Dimitrie Sturdza

Dimitrie Sturdza (1833. március 10. – 1914. október 21.) román államférfi.

Dimitrie Sturdza
Született	1833. március 10. Butea
Elhunyt	1914. október 21. (81 évesen) Bukarest
Állampolgársága	román
Szülei	Ecaterina 'Catinca' Sturdza Boyar Alexandru 'Alecu' Sturdza, Lord of Miclauseni
Foglalkozása	diplomata politikus államférfi
Tisztsége	Románia szenátusának elnöke romániai országgyűlési képviselő Románia külügyminisztere Románia miniszterelnöke (1895–1896) Románia miniszterelnöke (1897–1899) Románia miniszterelnöke (1901–1906) Románia miniszterelnöke (1907–1909)
Iskolái	Bonni Egyetem Lajos–Miksa Egyetem Göttingeni Egyetem Humboldt Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Dimitrie Sturdza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Tanulmányait Münchenben, Göttingenben, Bonnban és Berlinben végezte. Korán lépett a nyilvános pályára és 1857-ben mint a moldvai ad hoc diván jegyzője ismeretes. Közreműködött a két fejedelemség uniójánál is. 1866-ban legelkeseredettebb ellensége volt Cuza fejedelemnek, akit meg is buktatott. Amikor Hohenzollern Károly (későbbi I. Károly román király) lett fejedelem, ő szerkesztette meg azt a beszédet, mellyel a trónt elfoglalta. 1866-68-ban közmunkaminiszter a Brateanu-kabinetben, majd 1876-88-ban fölváltva közmunka-, pénzügyi és oktatásügyi miniszter volt. A román tudományos akadémiának főtitkára; e minőségben adta ki Hourmuzaki műveit Documente privitoare la istoria Romanilor (A román történelmet érdeklő okmányok, Bukarest, 1876-1889, 11 kötet); azután Acte si documente privitoare la istoria renasterei Romaniei (Románia újjáébredése történetére vonatkozó adatok és okmányok, uo. 1888-89, 3 kötet). Írt nehány történelmi és numizmatikai értekezést román, francia és német nyelven és politikai röpiratokat. Mint politikust furfang és makacsság jellemezték. Amikor átvette a liberális párt vezetését, kiméletlen harcot indított meg minden téren a konzervatÍvok ellen, fölhasználva válogatás nélkül minden fegyvert ellenük és elsősorban magát a magyarországi nemzetiségi (román) kérdés hivatott megoldójának mutatta be, vádolva a Catargiu-kormányt, hogy gyáva és gonosz, mert nem kel az elnyomott ausztria-magyarországi románok védelmére. Ez volt legerősebb kártyája, mely a hatalmat meg is szerezte neki és 1895 őszén miniszterelnök lett. Az új választások - bár ezek páratlan szabadelvűséggel, minten hivatalos presszió nélkül mentek végbe - óriási többséghez juttatták. Mint miniszterelnök azonnal opportunista álláspontra helyezkedett, s az erdélyi kérdést az ajkára se vette többé, sőt 1896 júliusában Bécsben I. Ferenc József előtt tisztelegvén, előkészítette királyunknak Bukarestben tett látogatását és Románia csatlakozását a hármas szövetséghez. Ellenfelei azonban nem nyugodtak és amikor Sturdza Ghennadiet, a bukaresti metropolita-érseket befolyásával állásától megfosztotta, a közvélemény oly hangosan szólalt fel, hogy Sturdza 1896 decemberében beadta lemondását. Aurelianu lett utóda, míg ő a szenátus elnökévé lett. De az Aurelianu-kabinet állása elejétől kezdve ingatagnak bizonyult és 1897 márciusában beadta lemondását és erre újból Sturdza került a miniszterelnöki székbe.

Források

• Bokor József (szerk.). Sturza, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X