Wikipédia

Földes Péter Mihály

(1924–1977) magyar származású brit filmrendező, festőművész
Ez a szócikk az animációs filmrendezőről szól. Hasonló címmel lásd még: Földes Péter (egyértelműsítő lap).

Földes Péter Mihály (Peter Foldes, esetenként Peter Foldès, illetve Peter Földes) (Budapest, 1924.[1] augusztus 22. – Párizs, 1977. március 29.) magyar származású brit animációs filmrendező, festőművész, a számítógépes animáció úttörője.

Földes Péter Mihály
(Peter Foldes)
Született1924. augusztus 22.
Budapest magyar
Elhunyt1977. március 29. (53 évesen)
Párizs francia
MűvésznevePeter Foldes
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásafestőművész, animációs filmrendező
Iskolái
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Orvoscsaládba született. Apja Földes Aladár tüdőgyógyász, édesanyja az altatóorvos felmenőkkel rendelkező Révész Gabriella.[2]

Rajztehetsége korán megmutatkozott, gyermekként különböző röntgen-fotólemezekre karcolt figurákat. Tizenhárom évesen díjat nyert egy európai ifjúsági rajzversenyen. Örkényi Strasser Istvánnál kezdte képzőművészeti tanulmányait. Beíratták a Mintaiskolába, de ezzel párhuzamosan tovább látogatta Örkényi szabadiskoláját és az Iparrajziskola esti tanfolyamát.[3]

1942-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakos hallgatója lett, ahol három év múlva mestere, Szőnyi István tanársegédként fogadta maga mellé.[4] Műveit az OMIKE 1942-43-as csoportos kiállításain mutatták be, nagy sikerrel. Származása és a háború miatt diplomát nem szerezhetett, 1946-ban pedig elhagyta az országot; Párizs érintésével Londonba ment, ahol letelepedett.[5]

Tanulmányait a University of London művészettörténetre szakosodott Courtauld Institute of Art intézet hallgatójaként folytatta; ezzel párhuzamosan a Slade Art School-ban festészetet és kifejezetten 19–20. századi művészettörténetet is tanult.

Ebben az időszakban képei szürrealista és absztrakt elemekkel tűzdelt posztkubista stílusjegyeket viseltek. 1948-ban a Gimpel Fils művészeti galériában szervezték első egyéni kiállítását, nagy sikerrel: a kiállított huszonnégy alkotásból húszat megvásároltak.[3]

Időközben érdeklődése az animációs film felé fordult. Halász János (John Halas) The Magic Canvas című rajzfilmjének háttereit festette. Miután elhagyta a Halas and Batchelor stúdiót, eladott képeinek árából filmkamerát vett és hajdani egyetemi társával, majd feleségével, Joan-nal (1924) filmkészítésbe kezdett. Kísérletező kedve már ekkor megmutatkozott: különösen érdekelte a festészet és a film kölcsönhatása. Első, huszonkét perces alkotásuk, a teremtő természet és az ember által alkotott világ erejét egyetlen kozmikus vízióban ábrázoló Animated Genesis (Élő Genezis) felkeltette Korda Sándor figyelmét, akinek vezető produceri munkájával készült egy 35 mm-es változat. A rövidfilmet kijuttatták az 1952-es cannes-i filmfesztiválra, ahol elnyerte a legjobb színes technika díját. A következő esztendőben az Brit Filmakadémia is különdíjjal ismerte el.[6] Ezt követően az alkotópáros néhány kisfilmet és reklámfilmet készített.

1955-ben készítették el utolsó közös alkotásukat A Short Vision (Rövid látomás) címmel, amely hátborzongató szürreális képeivel a saját vesztébe rohanó emberiséget figyelmezteti.[4][7] Az atomháború apokaliptikus pusztítását bemutató, valójában Földes Budapest ostroma idején átélt emlékeire építő 6 perces színes animáció híven tükrözi az 1950-es évek közepén a nyugati világban felerősödött világvége hangulatot, melyet egy nukleáris háborútól való félelem okozhat, s mely az Egyesült Királyságban gyorsan az atomfegyverek leszerelésért indított kampányhoz vezetett. A rövidfilm elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. Az Amerikai Egyesült Államokban az Ed Sullivan Show-ban mutatták be főműsoridőben,[8] miután a gyerekeket kiküldették a szobából.[9][10] Sokkoló hatása így is nagy volt: állítólag ez a film váltotta ki a legnagyobb reakciót Orson Welles Világok harca című elhíresült hangjátéka óta.[11] [12]

