Európai languszta
Az európai languszta (Palinurus elephas) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül a Palinuridae családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Európai languszta
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Palinurus elephas Fabricius, 1787 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Európai languszta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Európai languszta témájú médiaállományokat és Európai languszta témájú kategóriát. |
Előfordulása szerkesztés
Az európai languszta a Földközi-tengerben a leggyakoribb, az Atlanti-óceánban a holland partoknál éri el elterjedésének legészakibb határát.
Megjelenése szerkesztés
Az európai langusztának az európai homárral ellentétben első pár járólábán nincsenek ollók, csupán egy-egy kapaszkodószerve. Az állat nagysága a 45 centimétert elérheti, hátpajzsa erősen tüskés felületű. Színe vörösesbarna, barnás-ibolya, a potrohrészen fehér foltokkal. A testhosszúságát meghaladó méretű 2 csáppár, amelynek segítségével recsegő hangot képes kelteni, vörösbarna alapon halványsárga gyűrűs rajzolatú. A potroh széles faroklegyezőben végződik.
Életmódja szerkesztés
Az európai languszta a sziklás, egyenetlen, növényekkel benőtt tengerfenéken él, 12-15 métertől, többnyire azonban 40 méter mélységtől lefelé. Kagylókkal, csigákkal táplálkozik, de a dögöt is elfogyasztja.
Szaporodása szerkesztés
Petéit a vízbe rakja.
Érdekességek szerkesztés
Étkezési célra a tengerfenékre süllyesztett hálókkal vagy csalizott kosarakkal tömegekben fogják.
Képek szerkesztés
-
-
Európai languszta a máltai Vilhena Palace-hoz tartozó National Museum of Natural History-ban
Források szerkesztés
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
