Dedrád

falu Romániában, Maros megyében

Dedrád (románul: Dedrad, németül: Zepling vagy Deutsch-Zepling, szász nyelven Zaiplenk) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében.

Dedrád (Dedrad)
A falu látképe délkeletről
A falu látképe délkeletről
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségBátos
Rangfalu
KözségközpontBátos
Irányítószám547086
SIRUTA-kód115548
Népesség
Népesség1527 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság51 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság456 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 49′, k. h. 24° 40′Koordináták: é. sz. 46° 49′, k. h. 24° 40′
A Wikimédia Commons tartalmaz Dedrád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Művelődési ház
Általános iskola
Evangélikus templom

Fekvése szerkesztés

Szászrégentől hat km-re északkeletre fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Neve szláv személynévi eredetű (*Dĕdoradъ). Történeti névalakjai: Dedraad (1319), Dedrad (1325), Drad és Drydag (13321335), Dedrada (1474), Dedrat (1750), Dedra (17601762). 1808-ban németül Zepling, románul Dredá, 1873-ban magyarul Dédrád.

Az első birtokösszeírások alapján azonban valószínű, hogy eredetileg a mai Dedrád viselte a Széplak (1228: Sceploc) nevet, itt lehetett a Kacsics nemzetség birtokközpontja és a szászok betelepülésekor költöztették lakóit Dedrádszéplakra. Német neve valószínűleg szintén a magyar Széplakból való.

Története szerkesztés

A 13. században települt szász lakossággal. 1325-ben már iskoláját is említették. Eredetileg szabadfalu, később jobbágyfalu volt Kolozs vármegyében. 1607-ben azonban a közösség szabad bíráskodási jogot kapott Rákóczi Zsigmondtól, amibe a földbirtokosok nem szólhattak bele. Ezt a szabadalmat később többször is megerősítették. Az első kőházakat egy 1864-es tűzvész után építették, addig szalmával fedett faházakban laktak. A dedrádi szászok eladásra hagymát termesztettek.

1820 körül földjeit archaikus módon nyilas osztással művelték. A határ korábban huszonöt, akkoriban ötven „nyílra” oszlott. 10-12 évente ezeket újraosztották a falusiak között.[2]

1924 és 1929 között 320 szász lakója költözött Nagyszebenbe, Nagydisznódra és Szentágotára.[3] Szász lakosságának többségét, 388 családot a visszavonuló német csapatok 1944. szeptember 12-én Németországba költöztették. Helyükre 334 román, kisebb részt magyar család települt be. Az elmenekült szászok közül 1945 őszéig 357-en tértek vissza.[4]

A római katolikusok 19851986-ban egy magánházat kápolnává építettek át.[5]

Népessége szerkesztés

  • 1850-ben 1809 lakosából 1717 volt német, 57 cigány és 35 román nemzetiségű; 1774 evangélikus és 35 görögkatolikus vallású.
  • 1910-ben 2043 lakosából 1927 volt német, 46 cigány, 45 magyar és 25 román anyanyelvű; 1935 evangélikus, 58 református és 43 görögkatolikus vallású.
  • 2002-ben 1526 lakosából 1394 volt román, 51 német, 50 magyar és 31 cigány nemzetiségű; 1385 ortodox, 56 evangélikus és 33 római katolikus vallású.

Látnivalók szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  2. Trócsányi Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790–1849. Budapest: Akadémiai, 1956, 80. o.
  3. Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. 1. Hermannstadt, 1999
  4. Alexandru Pintelei – Horst Göbbel: Punct crucial în Ardealul de Nord / Wendepunkt in Nordsiebenbürgen (Nürnberg, 2004), 107. o.
  5. www.miserend.hu

Források szerkesztés

  • Maria Rohwer: Deutsch-Zepling in Nordsiebenbürgen. München, 2002