Wikipédia

Dewoitine D.520

francia vadászrepülőgép (1940)

A Dewoitine D.520 egy francia vadászrepülőgép volt, mely 1940 elején került hadrendbe, röviddel a második világháború kitörése után. A Morane–Saulnier MS.406 típussal szemben, mely a francia légierőben legnagyobb mennyiségben alkalmazott vadászgép volt abban az időben, a Dewoitine D.520 megközelítette a legmodernebb német repülőgépek teljesítményét, mint amilyen például a Messerschmitt Bf 109 volt. Nem volt olyan gyors mint a Bf 109E, de fordulékonyabb volt.[1] A sorozatgyártás elhúzódása miatt csak kevés gép tudott részt venni a Luftwaffe ellen vívott harcokban.

Dewoitine D.520
Dewoitine D.520 a Musée de l'Air et de l'Espaceben
Dewoitine D.520 a Musée de l'Air et de l'Espaceben
Funkcióvadászrepülőgép
GyártóSNCAM
Gyártási darabszám900
Hajtómű
MotorHispano–Suiza 12Y
Hatótávolság1250 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Dewoitine D.520 témájú médiaállományokat.

A D.520 repülőgép tervezését a Légierő 1936-ban kiadott követelményjegyzékének megfelelően kezdték el, mely szerint a modern gyors vadászgép jó emelkedési sebességgel kellett rendelkezzen és fő fegyverzetéül egy 20 mm-es gépágyút szántak. Az akkori legerősebb francia motor a Hispano–Suiza 12Y volt, mely kisebb teljesítményű volt a Rolls–Royce Merlin és a Daimler–Benz DB 601 korszerű motorokhoz képest, viszont könnyebb is volt azoknál. Más vadászrepülőgép tervek is megfeleltek a kiírásnak, de egyik sem állt hadrendbe, vagy csak olyan kis számban, hogy nem játszottak számottevő szerepet a háborúban.

Fejlesztés szerkesztés

A Légügyi Minisztérium 1936. június 15-én adta ki a követelményjegyzéket, és a D.520 tervezése 1936. szeptemberben kezdődött meg az Émile Dewoitine vezette magánvállalkozású tervezőirodában. A követelmények az alábbiak voltak: legnagyobb sebesség 500 km/h, 8000 m-re emelkedés 15 perc alatt, és a fel- és leszálláshoz szükséges távolság nem lehetett több 400 m-nél. A fegyverzet két 7,5 mm-es géppuska és egy vagy két 20 mm Hispano–Suiza HS.9 gépágyú.[2] Dewoitine nem volt elégedett legutolsó konstrukciójának a Dewoitine D.513 vadászgépnek a teljesítményével, mellyel szemben a Légierő az MS.406-ot választotta, és elhatározta, hogy a kiírásra a legújabb elvek szerint tervezett és a rendelkezésre álló legerősebb motorral, a 890 LE teljesítményű Hispano–Suiza 12Y–21 folyadékhűtéses hajtóművel ellátott tervet nyújt be. Az első pályázatot elutasította a Légügyi minisztérium, mely miután megismerkedett az angol Hawker Hurricane és Supermarine Spitfire teljesítményével, megváltoztatta a követelményeket: a legnagyobb sebességet felemelte 500 km/h fölé. Dewoitine az új tervnek a "D.520"[2] jelet adta.

Ugyanerre a tenderre adták be a Morane–Saulnier MS.450 és a Caudron–Renault C.770 repülőgépek terveit is, de egyik sem hagyta el a rajzasztalt. Két másik konkurens francia típus, a Bloch MB.150 és az Arsenal VG.33 ugyan elkészült és kis mennyiségben hadrendbe is állította a Légierő, de érdemleges szerepet már nem játszott a háborúban.[3]

1937 márciusában a cég beolvadt az egyik gyártó vállalatba, az SNCAMba. Emiatt és a Légiflottában bekövetkezett további gyártási változtatások miatt a D.520 tervezői munkái szüneteltek 1937 legnagyobb részén, és 1938 elejéig csak egy néhány rajzoló dolgozott a prototípus részletrajzain.[4] A D.520-01 jelű prototípus, melyet egy Hispano 12Y–21 motor hajtott ideiglenesen egy kéttollú merev falégcsavarral először 1938. október 2-án szállt fel, de csak 480 km/h sebességet ért el és a veszélyesen nagy motorhőmérséklet miatt le kellett állítani a próbákat.[5] Megállapították, hogy a problémák főképpen a szárny alatti hűtőnek a tervezettnél nagyobb légellenállása miatt léptek fel, ezért ezeket lecserélték egyetlen, a törzs alatt elhelyezett áramvonalas burkolattal ellátott hőcserélőre.[6] Egy kisebb leszálláskor keletkezett baleset után további változásokat léptettek életbe: a motor lecserélték egy újabb 12Y–29 típusra, a kipufogóvezetékbe üzemanyag befecskendezést alakítottak ki a nagyobb tolóerő érdekében és változtatható állásszögű háromtollas légcsavart építettek be. Ezek a változtatások elegendőnek bizonyultak a tervezési sebesség, 530 km/h eléréséhez. Zuhanásban a legnagyobb sebesség 825 km/h volt.[7]

