Európai homoktövis

Európai homoktövis
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Család:	Ezüstfafélék (Elaeagnaceae);
Nemzetség:	Homoktövis (Hippophae);
Faj:	H. rhamnoides;
Tudományos név
	Hippophae rhamnoides; L.
Alfajok
	Kárpáti homoktövis – Hippophae rhamnoides subsp. carpatica; H. rhamnoides subsp. caucasica; Folyóparti homoktövis – H. rhamnoides subsp. fluviatilis; H. rhamnoides subsp. gyantsensis; H. rhamnoides subsp. mongolica; Homoktövis, európai homoktövis, tengerparti homoktövis – H. rhamnoides subsp. rhamnoides; H. rhamnoides subsp. sinensis; H. rhamnoides subsp. turkestanica; H. rhamnoides subsp. wolongensis; H. rhamnoides subsp. yunnanensis;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Európai homoktövis témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Európai homoktövis témájú médiaállományokat és Európai homoktövis témájú kategóriát.

Az európai homoktövis,^[1] tengerparti homoktövis^[1] vagy egyszerűen homoktövis^[1] (Hippophae rhamnoides) az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó tüskés lombhullató cserje, melynek több alfaja van. Nemzetségének többi faja kevéssé ismert.

Elterjedés, élőhely szerkesztés

A homoktövis az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő.^[3] Elterjedésének határai a Brit-szigetektől kelet felé Japánig és a Himalájáig tartanak.^[4]Eredetileg Nepálból terjedt el Eurázsiában az utolsó jégkorszak után.^[forrás?]

Magyarországon régebben több helyen is előfordult, főleg a Szigetközben voltak nagyobb állományai. Napjainkban egyedül Újpesten élnek természetes populációi. 1974 óta védett az újpesti állomány.^[5] Helyenként vizek mentén a H. rhamnoides subsp. fluviatilis alfaj nő.^[6]

Megjelenése, életmódja szerkesztés

A homoktövis 2–6 m magasra nő, kétlaki.^[4] Igen fejlett gyökérzete van, amely képes megkötni a talajt meredek lejtőkön is. Szimbiózisban él sugárgombákkal (Actinobacteria), amelyek megkötik számára a levegő nitrogéntartalmát; emellett átalakítják az oldhatatlan szerves és ásványi anyagokat könnyebben felvehető formába.^[7]Levelei váltakozó állásúak, lándzsásak, ezüstös csillagszőrökel fedettek a fonáki részükön.^[3] A porzós virágzat 4-6 szirom nélküli virágból áll, barna színű. A termős virágzat sárga sziromszerű csészéből áll egyesével a másodéves vesszőkön. A virágzás ideje hazánkban március-április^[3]Termései alsó állású magházból képződő álbogyók;^[3] ovális vagy enyhén gömbölyded alakúak, az alapfajon 6–8 mm átmérőjűre nőnek, színük halvány sárgától a sötét narancssárgáig előfordul, tömege 0,2-1 g. Szeptember-októberben érik.^[4] A nemesített fajtákon nagyobb méretű bogyók teremnek.

Hím egyed virágzata
Női egyed virágzata

Fajták szerkesztés

Gyümölcstermesztéshez szerkesztés

‘Csujszkaja’ - júliusban érő^[8]
‘Oranzsevaja’ - augusztus elején érik^[8]
‘Jantarnaja’ - augusztus végén érő, nagyon termékeny^[8]
‘Askola’ - augusztus végén érő, feldolgozásra alkalmas^[9]
‘Hergo’ - korai, bőtermő^[9]
‘Leikora’ - szeptember-októberi érésű, díszcserjének is alkalmas^[9]

Felhasználása szerkesztés

Több országban termesztik gyümölcséért, a legnagyobb területen Kínában.^[10]

Gyógyászati szerkesztés

Tibetben i.e. 900 évvel többek között vérkeringési rendszeri, emésztőrendszeri betegségek kezelésére és a bőr égési sérüléseinek gyógyítására használták.^[6]

Manapság a gyógyszeripar a gyümölcshúsból és a magjából préselt olaját alapanyagként használja fel fájdalomcsillapító, fekélyekre kenőcs, sugárártalom elleni szerek, nőgyógyászati gyulladásgátlók készítéséhez^[11]; valamint arckrémek és fogkrémek összetevőjeként is szerepel.^[4]