1956-ban egy hosszabb New York-i tartózkodás után Párizsban telepedett le, ahol két éven át visszavonultan festett. 1959-ben a Galerie Rive Droite-ban mutatta be kollázsokkal gazdagított festményeit. Ezt követően festészete új irányt vett: szakított „a színek és anyagok kis boszorkánykonyhájaként” értelmezett absztrakt felfogással, és csatlakozott az 1960-as évek francia modernizmusának egyik alternatív kompozíciós módszerével, az úgynevezett „elbeszélő ábrázolásnak” (figuration narrative) nevezett elvek szerint dolgozó ORA-csoporthoz.[13][4] Festményeivel több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt.

Az új kompozíciós módszer filmjeiben is megjelent. Mivel az animációt a festészet továbbfejlesztésének tartotta, kísérletezésbe kezdett, új nyelv és eszköztárt keresett. Így talált rá a számítógépes animációra, amelynek úttörője lett. Az 1960-as években Földes a Francia Rádió és Televízió Kutató Szolgálatának [14] is dolgozott. Több animációs filmet készített, részt vett televíziós produkciók gyártásában, s itt készült el 1972-ben egyetlen, egyedi hangvitelű, digitális trükköket alkalmazó játékfilmje, a Je, tu, elles… (Én, te, ők…) Rendszeres vendége a cannes-i filmfesztiváloknak. Alapító tagja volt az 1967-es montreali világkiállításon szerveződő Mov’Art-csoportnak.

1972-ben Kanadában telepedett le és a Kanadai Nemzeti Filmhivatal [15] három évvel korábban Montréalban létrehozott kísérleti komputer-animációs műtermében dolgozott. Elsőként készített lyukkártyával vezérelt animációs filmet. Gyártott saját kisfilmeket és közreműködött számos alkotás komputergrafikáinak elkészítésében. Az 1974-ben elkészült Éhség az 1974-es cannes-i filmfesztiválon a rövid film kategóriában elnyerte a zsűri díját, a következő évben a legjobb animációs film BAFTA-díját és Oscar-díjra jelölték a legjobb animációs rövidfilm kategóriában.

Földes a második világháború alatt sok megpróbáltatáson ment keresztül, aminek hatása alól sosem tudott szabadulni, robbanástól feszülő, tragikus világú alkotásaiban újra és újra felszínre törtek, s kihatottak életére is.[3] Feleségétől elvált, gyermekük, Mathieu az anyjával maradt.[16] Korai halála Párizsban következett be.

Kiállítások szerkesztés

Egyéni kiállítások szerkesztés

  • 1948 : Gimpel Fils (galéria), London
  • 1949 : Hanover Gallery, London
  • 1953 : Hanover Gallery, London
  • 1954 : National Art Gallery, Sidney
  • 1959 : Galerie Rive Droite, Párizs
  • 1959 : Galleria La Bussola, Torinó
  • 1960 : Alexander Iolas Gallery, New York
  • 1960 : International Art Gallery, Washington
  • 1961 : Galerie Rive Droite, Párizs
  • 1961 : Galerie Isis Clert, Párizs
  • 1961 : Seattle Art Museum, Seattle (USA)
  • 1962 : Galerie J, Párizs
  • 1963 : McRoberts & Tunnard Gallery, London[17]
  • 1989 : Galerie Yves Gastou, Párizs[18]
  • 1990-2000 : Párizs.

