Eugène Ysaÿe

(1858-1931) vallon zeneszerző, hegedűművész

Eugène-Auguste Ysaÿe (kiejtése kb. „özsen ogüszt izáj”; Liège, 1858. július 16.Brüsszel, 1931. május 12.) vallon nemzetiségű belga hegedűművész és -tanár, karmester és zeneszerző.

Eugène Ysaÿe
Ysaÿe 1883-as oroszországi turnéján
Ysaÿe 1883-as oroszországi turnéján
Életrajzi adatok
Születési névEugène-Auguste Ysaÿe
Született1858. július 16.
Liège, belga
Elhunyt1931. május 12. (72 évesen)
Brüsszel[1][2]
SírhelyIxelles Cemetery
Házastársa1. Louise Bourdeau (h. 1886)
2. Jeannette Dincin (h. 1927)
Iskolái
  • Royal Conservatory of Liège
  • Conservatoire royal de Bruxelles
Pályafutás
Műfajokkamarazene, versenymű
Aktív évek1879–1931
EgyüttesYsaÿe-vonósnégyes
Hangszerhegedű
DíjakRoyal Philharmonic Society Gold Medal (1901)
Tevékenységhegedűművész, zeneszerző, karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugène Ysaÿe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Négyévesen színházi karmester édesapjától tanult először hegedülni. 1865-től a szülővárosában lévő konzervatóriumban kezdte meg általános iskolai tanulmányait. Rendszertelenül járt órákra, mi több, 1869–1872 között egyáltalán nem járt iskolába. 1874-ben ezüstdíjat nyert egy versenyen, amivel Brüsszelben Henryk Wieniawskitől tanulhatott. 1875-ben a párizsi Konzervatóriumban Henri Vieuxtemps karolta fel. 1879-ben Berlinben a Bilse-zenekar koncertmestere lett. Anton Grigorjevics Rubinstejn segítségével 1882-től egymaga járta a világot. 1886–1898 között a brüsszeli konzervatórium zeneprofesszora volt, és az 1886-ban általa létrehozott Ysaÿe-kvartettet vezette. 1894-től képességeit világszerte megismerték, az USA-ban is koncertezett. Kufferath Ysaÿe tiszteletére Szimfonikus Koncerttársaságot alapított. Amikor az első világháború idején a németek elfoglalták hazáját, Londonba menekült. 1918-tól a Cincinnati Szimfonikus Zenekar karmestere lett. 1922-ben tért vissza Belgiumba, ahol egy évvel később kamarazenei koncerteket adott. 1931. május 12-én Brüsszelben hunyt el.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Изаи Эжен, 2015. szeptember 28.
  2. Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés