Eszeny
Eszeny (ukránul: Есень [Eszeny], korábban Яворове [Javorove]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban, közvetlenül a magyar–ukrán határ mellett.
| Eszeny (Есень) | |
 | |
| Művelődési ház | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Csap község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1270 |
| Irányítószám | 89461 |
| Körzethívószám | 3127 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 0,032 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 34″, k. h. 22° 16′ 23″ | |
 Eszeny
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Eszeny témájú médiaállományokat. | |
Földrajz szerkesztés
Munkácstól 35 km-re nyugatra, Ungvártól 25 km-re délre a Tisza jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. Az Ungvári járás délnyugati részén terül el. Északon határos Csappal, keleten Tiszaújfaluval, délen Szalókával, nyugaton pedig az államhatárral. A község a Kárpátaljai-alföld délnyugati részén terül el, a Tisza jobb partjának hordalékos teraszain.
Eszeny a peripannon törészónán fekszik, ami határt képez a Pannon-medence és a Kárpátaljai-síkság között. Prealpi aljzat komplexumát variszkuszi eredetű gránitoidák alkotják. Erre mezozoos mészkövek települtek több száz méter vastagságban, e képződmények az alpi tektonofázis hatására mélybe zökkentek. A mai felszínt a Tisza alakította ki.[1]
A Kárpátok északkeleti-délnyugati csapású keresztirányú völgyei a pliocénben kezdtek kialakulni. Így ez időtől számítható Eszeny környékének feltöltődése is, mivel a Tisza allúviumán fekszik. Uralkodó formák a folyóhátak és a kisebb teraszok.
A község területén többféle talajtípust figyelhetünk meg. A Tisza mentén a folyó gyakori áradása következtében alluviális talaj alakult ki. A községhez tartozó területek nagy részén réti-mocsári talaj található. Viszonylag magas a talajok humusztartalma.[1]
Vízrajz szerkesztés
Nyugaton a község a Tiszával határos, északon pedig a Szernye-csatornával, amely Eszenynél torkollik a Tiszába. A községtől kb. 8–9 km-re folyik a Latorca.
Éghajlat szerkesztés
A község az éghajlati viszonyokat illetően a mérsékelt éghajlati öv atlanti-kontinentális éghajlati területének délnyugati alegységéhez tartozik. Télen itt túlsúlyban vannak azok az éghajlati jellemzők, amelyeket a sarki front ciklonjai idéznek elő. Ezek a légtömegek délről nyugat felé áramlanak és a község fölé érve erősen lehűlnek, de mégis észrevehetően csökken itt a téli hatás. Nyáron a légtömegek áramlása az Azovi-anticiklon és a magas nyomású területek hatásának van alárendelve. A tavaszi évszak általában február utolsó harmadában köszönt be, de ez még nem a végleges tavasz. Ugyanis gyakoriak a lehűlések: éjjelenként még áprilisban és májusban is előfordulnak talaj menti fagyok. Az ősz októbertől kezdődik és néha decemberig is eltart. Egyes években még a december is enyhe, viszonylag meleg. Az évi középhőmérséklet 9,7 °C, a csapadék 665 mm, a levegő páratartalma átlagosan 67%-os.[2]
Élővilág szerkesztés
Valamikor a község területe az erdőssztyeppes övezethez tartozott, ahol sztyeppes térségek váltakoztak lomblevelű ligeterdőkkel, de ezeket az erdőket mára már kiirtották, csak a Szernye-csatorna jobb partján maradt meg egy kisebb, pár hektáros erdőfolt, amelyet többségében tölgy alkot. A folyók mentén csipkebogyó, akác, fűz, nyárfa honos. A legelőkön néhol megmaradt a sztyeppes fűtakaró. Sok a rágcsáló: az egér, a patkány, a hörcsög és a nyest. Néha a ragadozók közül rókával is találkozhatunk. A vadnyulak száma évről évre jelentősen ingadozik.[3]
Nevének eredete szerkesztés
Neve a magyar Esze személynévből ered.
A „Mic bán legenda” a következőképpen meséli el: „Történetünk egyik legnépszerűbb és egészen folklorisztikussá vált mendemondája a Mic bán család története. Szamosközy István és Alvinczy Péter jegyezte föl a hagyományt, mely szerint a XIII. század elején élt egy Mic bán, másként Simon nevű magyar úr, kinek felesége legyalázott, és elűzött egy koldusasszonyt, a miért három iker gyermek anyja. Bujaság jelének ítélte ezt a bő áldást. Isten ezért azzal büntette meg Mic bánnét, hogy egy év múlva hét fia született egyszerre. Szégyenében hat gyermekét egy vén asszonyra bízta, hogy veszsze el őket. A férj azonban fölfedezte a dolgot, a hat fiút titkon fölnevelte s mint felnőtt ifjakat vitte anyjuk elé. A néplegenda nevekkel nem igen törődik, de a tudományos szintű följegyzés megőrizte ama családok nevét is, a melyeknek a hét Mic bán-fiú lett az ősatyja; ezek a Csapy, Bocskay, Szürthey, Soós, Ráskay,Eszenyi és Kövesdy családok.”[4]
Történelem szerkesztés
1270-ben Ezen, 1414-ben Kysezen néven nevezik.
Már az Árpád-korban lakott hely. A hagyomány szerint a tatárjárás után egy sánccal övezett erődítmény épült itt, amely valószínűleg 1676 után pusztult el. 1358-ban a Baksa nemzetségbeli Simon pálos kolostort alapított itt. 1411-ben a Csapi család volt birtokosa.
A pálosokat a 17. században az új református hitű birtokos Csapy Ferenc űzte el. Református temploma a kolostor anyagából épült 1794-ben, tornya 1812-ben készült el. 1815-ben és 1904-ben felújították.
1910-ben 2013, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szabolcs vármegye Tiszai járásához tartozott. Ma 1789 lakosának 92%-a magyar.
Közlekedés szerkesztés
A települést érinti a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal. A falutól délnyugatra található a csak teherforgalom számára használható Tiszaszentmárton–szalókai vasúti Tisza-híd.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
- Ukrajna Oktatásügyi és Tudományos Minisztériuma
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Matematika és Természettudományi Tanszék
Bakura Sándor, III. évfolyamos, földrajz szakos hallgató
Eszeny komplex társadalom- és gazdaságföldrajzi jellemzése
Évfolyammunka
Témavezető: Fodor Gyula, főiskolai tanár
Beregszász – 2006
- ID. BAKURA SÁNDOR, 1991, Az Avangard kolhoz földrajzi- és gazdaságföldrajzi jellemzése. diplomamunka, Luck.
- BOTLIK JÓZSEF – DUPKA GYÖRGY, 1991, Ez hát a hon. Patent Könyvkiadó Vállalat, Ungvár.
- BOTLIK JÓZSEF – DUPKA GYÖRGY, 1993, Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár – Budapest.
- KOVÁCS SÁNDOR – BAKURA SÁNDOR, 1996, Kirándulások a Kárpátok alján és bércein. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest.
- KOVÁCS SÁNDOR, 1999, Kárpátaljai útravaló. Püspöki Kiadó, Budapest.
- P. O. MASZLJAK, P. H. SISCSENKO, 2000, Ukrajna földrajza: Kísérleti tankönyv a középiskolák 8–9. osztálya számára. Szvit Kiadó, Lviv.
- F. D. ZASZTAVNIJ, 2004, Ukrajna természeti földrajza: Tankönyv az általános oktatási rendszerű középiskolák 8. osztálya számára. „Szvit”, Lviv.
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
