Dino Baggio

Dino Baggio (Camposampiero, 1971. július 24. –) korábbi olasz válogatott labdarúgó, középpályás.

Dino Baggio
1991-ben
Személyes adatok
Teljes név	Dino Baggio
Születési dátum	1971. július 24. (52 éves)
Születési hely	Camposampiero, Olaszország
Állampolgárság	olasz
Magasság	182 cm
Testtömeg	80 kg
Poszt	középpályás
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1989–1991 Torino 28 (2) 1991–1992 → Internazionale 27 (1) 1992–1994 Juventus 49 (1) 1994–2000 Parma 172 (12) 2000–2005 Lazio 44 (1) 2003 → Blackburn 9 (1) 2004 → Ancona 9 (1) 2005 Triestina 13 (0) 2008 Tombolo 1 (0)
Válogatottság
1990–1992 Olaszország U21 18 (1) 1991–1999 Olaszország 60 (7)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Dino Baggio témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roberto Baggióval csak a nevük egyezik, nincs köztük rokoni kapcsolat.

Pályafutása

Tizenhárom évesen fedezte fel őt a Torino egy játékosmegfigyelője, majd öt évig a „Granata” utánpótláscsapataiban pallérozódott. 1989-ben mutatkozhatott be a felnőttcsapatban, és egy ideig párhuzamosan játszott itt és az ifiegyüttesben. Első meccsét a Lazio ellen játszotta, és gyorsan beverekedte magát a kezdőcsapatba is. Gyorsan kiderült legfőbb erénye, a kitartás, és Torinóban, majd többi állomáshelyén is bevetették több poszton, nem csak eredeti szerepkörében, védekező középpályásként. A Torinóval 1990-ben megnyerte a másodosztályt, egy évvel később pedig a Mitropa kupát. 1991-ben az Internazionaléhoz került kölcsönben, ahol huszonhét meccsen egy gólt szerzett.

Az 1992-93-as szezont már a Juventusnál kezdte meg, és hamar jó barátságba került névrokonával, Roberto Baggióval, ezenkívül a pályán is nagyon jól együtt tudtak működni. Mivel előtte a városi riválisnál is játszott, a Juve szurkolói eleinte nem fogadták őt egyöntetűen pozitívan, azonban szolid, kiegyensúlyozott játékával gyorsan meggyőzte a híveket. 1993-ban megnyerte az UEFA-kupát, amelynek döntőjében pályafutása talán legjobb két találkozóját játszotta. A döntő első felvonásán egy, a másodikon két gólt szerzett, ezzel a „zebrák” magabiztos, 6-1-es összesítéssel múlták fölül a Borussia Dortmundot.

A Juventusban és az 1994-es vb-n nyújtott jó teljesítménye miatt az 1994-95-ös idény előtt a Parma megpróbálta leigazolni Baggiót. Baggio eleinte visszautasította a Parma ajánlatait, és a Juventus is hajlott arra, hogy megtartsa őt. Sokáig úgy nézett ki, hogy a fiatal Alessandro Del Piero kerül Parmába, azonban végül Baggio meggondolta magát, és a két csapat nyélbe üthette az üzletet. A Parmánál rögtön első idényében UEFA-kupa-győztesnek mondhatta magát. Ebben a döntőben is betalált, ahol az ellenfél ezúttal Baggio korábbi csapata, a Juventus volt. Az odavágón, hazai pályán ő szerezte a győztes gólt, míg a visszavágón a Parma neki köszönhetően egyenlített Gianluca Vialli vezető találata után. Ezzel az újabb két góllal Baggio már öt gólnál járt az UEFA-kupa-finálékban. Az európai sikerek ellenére a bajnokságban nem sikerült maradandót alkotni sem Alberto Malesani, sem Carlo Ancelotti irányítása alatt. A legjobb eredmény ebben az időszakban egy második hely volt, melyet Ancelotti edzősködése idején ért el a Parma.

Az 1998–1999-es UEFA-kupa során egy súlyos sérülés elszenvedője volt, miután a Wisła Kraków ellen egy lengyel huligán késsel fejen találta őt. Ennek eredményeként a krakkóiakat egy évre eltiltották a nemzetközi kupaszerepléstől. A szezon végén ismét sikerült elhódítania a kupát, valamint megnyerte a Parmával a Coppa Italiát és a szuperkupát is, előbbit a Fiorentina, utóbbit a bajnok Milan ellen. A következő évadban is maradt Parmában, és hozzásegítette a gárdát egy negyedik helyhez. Kis híján a BL-selejtezős hely is összejött, az Inter csak playoffban bizonyult jobbnak. Baggio legemlékezetesebb megnyilvánulása ebben az idényben egy durva sportszerűtlenség volt. A Juventus elleni bajnokin elkövetett egy szabálytalanságot Gianluca Zambrotta kárára, amiért a játékvezető Stefano Farina egyből piros lappal kiállította. A döntést nehezményező Baggio ezután egy pénzre utaló gesztust tett a bíró felé, vagyis hogy tulajdonképpen eladta az összecsapást, valamint a pályára köpött. Ezek miatt saját klubja kétmeccses eltiltással és húszmilliós bírsággal sújtotta. A szövetség elnöke, Luciano Nizzola további büntetésként eltiltotta őt a válogatott soron következő, Svédország elleni barátságos meccsétől, melyet 2000. február 23-án rendeztek.

2000 októberében a bajnoki címvédő SS Lazio szerződtette, ahol akkor már egy éve ott játszott Baggio korábbi csapattársa, Roberto Sensini is. Baggio fővárosban töltött időszaka nem sikerült túl jól, ugyanis mind a 2001-02-es, mind az azt követő bajnoki évadban alig kapott lehetőséget. 2003 nyarán Angliában merült fel a neve, előbb a Wolverhamptonnal tárgyalt, aztán végül a Blackburnhöz került kölcsönbe. Itt a menedzser Graeme Souness szokatlan poszton, csatárként számított rá, végül kilenc meccsen egy gólt szerzett. Visszatérése után a Lazio ismét kölcsönadta, ezúttal a frissen feljutott Anconának. Itt tizenöt bajnokin kétszer talált be, azonban az Anconán ez nem segített, ugyanis utolsóként zárta a szezont. Bár visszatért a Lazióhoz, ismét nem játszott, majd egy rövid trieszti időszak után vonult vissza. 2008-ban bejelentették, hogy Baggio visszatér, csapata pedig a szülővárosától nem messze fekvő Tombolo lesz, melynek edzője Baggio legelső trénere, Cesare Crivellaro volt. Végül egyetlen összecsapáson játszott a kiscsapatban.

A válogatottban

Ifjúsági szinten Baggio megnyerte az U21-es Eb-t 1992-ben, Cesare Maldini irányítása alatt, majd ugyanebben az évben részt vett a barcelonai olimpián is. A felnőttválogatottban Arrigo Sacchi szövetségi kapitánysága idején mutatkozott be, 1991. december 21-én, egy Ciprus elleni győztes összecsapáson. A következő év februárjában, a portugálok ellen megszerezte első gólját is.

Az 1994-es vb selejtezőit végigjátszotta, majd Sacchi a világbajnokságra utazó keretbe is nevezte őt. A tornán nagyszerű párost alkotott névrokonával, Roberto Baggióval, ők ketten többször is döntő gólokat szereztek. Dino két találatot vállalt magára, először Norvégia ellen, amely győztes gólnak bizonyult, majd a negyeddöntőben, a spanyolok ellen, ami egy távoli lövésből született.

Ugyancsak részt vett az 1996-os Eb-n, valamint az 1998-as vb-n, utóbbi végül utolsó nagy tornája lett. Bár eredetileg benne volt Dino Zoff huszonhat fős keretében a 2000-es Eb-re is, az utolsó keretszűkítésnél kiszorult a csapatból. Válogatott mezben végül összesen hatvan összecsapáson lépett pályára, ezeken hétszer talált az ellenfelek kapujába.

Karrierje statisztikái

Klubstatisztikái			Bajnokság		Kupa		Ligakupa		Nemzetközi		Összesen
Szezon	Klub	Bajnokság	Mérk.	Gól	Mérk.	Gól	Mérk.	Gól	Mérk.	Gól	Mérk.	Gól
Olaszország			Bajnokság		Coppa Italia		Ligakupa		Európa		Total
1989/90	Torino	Serie B	3	0
1990/91		Serie A	25	2
1991/92	Inter Milan	Serie A	27	1
1992/93	Juventus	Serie A	32	1
1993/94			17	0
1994/95	Parma	Serie A	31	6
1995/96			28	4
1996/97			31	2
1997/98			29	5
1998/99			29	2
1999/00			24	0
2000/01	Lazio	Serie A	25	1
2001/02			15	0
2002/03			4	0
Anglia			Bajnokság		FA-kupa		Ligakupa		Európa		Összesen
2003/04	Blackburn Rovers	Premier League	9	1
Olaszország			Bajnokság		Coppa Italia		Ligakupa		Európa		Összesen
2003/04	Ancona	Serie A	13	0
2004/05	Lazio	Serie A	0	0
2005/06	Triestina	Serie B	3	0
Ország	Olaszország		336	24
	Anglia		9	1
Összesen			345	25

Sikerei, díjai

• Kupagyőztes: 1998-99
• Szuperkupa-győztes: 1999
• UEFA-kupa-győztes: 1992-93, 1994-95, 1997-98
• U21-es Európa-bajnok: 1992
• Vb-ezüstérmes: 1994
• Mitropa-kupa-győztes: 1991

További információk

• Dino Baggio pályafutásának statisztikái a Soccerbase oldalon (angolul)

• Dino Baggio adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)