Ernesto Schiaparelli

olasz egyiptológus

Ernesto Schiaparelli (Occhieppo Inferiore, 1856. július 12.Torino, 1928. február 14.) olasz egyiptológus. Számos ásatást végzett a Királynék völgyében, ő fedezte fel Nofertari királyné sírját (QV66, 1904), valamint ő tárta fel Kha királyi építész sírját (TT8, 1906). A torinói Museo Egizio az ő vezetése alatt lett a világ második legnagyobb egyiptológiai múzeuma.

Ernesto Schiaparelli
Született1856. július 12.[1][2][3]
Occhieppo Inferiore[4]
Elhunyt1928. február 14. (71 évesen)
Torino[4]
Állampolgárságaolasz (1861. március 17. – 1928. február 14.)
Foglalkozása
  • antropológus
  • régész
  • egyiptológus
  • egyetemi oktató
  • politikus
TisztségeOlasz Királyság szenátora
KitüntetéseiBressa Prize (1905)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernesto Schiaparelli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szobra a torinói Museo Egizióban

Élete szerkesztés

Kiemelkedő tudóscsaládból származott. Apja, Luigi Schiaparelli a Torinói Egyetemen tanított történelmet. Rokonai közé tartoztak Giovanni Schiaparelli csillagász, Celestino Schiaparelli arabista, Cesare Schiaparelli, a fényképészet úttörője, Carlo Felice Schiaparelli agronómus, Giovanni Battista Schiaparelli, az ipari kémia úttörője, valamint Elsa Schiaparelli divattervező.

A firenzei Egyiptomi Múzeum igazgatója lett, ahol 1880-ban szakértő módon szervezte át a gyűjteményt, majd 1894-ben kinevezték a torinói Museo Egizio élére, ami Schiaparelli számos ásatásának köszönhetően ma a világ második legnagyobb egyiptológiai gyűjteményével rendelkezik. Ezt a pozíciót haláláig betöltötte. Emellett az olasz szenátusnak is tagja volt.

1884-ben ferences szerzeteseknél szállt meg Luxorban, ekkor kötelezte el magát amellett, hogy segítsen a Felső-Egyiptomban nagy szegénységben élő misszionáriusokon. Ebből a célból egy szervezetet alapított, amely később bővítette tevékenységét a Közel-Keleten élő olasz bevándorlók megsegítésével.

1903 és 1920 között Schiaparelli tizenkét régészeti ásatáson vett részt, feltárásokba kezdett Héliopoliszban, valamint Gízában, Hermopoliszban, Aszjútban, Kaw el-Kebirben, Gebeleinben és Asszuánban (Horhuf sírja).

Feltárásai szerkesztés

(A lista nem teljes)

Főbb publikációi szerkesztés

  • Del sentimento religioso degli Egiziani (1877) az egyiptomiak vallásáról
  • Il Libro del Funerali degli antichi Egiziani, 3 vols. (1881-1890) az egyiptomi Halottak Könyvéről
  • Les Hypogées de Thebes (1889) a thébai sírokról

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  4. a b www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
  5. Premio Bressa (olasz nyelven). Torinói Tudományos Akadémia

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernesto Schiaparelli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások szerkesztés