Dudás József

Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szeptember 22. – Budapest, 1957. január 19.) szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, kommunista, majd kisgazda politikus, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik önálló elképzelésekkel és politikai ambíciókkal fellépő, radikális politikai nézeteket képviselő felkelő-parancsnoka, az ún. Dudás-csoport vezetője. A forradalmat követő megtorlás első áldozatainak egyike.

Dudás József
1956-ban, a forradalom idején
Született	1912. szeptember 22. Marosvásárhely
Elhunyt	1957. január 19. (44 évesen) 1957. január 16. (44 évesen) Budapest
Állampolgársága	román Román Királyság magyar
Foglalkozása	lakatos forradalmár várospolitikus politikai aktivista
Tisztsége	Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1945–1947)
Halál oka	akasztás
Sírhelye	Új köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Dudás József témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajz

Dudás József emléktáblája
Budapest, II. kerület,
Frankel Leó út 38-40.

Dudás József és Szabó János sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

Ifjúkora Erdélyben

Erdélyben a két világháború között tagja volt a Román Kommunista Pártnak. 1933-ban Temesváron az ipari üzemek sztrájkjának egyik fő szervezője volt, ezért később kilenc év börtönre ítélték. 1939-ben szabadult. A második bécsi döntés után, ami Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, Budapestre költözött.

A világháború alatt

1944-ben a németellenes tömörülés egyik szervezője lett: munkahelyén szervezte hálózatba a baloldali elkötelezettségű személyeket. A Horthy Miklós kormányzónál a kiugrást sürgető Magyar Frontban ő képviselte a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetségét. Tagja lett annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós megbízásából 1944 szeptemberében létrehozta az első összeköttetést Budapest és Moszkva között. Később részt vett a fegyveres ellenállásban.

A háború után

A háború után nem vették fel a Magyar Kommunista Pártba, az utolsó elutasítást személyesen az addig barátjának tartott Rajk Lászlótól kapta, ami későbbi vallomása szerint jelentősen megrázta. A kommunista párttal elégedetlen baloldali munkások között kezdett szervezetet létrehozni: röplapokat gyártottak, amelyen 12 pontban tiltakoztak a párt tevékenysége ellen. Tildy Zoltán meghívására belépett a Kisgazda Pártba és mandátumot szerzett a fővárosi törvényhatósági választásokon. Kovács Béla megbízásából pártiskolát, szemináriumot és szervezőgárdát kezdett szervezni kisgazda fiatalok bevonásával.

Azonban 1947-ben több különutas volt kommunistával együtt letartóztatták köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával. A vád szerint a vádlottak a Magyar Testvéri Közösség szervezet keretei között a Horthy-rendszer visszaállításán dolgoztak. Mivel a vádlottak sok esetben a Horthy-rendszer üldözöttei voltak a vád annyira képtelennek bizonyult, hogy a koncepciós per szervezői nem is vállalták annak nyilvános megtartását. Dudást ítélet nélkül internálták és tartották fogva a Buda-délre, a kistarcsai internálótáborban, majd a recski kényszermunkatáborban. 1951-ben a román hatóságok kikérték Magyarországtól azzal a váddal, hogy a '30-as években Romániában besúgó volt, de 1954-ben ejtették ellene a vádat és visszaszállították Magyarországra. 1954 májusában szabadon engedték. Szabadulása után háttérbe húzódott, szerelőként dolgozott és megnősült. 1956 október elején az Igazságügyi minisztérium egy hivatalos értesítésben elismerte, hogy fogva-tartása alaptalan volt.

Szerepe az 1956-os forradalomban

1956. október 23-án felvonult az egyetemisták tüntetésén, de a következő napokat hűvösvölgyi házában töltötte. Első kimozdulásakor, október 27-én a Margit hídnál Veres Péter író-politikust, akit többen felelőssé tették a rákosista rendszer bűneiért, megvédte beszédében, aztán egy járműroncs tetejéről a forradalom céljairól, és a kormány leváltásának szükségéről szónokolt nagy tetszést aratva. Politikai ambícióit éreztetve a fegyveres felkelők közé nem állt be, de jelezte, számít a támogatásukra. Október 28-án a Széna téren óriási tömeg előtt újabb hatásos beszédet mondott a Széna téren összegyűlt hatalmas tömegnek.

Október 28-án a II. kerületi tanácsházán a 4-500 fő részvételével lezajlott az első, felkelésből kinövő, kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás tanácskozás Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány néven, a gyűlésen Dudás lépett fel politikailag legfelkészültebben és beszélt legszuggesztívebben. Érzékeltette az országos tömegmozgalom erejét, hogy az események túlléptek a forradalom mellett kiállni tétovázó kormányon. Ahogy az utcai tömeget, most a jelenlevőket is maga mögé állította. 32 fős vezetőséget választottak, melynek elnöke Dudás lett.

