Wikipédia

Egri vár

magyar vár
Nem tévesztendő össze a következőkkel: Egri vár (Pilis) és Egervár.

Az egri vár Eger nagy történelmi múltú vára. A hozzá fűződő leghíresebb történelmi esemény az 1552-es ostrom, amikor a várvédők Dobó István kapitány parancsnoksága alatt visszaverték az Oszmán Birodalom túlerőben lévő seregét.

Egri vár
Az egri vár és környéke
Az egri vár és környéke
Ország Magyarország
Mai településEger
Tszf. magasság180 m
Épült1261 körül
Állapotahelyreállított
Építőanyagakő
Elhelyezkedése
Egri vár (Eger)
Egri vár
Egri vár
Pozíció Eger térképén
é. sz. 47° 54′ 15″, k. h. 20° 22′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 54′ 15″, k. h. 20° 22′ 46″
Egri vár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Egri vár témájú médiaállományokat.
Zala György: Az egri vár védelme 1552
A Gergely-bástya és a Hippolyt-kapu
Elöltöltős ágyú a Dobó István Vármúzeum kiállításán
A „Tűzkerék” rekonstruált példánya
A vár védőinek mostanáig megismert névsora

A vár története szerkesztés

Eger történelmi múltú városát a hasonló nevű patak két oldalán találhatjuk a Bükk-vidék központi részének déli lábainál. Szent István király itt alapította meg az első püspökségek egyikét, az Egri egyházmegyét, melynek területe egészen a Kárpátok gerincéig húzódott. Az 1970-es, majd az 1990-es évek ásatásai tárták fel a 11. századi, román stílusú rotunda maradványait (makettje a vártörténeti kiállításon látható). Falait sárba rakott kőből építették. A templom keleti végét kis, patkó alakú szentély zárta le. A csaknem pontosan a körépítmény közepén talált, kőből épített, kőfejtámaszos sírhelyen feltehetően az első püspökök egyikét temették el. A körtemplom melletti temető sírjaiból előkerült gazdag leletanyagból (zománcberakásos függők stb.) nyugati hittérítők letelepedésére következtetnek. A rotundához nyugat felől egy hosszú építmény csatlakozott: vélhetőleg ez volt az első püspöki palota.

Az Árpád-kor elején az egri püspök menedékvára a felsőtárkányi Várhegy hatalmas erődítménye volt, de ezt a tatárok lerombolták. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt, háromhajós, román stílusú székesegyházat föltehetően Szent László király idején, a 11. század végén emelték. A székesegyházról a 14. századi krónikákban a várat is Szent János evangélista várának nevezték.

A kőfalak anyaga az egri borvidék fő talajképző anyagának tekintett riolittufa, ami könnyen faragható, de könnyű, meglehetősen puha és nagyon kevéssé fagyálló. Ezért a nagyobb hidegek utáni olvadások idején egyes falszakaszok rendre leomlottak, a vár rendszeres karbantartást igényelt. A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult. A fő probléma az volt, hogy a Várhegy melletti, annál magasabb Almagyar dombról át lehetett lőni a falak fölött. Ezért (először a Felvidéket uraló cseh husziták elleni védekezésül) a domb jelentős részét elkerítették.

A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a 16. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak. Dobó elsődleges feladatának tartotta, hogy a várható török támadás ellen minél jobban megerősítse a végvárat. Ehhez növelte mind a helyőrség, mind a hadieszközök számát. A hadjáratot Kara Ahmed vezír, Szokoli Mehmed ruméliai és Hadim Ali budai beglerbég irányította. Egyesített hadaik 1552 szeptemberében vették ostrom alá az egri végvárat, de a védők visszaverték próbálkozásaikat.

Mire az ostromlók elvonultak a vár alól, a falak többsége súlyosan károsodott. Az évtizedekig tartó újjáépítés közben (Ottavio Baldigara,[1] Bornemissza Gergely és Christoporus Stella tervei alapján) jelentősen korszerűsítették is a védműveket, a helyőrség létszámát hétezer főre emelték. Intézményesítették a várban működő lőpormalom alapanyag-ellátását (az évi 500 tallér értékű salétromot évi adójának fejében Debrecen szállította). Német (osztrák) tüzéreket alkalmaztak (békeidőben 8–10 tűzmestert fejenként 2-3 segéddel).[2] Mindezek dacára 1596-ban a több nemzetiségű helyőrség rövid viadal után III. Mehmed szultán kezére adta a várat.

A hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök nemcsak fenntartották, de bővítették is az erődrendszert. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, miután kiéheztették a védőket. 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső vár védőműveit, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.

A régi dicsőség színtere ezután lassan hanyatlásnak indult, köveit szekérszámra hordták el a városba építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött el. A feltárást, illetve helyállítást először

vezette. Bartakovics Béla érsek és az egri káptalan Benkó Károly építészt és Szmrecsányi Miklóst bízta meg, akik egy másik középkor végi pillérköteget szabadítottak ki, és megtalálták a székesegyház egyik mellékhajójának sekrestyéjét. 1862 nyarán Henlszmann Imre, Gerster Károly és Benkó Károly újabb ásatást vezettek a székesegyházban, az említett sekrestyénél. A feltárás alapján megállapították a templom hármas hajójának fekvését, illetve szélességét és megszerkesztették alaprajzát. A feltárások azonban hamarosan befejeződtek, a feltárt maradványokat pedig visszatemették.

1870-ben Bartakovics érsek a várat a kincstárnak adta honvédségi laktanya céljára és a korábbi ásatások megszakadtak. 1877-ben Balogh János honvéd főhadnagy saját kezdeményezésből kutatta a vár területét, az eredményeit összefoglaló könyv 1881-ben jelent meg Egervár története címmel. Kutatásainak eredménye alapján egy nagyszabású, város alá is behúzódó föld alatti járatrendszer rajzolódott ki.[3] A pincerendszer a Hatvani kaputól a Rác kapuig, közel 4 kilométer hosszan nyúlt el a város alatt. A pince legszebb része az oszlopos terem, ahol 7x7 pinceág sakktáblaszerűen hálózza be a teret.

1906-1908 között az Eger–Putnok-vasútvonal építése során belebontottak a Zárkándy-bástya maradványaiba.

Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, állagában megroggyant, életveszélyessé nyilvánították. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték. De nedvesség ellen nem szigetelték az alagutakat, ezáltal mind a mai napig a betonon átszivárog a talajvíz. Így a tufából kimosott mészkőből csodálatos cseppkőszerű mészképződmények alakultak ki a falakon.[4]

A háborúk, a többszörös átépítések – de különösen előbb a külső vár császári rendeletre történt 1701-es lerombolása, majd az egyházi tulajdonba visszakerült erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján – óriási károkat okoztak az egri vár középkori és kora újkori emlékeiben. A rombolás méretére jellemző volt, hogy a vár területe a 19. század közepén már csak egy helyenként falakkal övezett, az elbontott épületek maradványait is elrejtő füves dombként emelkedett a város fölé, belsejében az egyetlen megmaradt épülettel, a jócskán – börtönné és magtárrá – átalakított középkori püspöki palotával. A vár 20. századi feltárásai mégis sok meglepetéssel szolgáltak. A régészeti feltárások 2013-ban újraindultak.[3]

A Szép-bástyát az 1950-es években lezárták, 2014-ben restaurálták, de csak 2016-ban nyitották meg újra a látogatók előtt. Az eredetileg ágyúdombként funkcionáló bástya a 19. század elején lett búcsújáró hely, majd a kommunizmus alatt lezárt terület. Jelenleg ez a vár jelenlegi legmagasabb pontja.

A vár rekonstrukciója 2009-ben kezdődött, a 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török kert rekonstrukciója, a vársétány, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is. A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből is feljárás nyílt a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható.[5]

Az Egri Vár 2014-től Nemzeti Emlékhely, az 1552-ben a török sereg felett aratott győzelem kultuszhelyeként.

A várat 2016-tól kezdődően a Nemzeti Várprogram keretében felújítják.

A vár felújítása a Nemzeti Várprogram keretében szerkesztés

Az épület "Az Egri vár és erődrendszer turisztikai célú fejlesztése" című projekt (GINOP-7.1.1-15-2016-00009) keretében 1 500 000 000 forint európai uniós forrásból újul meg, amelyet Magyarország kormánya 460 000 000 forintos hazai támogatással egészített ki. A Projekt összértéke 1 960 000 000 forint. A műemlék felújítása a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. vezetésével és két konzorciumi partner bevonásával, Eger Megyei Jogú Város Önkormányzatával és a Dobó István Vármúzeummal együttműködve valósul meg.