A prototípust 1939-ben két másik példány legyártása követte, a D.520-02 és 03, melyeket először 1939. január 9-én illetve május 5-én repülték. Ezeken új áramvonalasabb pilótaülés tetőket, nagyobb farokfelületet és hosszabb Olaer futómű-szárakat alkalmaztak, valamint elhagyták a Handley–Page résszárnyakat, melyekkel az első prototípus szárnyvégeit felszerelték.[8] Ezeknek a prototípusoknak a fegyverzete egy 20 mm-es Hispano–Suiza HS.9 gépágyú volt, mely a motor tengelyén keresztül tüzelt és két MAC 1934 7.5 mm géppuska a szárnyba építve. A harmadik prototípus kis farokkereket kapott a korábbi csúszótalp helyett. A második prototípus, melyet egy 12Y–31 motor hajtott, 550 km/h sebességet ért el és 8000 m-re 12 perc 53 másodperc alatt ért fel.[5] A repülési próbák sikeresen zajlottak le, ennek eredményeképp 1939 márciusában aláírták a szerződést további 200, az újabb 12Y–31 típusú motorral szerelt repülőgép leszállításáról (később a motorokat 12Y–45 típusra cserélték). További 600 gép gyártásáról júniusban kötöttek szerződést, de ezt 1939 júliusában 510 darabra csökkentették.[9]

A háború kitörésekor új szerződést kötöttek 1280 gép legyártására, havi 200 repülőgép kapacitással 1940 májusától. Ezután a haditengerészeti légierő további 120 gépet rendelt. A légiflotta 1940 áprilisában az összes rendelt mennyiséget 2250 példányra emelte, havi 350 darab ütemezéssel.[10]

Az első sorozatban gyártott D.520 1939 októberben hagyta el a gyártó sort. A sorozatgyártású gépeken a törzs hátsó részét 51 cm-el meghosszabbították, a motorburkolatot áttervezték, a domború, egy darabból készült szélvédőt optikailag sík darabra cserélték és páncéllemezt építettek be a pilótaülés mögé.[10] A legtöbb sorozatban gyártott példányt az új, Szydlowski–Planiol feltöltő kompresszorral szerelt 935 LE-s Hispano–Suiza 12Y–45 motor hajtotta, a későbbieket viszont a 860 LE-s 12Y–49 típus.

Az első sorozatgyártású gépek nem feleltek meg az átvételi próbákon mivel nem érték el a kívánt sebességet és hűtési problémáik voltak. Ezeket a hiányokat a kompressor beömlőnyílás áttervezésével, a hűtőkör átalakításával és a kipufogó rendszer javításával kiküszöbölték, de ezek a problémák hátráltatták az átadást, a harci alkalmasságot csak 1940 áprilisában kapták meg az első példányok.[11]

Alkalmazók szerkesztés

  Bulgária
  Franciaország

  Szabad Franciaország

 

Németország

 

Olaszország

  Románia

Műszaki adatok (Dewoitine D.520C.1)[12] szerkesztés

 

Méretek szerkesztés

  • Hossz: 8,6 m
  • Fesztáv: 10,2 m
  • Magasság: 2,57 m
  • Szárnyfelület: 15,87 m²

Tömeg szerkesztés

  • Üres tömeg: 2123 kg
  • Teljes tömeg: 2677 kg
  • Legnagyobb felszálló tömeg: 2785 kg
  • Szárny felületi terhelése: 167 kg/m²

Hajtómű szerkesztés

  • Típus: Hispano-Suiza 12Y-45 vízhűtéses 12 hengeres V elrendezésű motor
  • Teljesítmény: 690 kW (930 LE)
  • Teljesítmény/tömeg: 257 W/kg

Teljesítményadatok szerkesztés

  • Legnagyobb sebesség: 560 km/h
  • Hatótáv: 1250 km
  • Csúcsmagasság: 10 000 m
  • Emelkedési sebesség: 14,3 m/s

Fegyverzet szerkesztés

  • 1 × 20 mm Hispano-Suiza HS.404 gépágyú (60-lőszeres dobbal)
  • 4 × 7,5 mm MAC 1934 géppuska (675 tölténnyel)

