kolozsvár városé vagyok, éppen úgy mondhatom, hogy ezen kolozsvári felsőbb leányiskola az enyém, mert én teremtettem és életemnek 25 legtevékenyebb, legerőteljesebb, legtermékenyebb évén át, minden erőmet, minden gondolatomat, minden törekvésemet ennek szántam. Úgy is szeretem ezen iskolát, mint ahogy a művész szereti alkotását, mint ahogy az anya szereti gyermekét.”
(De Gerando Antonina: Búcsú, Kolozsvárhoz!)[1]

1880-ban Kolozsvár városa meghívta az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójának, ahol 12-18 éves lányokat tanítottak. A eredetileg négy osztályos iskola a Magyar utca 17. szám alatt kapott helyet, 1893-tól hat osztályosra bővült, és több mint háromszáz tanulója volt. 1901. szeptemberre készült el az iskola új épülete a Sétatér mellett. De Gerando Antonina huszonöt éven át vezette az iskolát, amit még hosszú ideig Dezserándó-ként emlegettek.[2] 1885-ben Szabadkára is hívták iskolaigazgatónak, de nem akarta elhagyni az iskolát és a várost.

Részt vett a Pestalozzi Társaság munkájában, 1889-től tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egylet bölcselet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának, elnöke Teleki Blanka-körnek és a Kolozsvári Állatvédő Egyesületnek.[3][4][5] Tankönyveket és pedagógiai értekezéseket írt, munkatársa volt a Nemzeti Nőnevelés című pedagógiai szaklapnak, számos művet fordított. Részt vett az Erdélyi Kárpát Egyesület idegennyelvű kiadványainak sajtó alá rendezésében.[6] 1891-ben lemondott tisztségéről, hogy beteg édesanyját tudja ápolni, de helyette egy év szabadságot engedélyeztek neki, és édesanyja halála után folytatta a tanítást egészen 1912-es nyugdíjazásáig. Elhunyt 1914. április 6-án este 10 órakor, örök nyugalomra helyezték 1914. április 9-én a kolozsvári sírkertben.

A házsongárdi temetőben található sírját felszámolták, hamvait a Házsongárdi Alapítvány által állított emléktábla alá temették el újra.[7] 1941–1964 között az ő nevét viselte az Állami Magyar Színháztól nyíló Sétatér melletti utca (jelenleg Arany János utca).[8]

Művei szerkesztés

 
Sírköve a Házsongárdi temetőben
 
2016-ban felállított új síremléke a Házsongárdi temetőben (mellette a régi sírról megmentett sírkő)
  • Elméleti és gyakorlati okadatolt eredeti magyar számtan, a méter-rendszer alapos ismertetésével. Algymnasiumok, képezdék, ipariskolák és magánhasználatra. Budapest: Légrády. 1875
  • Lengyel- és Oroszország : Kosciusco legendája. Budapest: Franklin. 1878
  • A munka történetének rövid vázlata. Budapest: Légrády. 1880
  • Nőtan vagy az asszonyi hivatás tudománya. Intézetek, képezdék, felső nép- és polgáriskolák meg magánhasználat számára. Kolozsvár: Stein J., 1880
  • Neveléstan. Kolozsvár. 1881
  • Háztartástan. Kolozsvár. 1883
  • Hol a boldogság? Vigaszszó szenvedők s szerencsétlenek számára. Budapest. 1884
  • Zene-elmélet és ének-iskola. Chevet-tanmód szerint. Budapest. 1885
  • Franczia felsőbb leányiskolákról. Budapest. 1885
  • Az emberiség jóltevői. Valódi nagy férfiak életrajza, Budapest:Révai. 1887
  • Pali gyermeksége és ifjúsága : a 12-15 éves mindkét nemű ifjúság számára. Budapest: Méhner. 1889
  • A legújabb nevelési reformok Francziaországban. In: Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának Kiadványai. 1890
  • Ifjusági szinművek. Budapest: Nagel. 1891
  • Francia olvasókönyv felsőbb leányiskolák számára (Lectures francaises), Pozsony, 1891
  • Női élet, Kolozsvár, 1892
  • Gróf Teleki Blanka élete. Budapest: Légrády. 1892
  • A kezdő franczia legelső mestere. Pozsony: Stampfel. 1893
  • Hogyan "lesz Magyarország?". Kolozsvár: Ajtai. 1894
  • Reformjavaslatok a felsőbb leányiskolákra nézve, Kolozsvár: Ajtai. 1896
  • Franczia olvasókönyv : a magyarországi felsőbb leány-iskolák 2., 3., és 4. osztályai számára. Pozsony: Stampfel. 1896
  • A ki másra gondol : Egy felsőbbrendű társadalom első a-b-c-je. Budapest: Légrády Testvérek. 1897
  • Jellemképzés az iskolában, Kolozsvár, 1900
  • Az eruditio csődje az iskolákban. Budapest: Franklin. 1907
  • A szeretet nevelő hatalma. Budapest: Franklin. 1907
  • A felsőbb leányiskolákról, Budapest. 1913
  • Nőtan, avagy Amit egy leánynak tudni kell; vál., bev., jegyz. Gaal György; Kriterion, Kolozsvár, 2018

Műfordításai szerkesztés

  • Théophile Gautier: Fracasse kapitány. Budapest. 1873
  • Eugène Noël: Egy együgyü ember emlékirataiból. Budapest: Friebeisz. 1874
  • Jókai Mór: Le fils de ľhomme au cœur de pierre. Paris: Ollendorff. 1880
  • Jules Michelet: A franczia forradalom története. Kolozsvár: Stein. 1884
  • George Sand: A hóember. Budapest. 1887
  • Alfred Dumesnil: Művészi benyomások Rembrandt-tól Beethoven-ig. Kolozsvár: Horatsik. 1893
  • Jules Michelet: D'Arc Johanna. Kolozsvár: Ajtai. 1893
  • Louisa May Alcott: A kis Rózsa hat nagynénje és hét unokaöccse. Budapest: Légrády. 1923

Hivatkozások szerkesztés

  1. ↑ De Gerando Antonina: Búcsú, Kolozsvárhoz!. In Kincses Kolozsvár II. Szerk. Bálint István János. Budapest: Magvető. 1987. = Magyar Hírmondó, ISBN 963 14 0950 3  
  2. ↑ Lásd például Thury Zsuzsa: Családi dolgok. Budapest: Magvető. 1982. ISBN 963 15 2003 X   illetve Gaal György: A Sétatér kétszáz éve. Szabadság, (2008. június 28.) arch Hozzáférés: 2015. január 13.
  3. ↑ Értesítő. Az Erdélyi Múzeum-Egylet Bölcselet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának Kiadványai, V. évf. 3. sz. (1888)
  4. ↑ Ady Endre: Egy szomorú évkönyv. Budapesti Napló, (1905. július 11.)
  5. ↑ A Kolozsvári Állatvédő Egyesület évi közgyűlése. Állatvédelem, VIII. évf. (1911)
  6. ↑ Az Erdélyi Kárpát Egyesület története. www.fsz.bme.hu (Hozzáférés: 2015. január 13.) arch
  7. ↑ Nagybányán járt De Gerando-Teleki Judit. erdely.ma (2009. május 4.) (Hozzáférés: 2015. január 13.) arch
  8. ↑ Asztalos Lajos: Helytörténet: Kolozsvár helynevei. Szabadság, (2006. január 4.) arch Hozzáférés: 2015. január 13.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=De_Gerando_Antonina&oldid=26764265”