A fejlesztés alapkőletételi ünnepségére 2019. április 26-án került sor.

Az egri vár és erődrendszer turisztikai célú fejlesztése:

Az egri vár és erődrendszer turisztikai célú fejlesztése során megújul a déli kapu, illetve a kapuk körüli várfalszakasz. Kialakításra kerül az új déli fogadóépület és pihenőhely. A Varkoch-kapubástya 16. századi állapotának megfelelő teljes rekonstrukciója, a korabeli felvonó szerkezetes tömör fakapu visszaállítása, valamint az emeleten korabeli őrszoba bemutatóterem kialakítása valósul meg.

Az ágyúdomb átépítésével filmvetítéshez szükséges vetítőterem, vizesblokkok és egyéb látogatóforgalmi helységek kerülnek kialakításra.

A projekt keretében megújításra kerül a börtönkiállításnak helyt adó pince.[6]

Látnivalók szerkesztés

Műemlék. Törzsszáma: 2059 (helyrajzi száma: 5488 – erőd, 5440, 5472, 5481, 5489, 5833/1)

Erődítések szerkesztés

 
Georg Hoefnagel: Eger vára egy török portya visszaverése közben. A várost 1617-es állapota szerint ábrázolja a kép, bár a tornyon olvasható dátum 1588[7]

A nagy alapterületű, szabálytalan alaprajzú erődítés körítőfalai és bástyái többé-kevésbé csonkán máig fennmaradtak. Főbejárata délkeletre, a Dobó tér felé nyílik, ahonnan a rekonstruált déli külső várfal és a belső várfal között vezet. A belső vár falát a falnak belülről támaszkodó Varkoch-bástyán (Varkocs-bástya; Alessandro Vedani tervei alapján építették 1542-ben) keresztül lépi át.

A Varkoch-bástyától keletre a belső vár déli falát két szinten lőrések törik át. A falszakaszt a Hippolyt-kapu tornya (épült 1498–1520 között) zárja le. A dongával fedett kapualjban ülőfülkéket alakítottak ki Estei Hippolit püspök festett címerével.

Keleten a Gergely-bástya (épült 1553–1555 között, építész: Bornemissza Gergely) udvarát korábbi, 14. századi várfalszakasz osztja két részre. A vár DK-i szegletében boltozott ágyútermű fülesbástya áll.

A keleti várfalat (kortinafal, épült 1542-ben) Ottavio Baldigara) tervezte. A fal déli szakaszán nyílik a rekonstruált Setét-kapu (a kapualj belső oldalán klasszicista kapuzattal 1830-ból), ahonnan a kétszintes caserna-termekbe juthatunk el (16. század végén épült, ugyancsak Ottavio Baldigara tervei alapján). A keleti várfal északon a Sándor-bástyához csatlakozik (épült 1542–1548 között, építész: Alessandro Vedani), és az ÉK-i Zárkándy-bástyában (füles bástya, 1556) végződik.

Az északi külső várfal és falszoros (1552 előtt, Alessandro Vedani tervei alapján) nyugati végén áll a Tömlöc-bástya (középkori eredetű; a 16. században Alessandro Vedani és Ottavio Baldigara tervei alapján átalakították), ennek északnyugati oldalán pedig a Földbástya (füles bástya, 1570–1576 között, Ottavio Baldigara tervei alapján, Jacopo Falubrese vezetésével).

A 19–20. században restaurált nyugati várfal délen a Dobó-bástyától indult, majd délkeletnek fordul (ezt a falszakaszt és a Dobó-bástyát is 1976-ban rekonstruálták). A falakon belül

  • a Varkoch-bástyától nyugatra és
  • a DK-i szegletben

egy-egy ágyúdomb emelkedik (17. századi oszmán-török, illetve rekonstruált).

A püspöki palota északi fala a belső vár északi falának támaszkodik (utóbbit a 14–18. században többször erősítették). A várfalon a palotától keletre kapu nyílik (ezt egy korábbi kapu helyén építették 1930 körül). Tovább keletre a belső várfalnak támaszkodó torony áll (ennek alsó része 15. századi, a felső részt 1930 körül rekonstruálták Lux Kálmán tervei alapján).

Épületek szerkesztés

 
A gótikus püspöki palota 2011-ben
  • Az egyemeletes, régi püspöki palota a belső vár északnyugati szakaszán áll (keleti szakasza elpusztult), földszintje: gótikus a 15–16. századból; emelete 18. századi, gótikus és reneszánsz részletekkel. Eredetijét 1470 körül építette Beckensloer János püspök. Keresztboltozattal fedett, árkádos folyosója részben eredeti; a belső falán gótikus ablak- és ajtónyílások láthatók. Az egyik földszinti teremben (Hősök terme) állították ki Dobó István vörös márvány sírkövét, amit egri hősök szimbolikus szobrai vesznek körül. Egy falitáblán a név szerint ismert 1552-es várvédőket sorolják fel. Két korábbi teremben időszakos kiállításokat rendeznek be. Az emeleten az egri vár történetét bemutató kiállítás tekinthető meg.
  • A nyugati várfalnak támaszkodott északon a szabolcsi főesperes gótikus stílusú háza, délen pedig egy további épület. A püspöki palotával átellenben kettő, 1870 után épült, egykori kaszárnyaépület áll, közülük a nyugatiban működött az Egri Képtár.
  • A keleti várfal középső szakaszához közel állnak az egykori, háromhajós román–gótikus stílusú székesegyház falmaradványai. A legmagasabb pillércsonkra 1835-ben Szent István szobrát állították (Marco Casagrande munkája). A templom déli oldalán kápolnasor és korai rotunda alapfalai, tőle délnyugatra a provizori palota csekély maradványai láthatók.

Kiállítások szerkesztés

A Dobó István Vármúzeum közös múzeumi belépőjegyével látogatható kiállítások:

  • Az egri vár története (püspöki palota, emelet)
  • Időszaki kiállítás (püspöki palota, földszint)
  • Képtár (jelenleg Bakó Ferenc 100. és Múlt-Kirakó tekinthető meg)
  • Börtön
  • Hősök terme (püspöki palota, földszint, csak csoportosan, vezetéssel)
  • „Lőporfüst – kövek között” – Kazamata kiállítás (Aknafigyelő folyosó csak csoportosan)
  • Dobó-bástya (időszakos kiállítások)

Külön belépővel:

  • Panoptikum (Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének viaszból készült szereplői élethű nagyságban) (Jegy váltható a kapuban is)

Szépirodalom és film szerkesztés

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Domokos György: Egy itáliai várfundáló mester Magyarországon a XVI. század második felében. Ottavio Baldigara élete és tevékenysége
  2. ↑ A tűzmester feladata volt az irányzás, ő szórta be a gyújtónyílásba a szarvban tárolt finom lőport, és ő kezelte a hosszú rúdra erősített kanócot. Az égő kanóc felizzította a rúd végébe tűzött fémvillát, és ezzel az izzó fémdarabbal lobbantották be a finom lőport. A villás kanóc közepén lándzsafejet kovácsoltak ki, hogy az eszközt a tűzmester védőfegyverként is használhassa. Az alabárddal felfegyverzett segédek töltötték kis lapátkáikkal az ágyúcsőbe a durva lőport, majd ők tömítették azt a dugattyú formájú döröckölővel, hogy utána betolhassák a csőbe a golyót. Ők tisztították a nyílásokat, és lövés után ők hűtötték az ágyút ecetes vízzel. Az ágyúk újratöltéséhez és tűzkész állapotba helyezéséhez legalább tíz perc kellett. – A Dobó István Vármúzeum tárlatismertetője
  3. ↑ a b Az egri vár régészeti kutatásának története[halott link]
  4. ↑ Az egri vár. [2016. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  5. ↑ Ismét látogathatók az egri kazamaták. [2018. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  6. ↑ Eger-vár (magyar nyelven). nkvp.hu. (Hozzáférés: 2020. január 14.)
  7. ↑ Sokszorosára felnagyították Eger legismertebb metszetét, heol.hu

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Egri_vár&oldid=26712712”