Dedinszky Gyula
Dedinszky Gyula (Dunagálos, 1905. március 24. – Békéscsaba, 1994. május 22.) evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató.
| Dedinszky Gyula | |
| Született | Dedinszky Gyula 1905. március 24. Dunagálos |
| Elhunyt | 1994. május 22. (89 évesen) Békéscsaba |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Veres Margit (1931-1994) |
| Foglalkozása | evangélikus lelkész, helytörténész, néprajzkutató |
| Kitüntetései | Sebestyén Gyula-emlékérem (1981) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dedinszky Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Szülei: Dedinszky János és Stollmann Anna voltak. Dunagáloson három elemit végzett. A gimnázium első évét Újverbászon végezte, majd Békéscsabára került; 1923-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem soproni iskolájában végezte el, ahol Pröhle Károly és Deák János oktatták. 1927-1928 között a Helsinki Egyetem teológiai szakán tanult. 1928-ban Kiskőrösre került segédlelkésznek. 1929-ben Ipolyvecen és Szarvason szolgált. 1931-ben visszahívták Kiskőrösre, ahol lelkész lett.[1] 1938-ban Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának tagja lett.[2] E tisztségéről lemondott, amikor 1942-ben Békéscsabára került.[3] 1948-ban minden egyházi tisztségétől megfosztották, így háttérben működő lelkészként szolgált 1972-ig.
Néprajzi gyűjtőmunkájáért 1981-ben Sebestyén Gyula-emlékéremmel tüntették ki.[4] 1990-ben Békéscsabán Pro Urbe kitüntetést kapott.[5] 1992-ben az Evangélikus Teológiai Akadémia Békéscsabán az egyetem tiszteletbeli teológiai doktorává avatta.[6]
Magánélete szerkesztés
1931. szeptember 15-én Budapesten, a IV. kerületben házasságot kötött Veres Margit Gizellával, Veres Kálmán és Komáromi Judit Lujza gyermekével.[7] Két gyermekük született.
Művei szerkesztés
- Békéscsaba nyelvi és vallási képének alakulása (1965)
- A Békéscsabát újraalapító telepesek származási helye a helységnevekből képzett családnevek alapján (1978)
- Stark Adolf békéscsabai szőlőnemesítő (1981)
- A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig (1985)
- Szól a harang. Néprajzi tanulmányok (1986)
- A szlovák betű útja Békéscsabán. Cesta slovenskej litery na Cabe. (1987)
- Békéscsabai családnevek a 18. században. Békéscabianske priezviska v 18. storoci. (1988)
- A Biblia néprajza (1991)
- Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából (1993)
- Csabai tájszótár. Cabjanskí nárecovi slovnik. (1993)
- Vidám Csaba (2013) Mazán László illusztrációival[8][9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (1931. március 31.) „Kiskőrös”. Kis Ujság 44 (73), 6. o.
- ↑ (1938. július 21.) „Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok – Dedinszky Gyula kiskőrösi ág. h. ev. lelkésznek a törvényhatósági bizottságban való behívása”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 36 (29), 333. o.
- ↑ (1943. március 11.) „Dedinszky Gyula th. bizottsági tagságának megszűnése”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Hivatalos Lapja 41 (11), 120. o.
- ↑ (1981. június 20.) „Néprajzi vándorgyűlés Emlékezés Kiss Lajosra”. Magyar Hírlap 14 (143), 4. o.
- ↑ Szilágyi Miklós (1990). „Dedinszky Gyula köszöntése”. Békési Élet (3), 375–380. o.
- ↑ (1992. november 20.) „Az Evangélikus Teológiai Akadémia”. Új Világ 21 (44), 13. o.
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IV. ker. polgári akv. 653/1931. folyószám alatt.
- ↑ Megjelent a Vidám Csaba című anekdotakötet. BEOL (Békés megyei Hírlap online), 2013. december 13. [2014. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 21.)
- ↑ Lektori vélemény Dedinszky Gyula: Vidám Csaba című kéziratáról. Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület, 2013. december 15. [2014. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 21.)
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Dedinszky Gyula és csabai népe
- Ordass Lajos Alapítvány honlapja