Élelmiszeripari szerkesztés

Dzsem, zselé, ivólé, szirup, bor, likőr készül gyümölcshúsából.^[11]^[12] Az északi termőhelyein élő emberek fontos téli vitaminforrása.^[3]

Egyéb szerkesztés

Talajerózió elleni védekezés céljából is ültetik.^[4]

Hatóanyagok szerkesztés

A homoktövis álbogyójában igazoltan előforduló, fiziológiailag hatékony anyagok: A-, C-, B1-, B6-, E és K-vitamin, karotinoidok, bioflavonoidok (pl. likopin), szerves savak (alma-, oxál-, borostyánsav), trigliceridek, glicerophospholipidek, phytoszterolok, polifenol-összetevők, ásványi anyagok (K, Mg, Ca, Na, Fe, Mn, Cu, Co).^[6] Levelei és hajtásai 4-5% tannint tartalmaznak (ennek vérzéscsillapító és féregűző hatása van).^[4] A leveleiből főtt tea magas vérnyomás ellen fogyasztható.^[6]

Jegyzetek szerkesztés

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 117., 395. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j EOL-NCBI Taxonomy: Hippophae rhamnoides. (Hozzáférés: 2013. július 11.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000. p. 351
↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Plants For A Future: Hippophae rhamnoides - L.. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
↑ Archivált másolat. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
↑ ^a ^b ^c ^d Bio2
↑ Rousseau, Hélène. Développement des techniques de reproduction végétative et essais de cultivars d'argousiers. Québec: Institut de recherche et de développement en agroenvironnement, 1-12. o. (2002). ISBN 2-922851-16-8
↑ ^a ^b ^c Bio1
↑ ^a ^b ^c Archivált másolat. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ford nevű lábjegyzeteknek
↑ ^a ^b Sol
↑ N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5 150. oldal

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hippophae rhamnoides című angol Wikipédia-szócikk Range című fejezete ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 350–354. o. ISBN 963-9239-96-8
↑ Bio1: Varga, Endre. „Homoktövis Pázmándhegyen”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2013. július 12.)

↑ Bio2: Szalay dr., László. „Páratlan gyógyító hatás: A homoktövis”, Biokultúra újság, Biokontroll Hungária Nonprofit Kft., 2010. június 1.. [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2013. július 12.)

↑ Sol: Soltész Miklós. Homoktövis, Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda. ISBN 963 9358 31 2 (1997). Hozzáférés ideje: 2013. július 12.
A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. január 19.)

További információk szerkesztés

International Seabuckthorn Association (angol nyelven) Hozzáférés: 2013-07-11
Thomas S.C. Li, W.R. Schroeder. „Sea Buckthorn (Hippophae rhamnoides L.): A Multipurpose Plant”, HortTechnology, 1996. október 1., 370–380. oldal. [2012. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2013. július 12.)

The International Plant Name Index: Hippophae rhamnoides subsp. carpatica. (Hozzáférés: 2013. július 13.)
A hazipatika.com oldalán található információk a növényről

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Prisz-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 117., 395. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[eol-2] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j EOL-NCBI Taxonomy: Hippophae rhamnoides. (Hozzáférés: 2013. július 11.)

[Bern-3] Bernáth J. (szerk. ): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda, Budapest, 2000. p. 351

[PFAF-4] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f Plants For A Future: Hippophae rhamnoides - L.. (Hozzáférés: 2013. július 16.)

[5] Archivált másolat. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)

[Bio2_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Bio2

[Rousseau2002-7] Rousseau, Hélène. Développement des techniques de reproduction végétative et essais de cultivars d'argousiers. Québec: Institut de recherche et de développement en agroenvironnement, 1-12. o. (2002). ISBN 2-922851-16-8

[Bio1_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Bio1

[isk-9] Archivált másolat. [2013. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 16.)

[ford-10] Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ford nevű lábjegyzeteknek

[Sol_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] Sol

[12] N. Vermeulen: Gyógynövények enciklopédiája. Ventus Libro, Budapest, 2005 ISBN 963 9546 30 5 150. oldal

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]