A fizikai erő monopol használata, ismertebb nevén erőszak-monopólium, egy modern közjogi alapkifejezés, amely Jean Bodin 1576-es Les Six livres de la République és Thomas Hobbes 1651-es Leviatán című művéhez nyúlik vissza. Az állam meghatározó koncepciója először a szociológiában lett leírva 1919-ben, Max Weber Az erőszak mint hivatás című esszéjében.[1] Weber szerint „az állam az egyetlen emberi Gemeinschaft, amely igényt fogalmazhat meg a legitimált erőszak monopol használatára.” Ez a monopólium területileg lehatárolt, csakúgy, mint az állam maga, aminek meghatározásakor a földrajzi korlát az egyik meghatározó tényező. Vagyis Weber az államot úgy írja le, mint az egyetlen szervezet, amely sikeresen és monopol módon birtokolja azt a képességét, hogy erőszakot engedélyezze, azt alkalmazza, vagy annak alkalmazásával fenyegesse a területén élő állampolgárokat.[2] Ez a monopólium Weber szerint a legitimáció útján kell, hogy létrejöjjön.

Max Weber elmélete szerkesztés

Weber A politika mint hivatás című művében írja, hogy az államiság alapvető jellemzői közé tartozik a monopóliumnak ez a fajta birtoklása. A definíciója az volt, hogy valami akkor „állam", amennyiben a közigazgatási személyzet sikeresen és legitim módon alkalmazza a fizikai erőszakot a parancsainak és szabályainak érvényre juttatásának érdekében.[3][4] Az állam ilyennemű cselekedete a lakosság biztonságát, illetve jólétét szolgálja a magántulajdon védelmében, feltéve, hogy az állam jóindulatúan cselekszik polgárainak érdekében.[5]

Weber szerint „az állam egy olyan emberi közösség, amely sikeresen igényli és alkalmazza a legitim erőszak-monopóliumot egy adott területen.” Ennek fő eszköze a rendőrség és a hadsereg, de privát biztonsági szolgálat is tekinthető annak, mivel „joga van erőszakot használni”, ameddig ezen megszerzett jogának forrása az állami jóváhagyás. Weber azonban kivételeket is tett az állami erőszak-monopóliumról szóló tanulmányában:

  • Az állítását kortárs jelenségként jellemezte, mivel a kapcsolat az állam és az erőszakhasználat között nem mindig volt ennyire szoros. Szemléltetésként a feudalizmus példáját hozza, ahol a privát hadviselés bizonyos körülmények között megengedett volt. Másik példaként a az egyházakat említi, akiknek önálló ítélkezése volt bizonyos vétségek, bűncselekmények ügyében, mint például az eretnekség vagy a szexuális bűncselekmények. Mindezek ellenére az állam mindenhol létezik, ahol legitim erőszak alkalmazás történik.
  • Ugyanezen okokból, a „monopólium” nem azt jelenti, hogy a kormány az egyetlen, aki fizikai erőszakot alkalmazhat, hanem azt, hogy az állam az egyetlen emberi közösség, amely sikeresen követeli, hogy az egyetlen legitim forrása legyen a fizikai kényszerítésnek, vagy annak megítélésére. Példának okáért, a törvény egyéneknek megengedheti az erőszak alkalmazását a testi önvédelem vagy a tulajdon védelme esetében, de ez a jog is az államtól deriválódik.

Kritikák Weber elméletével kapcsolatban szerkesztés

Robert Hinrichs Bates szerint az állam semmilyen erővel nem rendelkezik, hogy erőszakot alkalmazzon, hanem az embereknél van a kikényszerítés ereje, amit annak érdekében birtokolnak, hogy az egyensúly és a rend fennmaradjon.[6] Ez azzal indokolható, hogy a különböző, joguralom alatt álló társadalmak, és az erős állam nélküli társadalmak között jóléti szakadék keletkezik, ami csak az állam kikényszerítő kompetenciáinak kiszélesítésével orvosolható. Más szavakkal tehát, az államnak szükséges beruháznia a katonák, rendőrök, vagy bármilyen más kikényszerítő mechanizmus kiképzésére és kialakítására. Enélkül a korai szakaszban lévő államok és társadalmuk nem tudja kiélvezni a fejlettebb államok (ahol a joguralom működik) jólétét.

