Wikipédia

Domodossola–Milánó-vasútvonal

vasútvonal Olaszországban

A Domodossola–Milánó-vasútvonal egy 153 km hosszúságú, normál nyomtávolságú vasútvonal Olaszországban, Domodossola és Milánó között. A vonal 3000 V egyenárammal villamosított, fenntartója az RFI.

Domodossola–Milánó-vasútvonal
Hossz:153 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:3 kV =
Üzemeltető:Trenitalia
Maximális sebesség:160 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Domodossola–Milánó-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Jelmagyarázat
SBB Brig felé
55,547 Domodossolaátszállás a Centovallibahn vonalára 270 m
Novara felé
Toce
52,421 Bivio/P.C. Toce
50,246 Beura-Cardezza2002-ig állomás[1] 242 m
Domo II
47,672 Bivio/P.C. Valle
Domodossola felől
46,612 Vogogna Ossola2002-ig állomás[2] 221 m
40,016 Premosello-Chiovenda 220 m
36,329 Cuzzago2000-ig állomás[3] 212 m
Novara felé
31,766 Candoglia-Ornavasso 208 m
29,291 Mergozzo korábban állomás 206 m
26,074 Verbania-Pallanza 204 m
Toce
21,144 Baveno 2011-ig állomás[4] 220 m
17,339 Stresa Átszállás a Ferrovia Stresa–Mottaronera (1963-ig) 219 m
Galleria Stresa (1072 m)
11,160 Belgirate 229 m
8,921 Lesa 1993-ig állomás[5] 224 m
4,854 Meina 2009-ig állomás[6] 221 m
Galleria Faraggiana (1183 m)
0,000
50,428
Arona 205 m
Novara és Santhià felé
46,400 Dormelletto korábban állomás 204 m
Novara felől
Ticino
39,367 Sesto Calende 203 m
Luino felé
36,333 Vergiate 2001-ig állomás[7] 259 m
32,410 Somma Lombardo 285 m
29,676 Casorate Sempione 274 m
S 30 Luino felől / Varese felől
24,922 Gallarate 242 m
17,821 Busto Arsizio 229 m
S 30 FNM-Novara–Seregno-vasútvonal
13,253 Legnano 208 m
10,259 Canegrate korábban állomás 194 m
7,826 Parabiago 194 m
2,935 Vanzago-Pogliano 160 m
0,000
133,381
links Torino felől
134,571 Rho 154 m
Lásd Torino–Milánó-vasútvonal
Milano Centrale 130 m

Története szerkesztés

A vonalat az 1860-as évek elején fejezték be Gallarate-ig, majd 1882-ben meghosszabbították a Ticino folyón át, és 1888-ban eljutott Domodossoláig. A Simplon-alagút elkészült, és a vonalat 1906-ban Domodossolából meghosszabbították az alagútig; 1922-ben kétvágányúvá bővítették.[8] 1865-től a Società per le strade ferrate dell'Alta Italia (Felső-Itáliai Vasút), 1885-től a Società per le Strade Ferrate del Mediterraneo (Mediterrán Vasúttársaság), 1905-től pedig a Ferrovie dello Stato (Olasz Államvasutak) része.

Útvonal szerkesztés

A vonal teljesen villamosított, 3000 voltos egyenfeszültségű és kétvágányú. Az Arona és Domodossola közötti egyes szakaszokon a két vágány nem párhuzamos: a Milánó felé vezető déli vonal közvetlenül a Maggiore-tó partján halad; a Domodossola felé vezető északi vonal a helyi földrajzi adottságok miatt kissé beljebb található. Domodossolánál a villamosítási rendszer a Simplon-alagútnál a svájci 15 000 voltos, 16,7 Hz-es váltakozó feszültségű rendszerre változik.

A regionális vasúti személyszállítási szolgáltatást a Trenord üzemelteti. A Gallarate és Milánó közötti szakaszon az S5-ös elővárosi vonal is közlekedik. A vasútvonalon közlekednek továbbá a távolsági EuroCity és EuroNight vonatok, valamint itt közlekedtek a nagysebességű Cisalpino vonatok, amelyek összekötötték Milánót a svájci Lausanne, Genf, Bern és Bázel városokkal.

A Domodossola-Milánó vonalat a Trenitalia Cargo, az SBB Cargo Italy és más magáncégek által üzemeltetett tehervonatok is használják.

A vonal Milánó északnyugati részén, a síkságon keresztül halad át a metropoliszon, Gallarate felé. A vonal az alsó Varese tartomány erdein keresztül halad tovább a Maggiore-tó felé. Sesto Calende után egy vashídon keresztezi a Ticino folyót, amelyet 1882-ben adtak át a forgalomnak. A 33-as állami út (a Milánó-Simplon hágóút) ugyanezen a hídon halad át, a vasút felett. Aronától a vonal nagyrészt a Maggiore-tó nyugati partja mentén halad, a part fölött maradva, áthaladva Stresa jelentős turistavárosán. Baveno után belép a Toce-síkságra, és mintegy 30 km-en át az Ossola-völgyben halad Domodossoláig. Ezután kilenc alagúton keresztül közelíti meg a Simplon-alagutat, köztük a 2966 méter hosszú Varzo alagutat, amely a magasság növelése érdekében spirálisan épült.

Irodalom szerkesztés

  • Peter M. Kalla-Bishop: Italian Railways. David & Charles, Newton Abbot 1971, ISBN 0-7153-5168-0, S. 61.

Források szerkesztés

  1. ↑ Stazioni soppresse. In: I Treni Nr. 241 (Oktober 2002), S. 6–7.
  2. ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 242 (November 2002), S. 5.
  3. ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 220 (November 2000), S. 6.
  4. ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 337 (Mai 2011), S. 6.
  5. ↑ Impianti FS. In: I Treni Oggi Nr. 137 (Mai 1993), S. 8.
  6. ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 315 (Mai 2009), S. 6.
  7. ↑ Impianti FS. In: I Treni Nr. 228 (Juli-August 2001), S. 6–7.
  8. ↑ Kalla-Bishop, P. M.. Italian Railways. Newton Abbott, Devon, England: David & Charles, 61. o. (1971) 

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Domodossola–Milánó-vasútvonal témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Domodossola–Milánó-vasútvonal&oldid=25300344”