Eisler Mátyás

(1865–1930) erdélyi magyar hebraista, szakíró, Kolozsvár főrabbija, egyetemi magántanár

Eisler Mátyás (Páty, 1865. szeptember 8.Kolozsvár, 1930. december 13.) erdélyi magyar hebraista,[1] szakíró, Kolozsvár főrabbija, egyetemi magántanár.

Eisler Mátyás
Született1865. szeptember 8.
Páty
Elhunyt1930. december 13. (65 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár
SírhelyeHázsongárdi temető
SablonWikidataSegítség

Életútja, munkássága szerkesztés

Teológiai tanulmányait a Pesti Rabbiképzőben és a berlini Hildesheimer-féle rabbiszemináriumban végezte. 1889-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1890-ben az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet héber tanáraként dolgozott, majd a következő évben megválasztották Kolozsvár főrabbijává. 1892-ben a sémi nyelvek magántanárává habilitálták a Ferenc József Tudományegyetemen. Több mint 200 cikke, tanulmánya jelent meg a sémi nyelvészet, a zsidó történelem és irodalomtörténet köréből. Feldolgozta Apáczai Csere János héber tanulmányait (1900) s a régi magyar hebraisztikát (1911). Az első világháborút követő esztendőkben az Új Kelet egyik szellemi irányítója; 1923-tól a KZST tagja. Számos cikke jelent meg a Pester Lloydban, a Neues Pester Journalban, az Egyenlőségben, az Erdélyi Múzeumban, az Allgemeine Zeitung des Judentumsban, az Új Keletben és sok más lapban. Tagja volt a Magyar zsidó lexikon szerkesztőbizottságának.

Nevezetesebb művei szerkesztés

  • A gyökbeli hangok interdialektikus változásai az aram nyelvekben (Budapest, 1889)
  • Az erdélyi zsidók múltjából (1901)
  • Az erdélyi országos főrabbik (Kolozsvár 1901)
  • Maimuni és az Agáda (1905)
  • A zsidók legrégibb erdélyi emlékei (1906)
  • A tenger a biblia költészetében (Budapest, 1914)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés