Ernst Haeckel
Ernst Haeckel, teljes nevén Ernst Heinrich Philipp August Haeckel (Potsdam, 1834. február 16. – Jéna, 1919. augusztus 9.) német zoológus és filozófus volt, ő tette Charles Darwin munkásságát Németországban ismertté, valamint saját származáselméletet dolgozott ki. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Haeckel”.
| Ernst Haeckel | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1834. február 16. Potsdam |
| Elhunyt | 1919. augusztus 9. (85 évesen) Jéna |
| Ismeretes mint | zoológus, filozófus |
| Nemzetiség | német |
| Házastárs |
|
| Szülei | Carl Haeckel |
| Gyermekek |
|
| Iskolái |
|
| Tudományos fokozat | doktorátus |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Haeckel témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Haeckel eredetileg orvos volt, később azonban összehasonlító anatómia és zoológia professzora lett. Neki köszönhetünk néhány ma is használatos biológiai fogalmat, mint például törzs vagy ökológia.[2] Haeckel szerint a politika pedig nem más mint alkalmazott biológia.[3] Ernst Haeckel nézete egy a természettudományokon alapuló monizmus volt és 1906. január 11-én megalapította a Német Monista Egyletet Jénában. 1908-ban ő alapította a jénai Phyletic Múzeumot.[4]
Haeckelnek nagy jelentősége volt a darwinizmus németországi elterjesztésében, mert írásai igen népszerűek voltak. Ezen túlmenően kidolgozta a saját részletes embrionális érvelését az evolúcióelmélet mellett és ebben az összefüggésben alkalmazta a biogenetikai alaptörvényt. E törvény szerint az egyed szerveinek kifejlődése során röviden keresztülmegy az őseinek, fejlődési rokonformáinak szervi kifejlődésének fázisain. Ezt sok-sok élőlény embrionális fejlődési szakaszában felismerni vélte és törvényszerű összefüggésként értelmezte. Ezt a gondolatot Haeckel kiterjesztette a pszichológiai fejlődésre is, megállapítva, hogy az egyén lelki fejlődése lerövidítve megismétli a törzsfejlődés állomásait.[5] A „biogenetikai alaptörvény” kifejezés gyorsan népszerűvé vált a korabeli tudományos körökben. Napjainkban a genetikai eredmények a Haeckel-féle törvényből következő fejlődési sorozatot erősítik meg. Egy példa erre a Haeckel-féle „Gastraea”-hipotézis (a morula, a blasztula és a gasztrula-stádiumok egyedfejlődési sorrendje megfelel a filogenetikai sorrendnek), amely Haeckel szerint a többsejtű állatok kialakulásának alapvető lépése, de abban a korban még nem ismertek blasteaszintű (Haeckel szerint azoknak a soksejtű állatoknak – Metazoa – feltevéses ősalakjai, melyeknek egyéni fejlődésében a hólyag alakú csíraszakasz (blastula) mindig szabályszerűen ismétlődik) élőlényt. Még a 20. század közepén is volt olyan elmélet – például Hadzi Jováné –, amely vitatta a blasteaszintet, mígnem az üreges, egy sejtrétegből álló falú Volvox genetikai vizsgálata bebizonyította, hogy inkább Haeckelnek volt igaza.[6]
Előrelátása és rendszerező képessége kimagasló volt. 1866-ban például egy olyan evolúciós fát rajzolt meg, amelyben a vízilovakat a bálnák rokonaiként tünteti fel, holott az időben még a disznófélék rokonának tartották inkább őket. Sőt a bálnákat a párosujjú patások közé sorolta, amire még nagyon sokáig semmilyen bizonyíték nem volt.[7]
Az eugenika úttörője volt, bár alapvetően a haladás és az evolúcióból eredő fejlődésben hitt és nem a degenerációban. A Német Monista Egyletet a nácik 1933-ban más szervezetekkel együtt megszüntették. A nemzetiszocialista ideológusok az írásaiból vett idézeteket rasszista és szociáldarwinista elméleteik alátámasztására használták, Haeckel világképének lényeges elemeit viszont a nácizmussal összeegyeztethetetlennek ítélték meg.[8][9]
Emlékezete szerkesztés
A tisztelet jeleként 2009-ben róla nevezték el a 12323 Haeckel aszteroidát.[10]
Magyarul megjelent művei szerkesztés
- Az emberi nem eredete és törzsfája; 2. kiadás után ford. György Aladár, kiad. Láng Lajos; Aigner, Pest, 1871
- Haeckel Ernő: Világproblémák. Népszerű tanulmányok a monisztikus filozófiáról; ford. Iván Imre, Szabó Sándor; Vass, Bp., 1905
- Az élet csodái, 1-2.; ford. Czóbel Ernő, Fülöp Zsigmond, Veres Mihály; Athenaeum, Bp., 1911 (Természettudományi könyvtár)
- A természet és az ember; ford. Fodor Zoltán; Dick Manó, Bp., 1922
- Tanuljunk könnyen, gyorsan németül! A német nyelv alapos elsajátításának könnyű és gyors módszere; Novák, Bp., 1936
- Van-e élet a halál után?; utószó Helmut Wolle: Miért elterjedt ma még a halhatatlansághit, és mi a szerepe?; ford. Sztrókayné Mádi Teréz; Kossuth, Bp., 1959
- Biológia és természetfilozófia; vál., ford., bev., jegyz. Gábor Dénes; Kriterion, Bucureşti, 1989 (Téka)
Források szerkesztés
- ↑ Kunstformen der Natur
- ↑ Peter M. Zigman: "Monistische Hintergründe von Ernst Haeckels »Oecologie«-Konzept in seinem Projekt einer reformierten Biologie", in: Jahrbuch für Europäische Wissenschaftskultur (Franz Steiner Verlag Stuttgart) 3 (2007), 69-116. oldal
- ↑ Richard Langton Gregory, The Oxford companion to the mind, Oxford University Press, 2004, 385. oldal; Heinz Brücher, Karl Astel, Ernst Haeckels Bluts- und Geisteserbe: eine kulturbiologische Monographie, J. F. Lehmann, 1936, 9. oldal
- ↑ Phyletisches Museum (angol nyelven). A Phyletisches Museum weboldala. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
- ↑ Új pedagógiai és pszichológiai törekvések
- ↑ Dawkins: Az ős meséje, 408. old.
- ↑ Dawkins: Az ős meséje, 170–171. old.
- ↑ R.J.Richards: The Tragic Sense of Life: Ernst Haeckel and the Struggle over Evolutionary Thought. The University of Chicago Press (2008) 446. oldal
- ↑ Volker Mueller és Arnher E. Lenz. Darwin, Haeckel und die Folgen. Monismus in Vergangenheit und Gegenwart.. Angelika Lenz Verlag, Neustadt am Rübenberge (2006). ISBN 3-933037-56-5
- ↑ 12323 Haeckel (1992 RX) (angol nyelven). JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
További információk szerkesztés
- Ernst Haeckel (1834-1919) (angol nyelven). UCMP – University of California Museum of Paleontology. [2010. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
- Ernst Haeckel háza (német nyelven). Ernst-Haeckel-Memorialmuseum. [2011. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 19.)
