A Függetlenség-emlékmű vagy Függetlenség angyala (spanyolul: Monumento a la Independencia vagy El Ángel de la Independencia) a mexikóvárosi Cuauhtémoc kerületben, a Paseo de la Reforma sugárút és a Florencia (Firenze) utca kereszteződésében elhelyezkedő szobor, a város egyik jelképe. Felállítását Porfirio Díaz mexikói elnök kezdeményezte az ország függetlenségének századik évfordulója alkalmából. Eredetileg a Plaza de la Constitución (Alkotmány tér) közepére tervezték, de végül a Paseo de la Reforma mellett döntöttek. A tervpályázatot 1877-ben hirdették meg.

Mexikóvárosi függetlenségi emlékmű
A Függetlenség Angyala
Közigazgatási adatok
Ország Mexikó
TelepülésMexikóváros
CímPaseo de la Reforma sugárút és a Florencia utca kereszteződése
Építési adatok
SzobrászEnrique Alciati
Készítés ideje1902–1910
Felavatás ideje1910. szeptember 16.
Alapadatok
Magassága42,7 m
Elhelyezkedése
Mexikóvárosi függetlenségi emlékmű (Mexikóváros)
Mexikóvárosi függetlenségi emlékmű
Mexikóvárosi függetlenségi emlékmű
Pozíció Mexikóváros térképén
é. sz. 19° 25′ 37″, ny. h. 99° 10′ 04″Koordináták: é. sz. 19° 25′ 37″, ny. h. 99° 10′ 04″
A Wikimédia Commons tartalmaz Mexikóvárosi függetlenségi emlékmű témájú médiaállományokat.

Leírás szerkesztés

Az emlékmű fő eleme egy angyalt ábrázoló bronzszobor, amely egyesek szerint Nikét, a görög győzelem-istennőt testesíti meg. A szárnyakkal ellátott női figura jobb kezében babérkoszorút tart, mely a győzelmet, a balban pedig szétszakadt acélláncot, mely a spanyoloktól való elszakadást jelképezi. Maga a figura 6,7 méter magas és 7 tonnát nyom, ehhez adódik még az oszlop 36 méteres magassága, így az emlékmű összesen 42,7 méter magas.

A talpazaton az égtájaknak megfelelő tájolásban négy különböző női szobor található, amelyek a törvényt, a békét, az igazságot és a háborút jelképezik. A mauzóleum bejáratán található kerek dombormű nőalakja a Mexikói Köztársaságot jelképezi; modelljéül állítólag az építész lánya, Antonieta Rivas Mercado szolgált.[1]

A mauzóleumban található az ír származású, vitatott személyiségű kalandor, Guillén de Lampart szobra is, aki állítólag a 17. században magát Mexikó királyának kiáltotta ki, ám az inkvizíció 1659-ben máglyán megégettette.[2]

Történet szerkesztés

 
Az angyalszobor az oszlop tetején

Az alapkövet 1902. január 2-án Porfirio Díaz mexikói elnök tette le, majd hamarosan megkezdődött az építkezés, melyhez 2400 kőtömböt használtak fel. Miután az egész építmény süllyedni kezdett, 1907-ben és 1908-ban lebontották, ami addig felépült, és egy 44 méter átmérőjű területen ástak neki új alapot. Az oszlop és az oszlopfő kivitelezése 1909-ben kezdődött, az egész emlékmű pedig 1910-ben lett kész. Szeptember 16-án, a függetlenség napjának századik évfordulóján nyitották meg. A teljes építkezés 2 146 704,26 pesóba került.

Felelős tervezője Antonio Rivas Mercado építész volt (akit már 1900-ban megbíztak a tervek elkészítésével), a kivitelezést Roberto Gayol mérnök vezette. A szobrokat az olasz Enrique Alciati készítette. Ezeket – beleértve az angyalt is – Mexikóban munkálták meg gipszből, és Olaszországban, Firenzében öntötték ki bronzból.

1925-ben az emlékmű alagsorában helyezték el a mexikói függetlenség hőseinek hamvait, akik máig ott nyugszanak:

Az 1957. július 28-i földrengésben az emlékmű súlyosan megrongálódott, az angyalszobor is leesett a tetejéről. José Fernández Urbina szobrászművész több mint egy éven át restaurálta, 1958. szeptember 16-án avatták fel a felújított emlékművet. A szobor eredeti, sérült feje ma a történelmi belvárosban levő Heras y Soto-palotában látható kiállítva.

Az 1985-ös pusztító földrengés csak kisebb károkat okozott az építményben.

Az emlékmű következő felújítására 2005–2006-ban került sor, 2008-ban pedig az alkotás egy évszázad alatt történt több méteres süllyedése miatt 14 új lépcsőfokot építettek az aljához.[1]

Források szerkesztés

  1. a b Az emlékmű rövid ismertetése (spanyol nyelven) (PDF). INAH. [2013. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  2. El guardián de El Ángel (spanyol nyelven) (PDF). [2014. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 22.)