Válogatott csoportos kiállítások szerkesztés

  • 1942 : OMIKE Képzőművészeti Csoport III. (téli) tárlata
  • 1943 : Nemzeti Szalon XVIII. kiállítása, Budapest
  • 1943 : OMIKE Képzőművészeti Csoport IV. (tavaszi) tárlata, Budapest
  • 1943 : OMIKE Képzőművészeti Csoportjának V. (őszi) tárlata, Budapest
  • 1945 : Képzőművészeti Főiskola karácsonyi kiállítása, Budapest
  • 1960 : Salon de Mai, Párizs
  • 1962 : École de Paris, Galerie Charpentier, Párizs
  • 1964 : La figuration narrative, Grand Palais, Párizs[19]
  • 1964 : Mythologie quotidienne, Musée d'art moderne de la Ville de Paris
  • 1965 : La figuration narrative dans l’art contemporain, Galerie Creuze, Párizs
  • 1965 : Figuration narrative, Musée des arts décoratifs de Paris
  • 1966 : 17e Salon de la Jeune Peinture, Musée d’art moderne de la Ville de Paris.
  • 1967 : ORA-csoport, Galerie Jacqueline Ranson, Párizs
  • 1967 : Bandes dessinée et Figuration narrative, Musée des arts décoratifs, Párizs
  • 1996 : A Nova Figuração, Galeria Jean Boghici, Rio de Janeiro
  • 2009 : MűvészetMalom, Szentendre; Helikon Kastélymúzeum, Keszthely [20]
  • 2010 : Maison de la culture Notre-Dame-de-Grâce, Montréal; Saint John Arts Center, New Brunswick [21]

Filmjei szerkesztés

A filmek többsége animációs rövidfilm; az eltérés zárójelben jelezve. Az egyes források a kisebb filmek, filmbetétek miatt erős eltérést mutatnak.[22][23]

  • 1952 : Animated genesis
  • 1953 : On Closer Inspection
  • 1956 : A Small World (dokumentumfilm)
  • 1956 : A Short Vision
  • 1964 : Un appétit d'oiseau
  • 1965 : Plus vite
  • 1965 : Un petit monde
  • 1965 : Agression
  • 1965 : Whizzzz! Whoosh! Whaaamm!
  • 1965 : Un garçon plein d'avenir
  • 1965-1967 : Dim Dam Dom (tévésorozat egyes jelenetei)
  • 1967 : Électrorythmes
  • 1967 : Bongo fuego
  • 1967 : Forms
  • 1967 : Petit matin
  • 1967 : Éveil
  • 1968 : La belle cérébrale (rövidfilm)
  • 1968 : Épatozoïdes
  • 1969 : Visages de femmes
  • 1971 : Metadata
  • 1971 : Narcissus
  • 1972 : Je, tu, elles... (nagyjátékfilm)
  • 1974 : Éhség (La faim/Hunger)[24]
  • 1975 : Visage[25]
  • 1975 : „Antenne 2”, „Stade 2” stb. adásai (technikai közreműködőként)
  • 1976 : Au-delà du temps (befejezetlen)
  • 1976 : Algorythme blues (befejezetlen)
  • 1977 : Rêve

