Wikipédia

Erdélyi Tibor (koreográfus)

(1932–) táncos, koreográfus, népi szobrász faragóművész

Erdélyi Tibor (Csenger, 1932. május 27. –) Kossuth-díjas magyar táncos, koreográfus, népi szobrász, faragóművész, érdemes művész.

Erdélyi Tibor
Született1932. május 27. (91 éves)
Csenger
Állampolgárságamagyar
HázastársaSemperger Ilona
GyermekeiTibor és József
Foglalkozásaszobrász
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Tibor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a táncos, koreográfusról szól. Hasonló címmel lásd még: Erdélyi Tibor (egyértelműsítő lap).
„ Egy táncos szakmai élete amilyen gyönyörűséges, olyan nagyon rövid is egyben. Mégis teljes hittel és erővel dolgozunk, hogy elérjük, és átadhassuk azt a pillanatot, azt az érzést, amit a koreográfussal együtt megálmodtunk. Nincs annál nagyobb öröm, felemelőbb pillanat, mint amikor eljut a nézők szívéhez a gondolat, az érzés, és látjuk a szemekben, érezzük a szívük dobbanásában, hogy közösen vagyunk részesei a csodának! ”

Életpályája szerkesztés

Uszkában nevelkedett, édesapját gyerekként vesztette el, akit „málenkíj robot”[1] -ra hurcoltak el. Ez is közrejátszott, hogy 16 évesen hagyta hátra szülőföldjét, Budapestre költözött. Később bejárta a világot, de szíve mindig is hazahúzta édesanyjához. Házas, két gyermek édesapja. A fával asztalos-restaurátorként 1948-ban ismerkedett meg, amikor az Iparművészeti Múzeumban dolgozott.

Faragóművész szerkesztés

Először munkaként, majd saját örömére díszítette a fát. Az első népi motívum a néptáncban használt kellékére, egy botra került fel. A gyakorlat formálta tehetségét. Pásztorfaragásokból kiindulva talált sajátságos stílust, mely a néptánc mozdulatokból és autentikus hagyományokból is építkezett. Citerásként beugró néptáncosként kezdődő táncművészi karrierje évtizedei alatt, szabadidő faragóból, elismert mesterré vált. Elnyerte a Népi iparművész (1970), a népművészet mestere (1998) címet és elérte a legrangosabb két elismerést is: Gránátalma- és Kapoli nagydíjat. Rönkbútorait, vallási, pásztor, sámán táncos témájú faragványait, egyedi csanakjait számtalan kiállításon jutalmazták nagydíjjal. Állandó kiállítása (Luby Kastély) mellett, az ország szinte minden nagyobb városában és budapesti kiállításokon láthatták munkáit, beleértve a várat, Néprajzi Múzeumot, Klébersberg Művelődési Házat, Művészetek Palotáját. Felszentelt keresztje áll Budapesten a II. kerületben, II. világháborús emlékműve (1992) Uszka falujában, melynek díszpolgárává avatták. A vatikáni Betlehem kiállításon (2012) is képviselte hazánkat. Három könyv (Püski Kiad)) mutatja be csodás szobrait. Csoóri Sándor Kossuth-díjas író-költő így ír előszavában:

„Szépen el kellene helyezni téged a két Szervátius és Brancusi között.”

Országos hírű munkái közül is kiemelkednek:Az Apostolok a mester nélkül, Levétel a keresztről, Inkvizíció, Sámán, Siratóasszonyok, Haláltánc, Széki táncház, Noé Bárkája, Isten Fája. 

Néptáncos, szólista szerkesztés

1952 és 1978 között a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, szólistája, 2006-tól örökös tagja.[2] Dinamikus, kemény karakterű táncstílusát, közel 50 országban jutalmazták vastapssal. Rábai Miklós: A Kisbojtár és a Hajnalodik című táncjátékaiban táncolta a főszerepeket, és évtizeden át kihagyhatatlan szólistája, később magántáncosa volt az együttesnek. (pl. Ecseri lakodalmas – násznagy, Négy erdélyi – karaktertáncos). Rábai a próbákban, táncok betanításában is számíthatott rá. Tehetsége hamar megmutatkozott koreográfusként is.

Koreográfus, művészeti vezető szerkesztés

1978-tól az Építők Vadrózsák, majd a szolnoki Tisza Néptáncegyüttes, 1986–1991 között a Duna Művészegyüttes és további 6 néptáncegyüttes művészeti vezetője és koreográfusa. Több mint 130 koreográfiát készített neves néptáncegyütteseknél és nagy lélekszámot megmozgató táncművek koreográfusaként (Illés Lajos Cantus Hungaricus) és társkoreográfusaként is közreműködött (Novák Ferenc – Magyar menyegző) Autentikus kompozíciókhoz, zenei motívumaihoz saját gyűjtéseket is felhasznált, (Sárközi Karikázó, Szöktetős, Köszöntő, Uszkai kenderdörzsölő, Cigánybotoló stb.) Tematikus munkái, – az elnyomás ellen, az élet szép, humoros és megrendítő pillanatainak ábrázolásai – mint pl. Kitörés, Verbunk, Lakkzi, Karnyóné. Újítókészségét a nyolcvanas években – a Verbuválás és a Hurrá opti! c. kompozíciókért – a Zalai Kamaratánc-fesztiválon nívódíjjal jutalmazták, míg a Verbunk művét nagydíjjal jutalmazták. (E táncot később 7 együttes is felvette a repertoárjába).

Tanfolyamvezető és koreográfus szerkesztés

Visszatérően segítette a kárpátaljai magyar táncegyütteseket, és feleségével (Semperger Ilona – Magyar Állami Népi Együttes örökös tagja) és vendégtáncosokkal 33 éven át tartott magyar néptánctanfolyamokat Japánban, ahol 2016-tól múzeum mutatja be munkásságát.

Díjai szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Erdélyi Tibor faragó művészete / The carvings of Tibor Erdélyi; bev. Bánszky Pál, fotó Szabó Péter; Püski, Bp., 1996 ISBN 963-904-000-2
  • Népi szobrászat. Erdélyi Tibor, Orisek Ferenc, Mónus Béla / Folk sculpture / Volksnitzerei; szerk. Bánszky Pál; NESZ, Bp., 2004 (Mesterek)
  • Erdélyi Tibor a Népművészet Mestere használati tárgyai és szobrai / Tibor Erdélyi Master of folk art's personal belongings and sculptures / Tibor Erdélyi Meister der Volkskunst, seiner Gebrauchsgegenstände und Skulpturen; szöveg Bánszky Pál; Erdélyi Tibor, Bp., 2006
  • Erdélyi Tibor, a Népművészet Mestere, népi szobrász / Tibor Erdélyi, Master of Folk Art, folk sculptor; angolra ford. Németh Mária, Jánosy Márton; Erdélyi Tibor, Bp., 2010

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Szolyva
  2. ↑ Hagyományok Háza - Örökös tagok (magyar nyelven). www.hagyomanyokhaza.hu. (Hozzáférés: 2017. január 22.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erdélyi_Tibor_(koreográfus)&oldid=24149869”