Erdély erődtemplomos falvai
Erdélyben több mint 150, jó állapotban megőrződött, erődített templom van, amelyek különféle építészeti stílusban épültek.
| Erdély erődtemplomos falvai | |
| Világörökség | |
 | |
| A baromlakai erődtemplom | |
| Adatok | |
| Ország | Románia |
| Világörökség-azonosító | 596 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | IV |
| Felvétel éve | 1993 |
| Elhelyezkedése | |
 Erdély erődtemplomos falvai
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′Koordináták: é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat. | |
Erdély erődtemplomos falvai néven került fel a világörökség listájára hét dél-erdélyi falu, a 13–16. századbeli jellegzetes építkezési módszerével.
Világörökségi lista szerkesztés
| Román név | Kép | Megye | Német név | Magyar név |
|---|---|---|---|---|
| Biertan |  |
Szeben | Birthälm | Berethalom |
| Câlnic |  |
Fehér | Kelling | Kelnek |
| Dârjiu | .JPG) |
Hargita | Ders | Székelyderzs |
| Prejmer |  |
Brașov | Tartlau | Prázsmár |
| Saschiz |  |
Maros | Keisd | Szászkézd |
| Valea Viilor | .JPG) |
Szeben | Wurmloch | Nagybaromlak |
| Viscri |  |
Brașsó | Weißkirch | Fehéregyháza |
Történetük szerkesztés
Az erdélyi szász falvak a 13. században jelentek meg, amikor a magyar királyok szászokat telepítettek a vidékre. Különböző kiváltságokat élveztek és a sajátos közösségformáló kultúrájuk évszázadokon át fennmaradt. Mivel a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző méretű erődítményeket építettek. A 15. század közepéről már 250 szász falu erődtemplomáról maradtak fenn adatok. A legfontosabb városokat teljesen megerősítették, a kisebb falvak pedig egy-egy erődtemplom köré csoportosultak. A templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és a kor hadászati szintjének megfelelő egyéb védelmi elemekkel láttak el.[1] Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyésládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból.[2]
A templomerődök azonban csak időleges védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. Nagyszeben a 13. században, Brassó és a többi szász város a 14-15. században építette meg kőfalát, amelyet folyamatosan erősítettek és bővítettek.[1]
A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvak lakossága még a 19–20. században is sok helyen a toronyban őrizte ünneplő ruháit.[2] Szintén tovább él a „Speckturm”, azaz „szalonnatorony” elnevezés.[1]
Leírásuk szerkesztés
A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint a falvak kompaktak: vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak. A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el. A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak, függetlenül attól, hogy román vagy gótikus stílusban épültek. Majdnem minden esetben könnyen védhető helyen, például dombtetőn épült. Az anyagok a hagyományos kő, illetve vörös tégla.
A templomok mindig is kőből készültek, így végül egy támadás során biztonságos házakká változtatták őket. Második lépésként falakat és tornyokat építettek, hogy több helyet és nagyobb biztonságot kínáljanak. Ez megmagyarázza mind a templom, mind az erődítmény sokrétű funkcióját.[3]
A templomhoz közel van a falu főtere vagy tánctere (Tanzplatz), amely a társadalmi élet központja volt. A templom közelében csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A legtöbb faluban a búza tárolására használt csűrök is közel vannak a falu központjához.
Galéria szerkesztés
- A világörökséghez nem tartozó erődtemplomok
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Cziráki, Zsuzsanna. Az erdélyi szászok története. Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias Kiadó (2006). ISBN 963 87195 08
- ↑ a b Éltető József: Éléskamra a templomerődben. in: Kövi Pál: Erdélyi lakoma, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980
- ↑ Kriston, Andrea: Best guide to villages with fortified churches in Transylvania. (Hozzáférés: 2024. január 26.)
Források szerkesztés
- Villages with Fortified Churches in Transilvania (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
- Transylvania village sites with fortified churches (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
- Hajdú, Farkas-Zoltán. Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál (PDF) (magyar nyelven), Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 63-64. o. [2001]. ISBN 973-8002-96-6. Hozzáférés ideje: 2008. május 23.
További információk szerkesztés
- Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Hermannstadt: Monumenta. 1999
- Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest: [Veszprémi Ny.] 1995 = Tájak, korok, múzeumok. 5.
- Gyöngyössy János: Székely templomerődök. Csíkszereda: szerzői kiadás. 1994
- Kerny Terézia – Szentpétery Tibor: Az Olttól a Küküllőig. Budapest: Officina Nova. 1990
- Thaler Tamás – Zsidi Vilmos: Szász erődtemplomok Erdélyben: barangolások Királyföldön és Barcaságban. [Budapest]: Anno. 2006
.svg){kind=small}