Egyiptomi Szent Agathón
ókeresztény egyiptomi remete, az ún. sivatagi atyák egyike
Egyiptomi Szent Agathón (4. század) szentként tisztelt ókeresztény egyiptomi remete, az úgynevezett sivatagi atyák egyike.
| Egyiptomi Szent Agathón | |
| hitvalló | |
| Születése | |
| 4. század Tinnis | |
| Halála | |
| 4. század | |
| Tisztelete | |
| Tisztelik | Római katolikus egyház Görög ortodox egyház |
| Ünnepnapja | március 2. |
Élete szerkesztés
Szent Ámon társaként élt a Nitriai pusztában. Később valószínűleg átköltözött Szkétiszbe, ahol a nála idősebb Nagy Szent Poimén körében élt. Még fiatalon apát (abba) lett, és több tanítványáról (Sándor, Zoilosz) tudni.[1]
Az egyház szentként tiszteli, és március 2-án üli ünnepét.[2]
Mondásai, történetek az életéből szerkesztés
- „Agathón abba mondta: »Egy szerzetesnek nem szabad engednie, hogy lelkiismerete bármilyen dologban vádolja.«”[3]
- „Ismét ő mondta: »Az Isten parancsainak betartása nélkül az ember egyetlen erényhez sem jut el.«”[3]
- „Agathón abba mondta: »Ha egy embert túláradóan szeretek is, de megtudom, hogy gyöngeségbe visz, szakítok vele.«”[4]
- „Agathón abbáról mondják, hogy három évig hordott egy követ a szájában, amíg sikerült hallgatásra bírnia magát.”[5]
- „Ismét róla mesélik, hogy amikor egyszer a városba ment, hogy eladja dolgait, egy idegent talált az utcára kilökve, aki beteg volt, és senki sem volt, aki törődött volna vele. Erre az öreg mellette maradt, szobát bérelt, és a lakbért kétkezi munkájának bevételéből fizette, a maradékot pedig a beteg szükségleteire fordította. Négy hónapig maradt mellett, amíg a beteg meg nem gyógyult. Aztán békében visszatért kunyhójába.”[6]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- A szent öregek könyve – A szerzetes atyák mondásainak ábécé-sorrendes gyűjteménye (ford. Baán István), második, javított kiadás, Jel Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978 963 9670 74 7