Díjak és jelölések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ szerk.: Gelencsér Gábor: Magyar filmesek a világban - Hungarians in Film. Budapest: Magyar Filmunió (1996) 
  2. ↑ Orosz Márton: Vissza a szülőföldre Több forrás Földes Jolán írónőt tünteti fel anyjaként, azonban Orosz Márton (Bp. 1979) művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum Fotó és Média gyűjteményének kurátora pontosította az életrajzi adatokat Földes özvegyével, Joan Clifford Collins-szal, és kiderült, az írónő nem volt rokona a művésznek.
  3. ↑ a b c Artportal.hu szócikke (Földes Péter Mihály)
  4. ↑ a b c Orosz Márton: Vissza a szülőföldre
  5. ↑ Szülei később követték őt. (Orosz Márton id. mű )
  6. ↑ The Big Cartoon Database
  7. ↑ CONELRAD-blog A filmmel kapcsolatban a következőket írta Joan Foldes 2009. április 28-án Bill Geerhart-nak: „A Short Vision ötlete Péteré volt. Odajött hozzám a hajón, amely Ausztráliából hozott vissza bennünket 1954. októberében. Megkérdezte, mit gondolok róla. Azt mondtam, ezt meg KELL csinálni. Ő volt az alkotóművész, ugyanúgy, mint az Animated Genesis esetében is. Én a lámpastatív beállításában, az egyes figurák kiválasztásában, az animációs világítás befényelésében, és az animáció könnyebb részében segédkeztem.”
  8. ↑ 1956. május 27., vasárnap 20:00 (ismétlés: 1956. június 10., vasárnap, 20:00)
  9. ↑ A Short Vision – BFI-adatlap
  10. ↑ CONELRAD-blog
  11. ↑ A Cyber Hermit ismertetője A bejegyzés Dr. Christophe Dupin francia származású filmtörténész, a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége ügyvezetőjének, a Brit Filmintézet korábbi kurátorának, a University of London egykori kutatóasszisztensének egy sokat idézett kijelentésére hivatkozik forrásmegjelölés nélkül. Tekintettel a szerző kutatásaira a forrás minden valószínűség szerint: „Early Days of Short Film Production at the British Film Institute: Origins and Evolution of the BFI Experimental Film Fund (1952-1966)”, Journal of Media Practice, 4:2 (2003) p 77-91.
  12. ↑ A British Film Institute Experimental Film Fund produkciójában készült apokaliptikus mű sejtelmes zenéjét Halász János rajzfilmrendező filmzene-írója, az ugyancsak Angliában élő Kodály-tanítvány, Seiber Mihály szerezte. (Orosz Márton id. mű )
  13. ↑ A csoport munkáját az elnevezést is kitaláló Gérald Gassiot-Talabot művészetkritikus fogta össze.
  14. ↑ Service de Recherche de l’Office de radiodiffusion télévision française (ORTF)
  15. ↑ Office national du film du Canada / National Film Board of Canada
  16. ↑ Mathieu Foldes zeneszerző két film zenéjét komponálta, több kisfilmben hangtechnikusként, mixerként működött közre.
  17. ↑ Peter Foldes: Narrative Paintings
  18. ↑ Peter Foldès, Peintures Narratives
  19. ↑ Ezen a kiállításon léptek első alkalommal a nagyközönség elé a „narratívok”.
  20. ↑ Kortárs Kanadai Magyar Művészek Kiállítása
  21. ↑ Expositions des artistes canadiens-hongrois contemporains / Exhibition of Contemporary Canadian-Hungarian Artists
  22. ↑ IMDb
  23. ↑ Les Fiches de Monsieur Cinéma
  24. ↑ A kisfilm főcíme és feliratai kétnyelvűek.
  25. ↑ a b A 30. cannes-i filmfesztivál adatbázisában ezen a címen szerepel, míg más forrásokban Visages vagy Faces, az IMDb adatbázisában pedig Envisage címen jelzik.
  26. ↑ Premio per il miglior sperimentale

Források szerkesztés

  • ↑ Artportal.hu szócikke (Földes Péter Mihály): Cserba Júlia: Földes Péter Mihály. lexikon – Művészek. Artportal.hu, 2011. [2012. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
  • ↑ Orosz Márton: Vissza a szülőföldre: Orosz, Márton. Vissza a szülőföldre! / Back to the Homeland! [archivált változat] (PDF), angol fordító: Balai Judit, anyanyelvi lektor: Thomas Cooper (angol, magyar nyelven), Kecskemét: Mikulás Ferenc, fesztiváligazgató (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál), 41-46. o. (2011. június). ISBN 978-963-08-1576-5. Hozzáférés ideje: 2012. szeptember 15. [archiválás ideje: 2012. szeptember 13.] 
  • ↑ A Short Vision – BFI-adatlap: Brooke, Michael: Short Vision, A (1956) (angol nyelven). Screenoline. British Film Institute, 2011. április 20. [2010. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
  • ↑ CONELRAD-blog: Bill Geerhart: A SHORT VISION: Ed Sullivan’s Atomic Show Stopper (angol nyelven). CONELRAD.com, 2011. június 26. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
  • ↑ The Big Cartoon Database: Animated Genesis (angol nyelven). Cartoons. The Big Cartoon Database, 1999. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
  • ↑ A Cyber Hermit ismertetője: A Short Vision by Peter and Joan Foldes (angol nyelven). Cyber Hermit, 2011. június 29. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)
  • ↑ Les Fiches de Monsieur Cinéma: Peter Foldes (francia nyelven). Les Fiches de Monsieur Cinéma 39/24. Éditions Images & Loisirs. (Hozzáférés: 2012. szeptember 15.)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Földes_Péter_Mihály&oldid=26345790”