1956. október 29-én este mintegy 50 fegyveresével a Szabad Nép Blaha Lujza téri székházához és nyomdához ment, hogy kinyomtattassa 25 pontos programját. Csoportjával itt átvette az irányítást, majd látva, hogy a lapszékház kedvező adottságokkal rendelkezik (a szerkesztőség mellett nyomda és nemzetközi telefonvonalak is voltak), úgy döntött, itt rendezik be forradalmi központjukat. Ebben az itt dolgozók egy része is támogatta őket. A kezdeti káosz után megszervezte és biztosította, hogy az épületben a kormányhoz hű lapokat továbbra is szerkesszék és kinyomtassák.

Legfontosabb számára azonban saját programjának publikálása volt. Függetlenség (majd Magyar Függetlenség) címmel indított új napilapjában közzétette 25 pontos kiáltványát. A „Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt” főcímmel megjelent első lapszám nagy visszhangot váltott ki, egyszeriben Nagy Imre és kormánya veszélyes kihívójaként tűnt fel. A kormány körüli politikai erők tartani kezdtek a Nagy Imre kormány megbukásától, a túlzott radikalizálódástól, a szélsőjobb előretörésétől és általában a helyzet destabilizálódásától. Programja a pillanatnyi helyzetben radikálisnak számított: koalíciós kormány, többpártrendszer, semlegesség. A hozzá csatlakozó, de tőle nem szorosan függő fegyvereseknek (kb. 400 fő), az ún. Dudás-csoportnak a forradalmi erők körében nem volt túl jó híre. Október 30-án a szovjet Különleges Hadtest megbízott törzsfőnökével, Malasenko ezredessel tárgyalva el akarta érni, hogy Nagy Imre helyett a szovjetek őt ismerjék el a legfőbb magyar politikai és katonai hatalom birtokosának.

1956. november 2-án Dudás és csoportja döntő presztízsveszteséget szenvedett el, amikor tudta nélkül a Széna térieket „a Külügyminisztériumban fészkelő, áruló ÁVH-sok és külügyesek” ellen irányították. A felkelők jelentős anyagi kárt okoztak az épületben, inzultálták a külügyi tisztviselőket. Mindezért Dudást okolták, Nagy Imre elrendelte Király Bélánál a letartóztatását. Király három teherautónyi nemzetőrrel körbevette az épületet, lecsendesítette az épületben lövöldöző szabadságharcosokat. Mint kiderült, azt mondták nekik, a Külügyminisztériumban áruló külügyesek vannak, és a szovjeteknek dolgoznak. Dudás József aláírásával mutattak is egy parancslevelet. Király elmagyarázta a szabadságharcosoknak, hogy nincs szó árulókról, a külügyesek éppen az ENSZ-szel táviratoznak a Nagy Imre-kormány képviseletében az ország semlegességéről. Király behívatta Dudást a Deák téri parancsnokságra, miután kiderítették, hogy nevét aláhamisították, Dudás szabadon távozott.

Az incidens végképp szétfoszlatta Dudás tekintélyét és jó hírnevét, a forradalmi karhatalmi bizottság ki akarta mozdítani vezetői helyzetéből, a főkapitánysági nemzetőrségi értekezleten Dudást támadták, a civil csoportok képviselői kiközösítették, majd heves vita után saját fegyveresei is leváltották helyettesére, Kovács Andrásra. Ez november 4-e táján történt, amikor a bevonuló szovjet tankok tűz alá vették a Dudás-csoport központját. Dudást és feleségét egy belövéstől kapott légnyomás miatt kórházba szállították, az ellenállás folytatók pedig a rosszul védhető, gyenge panelfalú, nagyablakos Szabad Nép épületből egy helyi kisboltba szivárogtak át. 10 napot töltött a kórházban.

A forradalom leverése után Újpesten szervezte az ellenállást. 1957. januárban a szovjet titkosszolgálat közreműködésével tőrbe csalták, és letartóztatták. Kádár János mondta ekkor: azért fontos Dudás letartóztatása, mert bizonyítékokat kell tőle szerezni Nagy Imre ellen. Gyorsított büntetőeljárás után halálraítélték és kivégezték Szabó Jánossal együtt.

Emlékezete

• Alakja felbukkan Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében, a főhős épp akkor hagyja el az egykori Szabad Nép székházát, amikor Dudás egysége elfoglalja az épületet.

Források

• ↑ Drucza–Szekér, 2016.: (2016. október–november) „A megtorlás első áldozata. Dudás József.”. Rubicon (folyóirat) 27 (299-300), 15–25. o. ISSN 0865-6347. (Hozzáférés: 2016. november 1.)  

További információk

• Dudás József élete, 2001. december 1. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
• Eörsi László: Dudás József és 1956. (Hozzáférés: 2009. augusztus 22.)
• Eörsi László. Mítoszok helyett - 1956.. Noran könyvkiadó, 107–197. o. (2003). ISBN 963-9539-04-X 
• Drucza Attila. A Dudás-ügy 1956. Létezett-e nemzeti bal? – Dudás József és Szabó János elítélése, 1956. Köröstárkány-Kápolnásnyék: Porta Historica Kiadó [2017. április 12.]. ISBN 978-963-12-8719-6. Hozzáférés ideje: 2017. április 28. 

• A Wikimédia Commons tartalmaz Dudás József témájú médiaállományokat.