Wikipédia

Erich von Stroheim

osztrák színész és rendező (1885–1957)

Erich von Stroheim (Bécs, 1885. szeptember 22. – Párizs, 1957. május 12.) osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a világ legjobb 12 filmje közé sorolt Gyilkos arany (1924) című mű alkotója. Egész életében azt állította (talán hitte is), hogy osztrák kisnemes és lovastiszt, ezért illesztette nevébe a von szócskát.

Erich von Stroheim
SzületettErich Oswald Stroheim
1885. szeptember 22.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7]
Elhunyt1957. május 12. (71 évesen)[7][3][4][5][8]
Maurepas
Állampolgársága
HázastársaValerie Germonprez (1919–)[10]
Gyermekei
  • Erich von Stroheim Jr.
  • Josef von Stroheim
Foglalkozása
Kitüntetései
  • csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán
  • a francia Becsületrend lovagja (1957. február 13.)[11]
Halál okarák
SírhelyeMaurepas
Színészi pályafutása
Aktív évek1914–1955
Műfajoknémafilm
A Wikimédia Commons tartalmaz Erich von Stroheim témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szeszélyes asszonyok; 1922.
Gyilkos arany, 1924.

Élete és pályafutása szerkesztés

Bécsi zsidó családban született. Apjának kalapgyára volt, Erich egy ideig ott dolgozott. 1909-ben költözött Amerikába. 1915-ben segédrendező lett D. W. Griffith mellett Hollywoodban.

1919-ben a Universal Pictures-höz szerződött. Filmjeinek írója, rendezője, főszereplője, díszlettervezője és vágója lett. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést. Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul. Első filmje, a Vak férjek sikert aratott. 1921-ben ezt követte a Szeszélyes asszonyok. Az 1924-ben készült 110 perces Gyilkos arany eredetileg 462 perc hosszú volt, de a producer Metro-Goldwyn-Mayer kegyetlenül megvágatta. Ma egy 239 perces restaurált változata is ismert.

Megfilmesítette A víg özvegy című Lehár-operettet. A Nászinduló c. filmje olyan hosszú lett, hogy az amerikai mozikban csak az első felét vetítették, míg a folytatást csak Európa látta (Mézeshetek címmel).

A Fox stúdió bízta meg elsőként hangosfilmmel, de a határidő és a költségvetés túllépése miatt végül szakítottak vele. Szerepelt Jean Renoir szintén a világ legjobb 12 filmje közé sorolt, A nagy ábránd (1937) című remekművében, ahol egy civilizált német tisztet alakított.

A második világháború után Franciaországban telepedett le és sikerfilmekben játszott. 1951-ben Golden Globe- és Oscar-díjra is jelölték legjobb mellékszereplőként Billy Wilder Alkony sugárút (1950) című filmjében nyújtott alakításáért.

Kitüntették a francia Becsületrenddel is.

Érdekesség szerkesztés

1935-ben egy magyar tárgyú regénye jelent meg (Paprika), ami egy cigánylányról szól.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ [19800035/120/15091 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Штрогейм Эрих фон, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. ↑ LIBRIS, 2012. január 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  10. ↑ https://www.silentera.com/people/actresses/Germonprez-Valerie.html
  11. ↑ [19800035/120/15091 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Erich_von_Stroheim&oldid=26227343”