Állami kapacitások szerkesztés

Egy állam kapacitásai általában jogi és fiskális tényezőkben vannak mérve. Fiskális kapacitás alatt azt értjük, hogy az állam képes adót beszedni, és a közjó érdekében javakat visszaszolgáltatni. Jogi kapacitás alatt pedig az állam azon képességét értjük, hogy a konfliktusok megoldásában az egyetlen döntőbíró, továbbá kikényszerítője a szerződéses kötelezettségeknek. Ilyesfajta kikényszerítés hiányában az állam nem lenne képes a legitimációját biztosítani.[7]

Adott régiókban, ahol az államiság csak minimálisan van jelen, nem állami szereplők használhatják erőszak-monopóliumukat, hogy rendet és stabilitást idézzenek elő.[8] A szicíliai maffia eredetileg egy védelmi bűnszervezetként jött létre annak érdekében, hogy a feketepiac szereplőit védelemmel lássa el. Enélkül az erőszakos kikényszerítés nélkül a piaci szereplők nem lettek volna elég biztosak abban, hogy a partnereikben megbízzanak, vagy a szerződéseket betartsák, így a piac összeomlott volna a szervezet hiányában.

Még a tiltott és feketepiacokon is (amely sokszor közel áll az állam nélküli társadalmakhoz) gyakran alkalmaznak erőszakot, hogy a szerződéseket betartassák, az állami szerződéskikényszerítés hiányában.[9] Charles Tilly ezt a folyamatot vizsgálja tovább, miszerint a háborúzás és az államiság kialakulása a legjobb példák a szervezett bűnözésre.[10]

A nemzetközi kapcsolatokban szerkesztés

Az erőszak-monopólium vizsgálata kiterjed a nemzetközi kapcsolatok világára is, mivel kérdéses, hogy egy alapvetően állami kompetenciákra épülő fogalom hogyan formálja a nemzetközi rendet, abban hogyan alakul az erőszakhasználat legitimitása. Raymond Aron szerint a nemzetközi kapcsolatok világát az erőszak-monopólium hiánya jellemzi. Az államok között nem létezik széles körben elfogadott legitimáció az államok közötti erőszakhasználatra. Mivel a belpolitikát az államok erőszak-monopóliuma jellemzi, az állam eldöntheti, hogy mikor legális, vagy illegális az erőszak alkalmazása, míg ilyen monopólium nem létezik a nemzetközi kapcsolatokban. Aron szerint ezért a nemzetközi kapcsolatokban legitim és legális az államok közötti erőszak alkalmazása.[11]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Tony Waters – Dagmar Waters: Politics as Vocation. 2015. 129–198. o. ISBN 9781349476640 Hozzáférés: 2019. május 27.  
  2. (2015. március 21.) „Weber's Rationalism and Modern Society”. DOI:10.1057/9781137365866.  
  3. Weber, Max, 1864-1920: The theory of social and economic organization. Parsons, Talcott, 1902-1979–Henderson, A. M. (Alexander Morell), 1914-. First Free Press paperback edition 1964. ISBN 0684836408 Hozzáférés: 2019. május 27.  
  4. Lepsius, M.R. (2012. március 21.). „‘Wirtschaft und Gesellschaft’—The Legacy of Max Weber in the light of the Max Weber-Gesamtausgabe”. Max Weber Studies 12 (1), 13. o. DOI:10.15543/mws/2012/1/3. ISSN 1470-8078.  
  5. Grechenig, Kristoffel (2018. március 21.). „The State's Enforcement Monopoly and the Private Protection of Property”. Journal of Institutional and Theoretical Economics 170 (1), 5. o. DOI:10.1628/093245614x13871984731004. ISSN 0932-4569.  
  6. Bates, Robert, Smita (2002. október 1.). „Organizing Violence” (angol nyelven). Journal of Conflict Resolution 46 (5), 599–628. o. DOI:10.1177/002200202236166. ISSN 0022-0027.  
  7. Olson, Mancur (1993. szeptember 1.). „Dictatorship, Democracy, and Development”. American Political Science Review 87 (3), 567–576. o. DOI:10.2307/2938736. ISSN 0003-0554.  
  8. Rhodes, Eric Bryant (1996. április 1.). „Book Reviews : Diego Gambetta: The Sicilian Mafia: The Business of Private Protection. Cambridge, MA.: Harvard University Press, 1993”. Acta Sociologica 39 (2), 251–254. o. DOI:10.1177/000169939603900215. ISSN 0001-6993.  
  9. Owens, E. G. (2011. március 1.). „Are Underground Markets Really More Violent? Evidence from Early 20th Century America”. American Law and Economics Review 13 (1), 1–44. o. DOI:10.1093/aler/ahq017. ISSN 1465-7252.  
  10. Charles Tilly: War Making and State Making as Organized Crime. 169–191. o. ISBN 9780511628283 Hozzáférés: 2019. május 27.  
  11. Egbert Jahn: Raymond Aron, Paix et guerre entre les nations, Paris 1962. 15–18. o. ISBN 9783531140056 Hozzáférés: 2019. május 27.