Irodalom szerkesztés

  • Angelucci, Enzo and Paolo Matricardi. World Aircraft: World War II, Volume I (Sampson Low Guides). Maidenhead, UK: Sampson Low, 1978. ISBN 0-562-00096-8.
  • L'aviazione encyclopedia (The Illustrated Encyclopedia of Aircraft). London: Aerospace Publishing /De Agostini, 1986.
  • Avions Militaires 1919-1939 – Profiles et Histoire. Paris: Connaissance de l’Histoire Hachette, 1979.
  • Bączkowski, W. Dewoitine D.520 (in Polish). Warsaw, Poland: Books International, 1998.
  • Belcarz, Bartłomiej. Dewoitine D 520. Sandomierz, Poland/Redbourn, UK: Mushroom Model Publications, 2005. ISBN 83-89450-09-7.
  • Breffort, Dominique and André Jouineau. French Aircraft from 1939 to 1942, Volume 2: From Dewoitine to Potez. Paris: Histoire & Collections, 2005. ISBN 2-915239-49-5.
  • Brindley, John F. French Fighters of World War Two, Volume One. Windsor, UK: Hylton Lacy Publishers Ltd., 1971. ISBN 0-85064-015-6.
  • Brown, Russell. Desert Warriors: Australian P-40 Pilots at War in the Middle East and North Africa, 1941–1943. Maryborough, Australia: Banner Books, 1983. ISBN 1-875593-22-5.
  • "Caccia Assalto 5." Dimensione Cielo Aerei italiani nella 2° guerra mondiale (in Italian). Rome: Edizioni Bizzarri, 1972.
  • Caruana, Richard. "Allez le Gosse:The Dewoitine D.520." Scale Aviation Modeller International, Volume 4, Issue 11, October 1998.
  • Danel, Raymond. The Dewoitine 520 (Aircraft in Profile number 135). Windsor, Berkshire, UK: Profile Publications Ltd., 1971 (reprint from 1966).
  • Danel, Raymond and Jean Cuny. Docavia n°4: le Dewoitine D.520 (in French). Paris: Editions Larivière, 1966.
  • Dewoitine D 520 (bilingual French/English: various authors). Brussels, Belgium: DTU, 1997. ISBN 2-912749-00-X.
  • Ehrengardt, Christian-Jacques. Les avions français au combat: le Dewoitine D.520 (in French). Paris: Aéro-Editions, 2004.
  • Green, William. War Planes of the Second World War, Volume One; Fighters. London: Macdonald & Co.(Publishers) Ltd., 1960 (10th impression 1972). ISBN 0-356-01445-2.
  • Herington, John. Second World War Volume III – Air War Against Germany and Italy, 1939–1943 Canberra: Australian War Memorial (Australian official history), First edition, 1954.
  • Jackson, Robert. Aircraft of World War II: Development - Weaponry - Specifications. Enderby, Leicester, UK: Amber Books, 2003. ISBN 1-85605-751-8.
  • Marchand, Patrick. Dewoitine D.520 (Ailes de Gloire nr. 8) (in French). Le Muy, France: Les éditions Along, 2002. ISBN 2-914403-11-9.
  • Neulen, Hans Werner. In the Skies of Europe. Ramsbury, Marlborough, UK: The Crowood Press, 2000. ISBN 1-86126-799-1.
  • Pelletier, Alain. French Fighters of World War II in Action (Aircraft Number 180). Carrollton, TX: Squadron/Signal Publications, Inc., 2002. ISBN 0-89747-440-6.
  • Tillman, Barrett. Wildcat Aces of World War 2. Oxford, UK: Osprey Publishing. 1995. ISBN 1-85532-486-5.
  • Thompson, J. Steve with Peter C. Smith. Air Combat Manoeuvres. Hersham, Surrey, UK: Ian Allan Publishing, 2008. ISBN 978-1-903223-98-7.
  • Winchester, Jim. "Dewoitine D.520." Fighters: The World's Finest Combat Aircraft: 1914 to the Present Day. Bath, UK: Parragon Publishing, 2003. ISBN 1-4054-3843-6.

Külső hivatkozások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Angelucci and Matricardi 1978, p. 262.
  2. ↑ a b Danel and Cuny 1966, p. 30.
  3. ↑ Danel and Cuny 1966, pp. 28, 295.
  4. ↑ Danel and Cuny 1966, pp. 30, 296.
  5. ↑ a b Caruana 1998, p. 728
  6. ↑ Danel and Cuny 1966, pp. 34, 296.
  7. ↑ Danel and Cuny 1966, pp. 34-36, 297.
  8. ↑ Danel and Cuny 1966, pp. 36–40, 297.
  9. ↑ Caruana 1998, pp. 728, 730.
  10. ↑ a b Caruana 1998, p. 730.
  11. ↑ Danel and Cuny 1966, p. 73.
  12. ↑ Danel and Cuny: Le Dewoitine D.520 1966, pp. 225–226, 247, 256.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Dewoitine D.520 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dewoitine_D.520&oldid=25466643”