Falvai Sándor

magyar zongoraművész, egyetemi tanár

Falvai Sándor (Ózd, 1949. augusztus 3. –) Liszt-díjas magyar zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész.

Falvai Sándor
SzületettFalvai Sándor
1949. augusztus 3. (74 éves)
Ózd
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaKeveházi Gyöngyi (1972-)
Foglalkozásazongorista, egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései1975 Liszt Ferenc-díj
1997 Érdemes művész
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Szülei: Falvay Sándor és Hovanyecz Klára. 1955 óta zongorázik. 1963-1967 között a miskolci Zenegimnáziumban Herszényi Bálint és Benkő Zoltán voltak a tanárai. 1967-1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója, tanára Bächer Mihály volt. 1972–1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumon tanult. 1973 óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1987-től több ciklusban a zongora-orgona-hárfa-csembaló tanszékvezetője. 1994 óta egyetemi tanár, 1997-2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora volt. A hazai és a nemzetközi koncertélet elismert előadóművésze. Koncertezett Európán kívül Japánban, Dél-Koreában. Hangversenyeit minden országban elismeréssel fogadta a közönség. Előadói repertoárja a barokk zenei korszaktól a 20. századi új komolyzenei alkotásokig terjed, ezen belül elsősorban a klasszika és a romantika áll érdeklődésének középpontjában. Évtizedek alatt számos ország egyetemén vendégtanár és elismert jelentős zongoraversenyek zsűritagja. Tehetséges zongoristák generációit tanította, akik világszerte koncerteznek, tanítanak.

Magánélete szerkesztés

1972-ben házasságot kötött Keveházi Gyöngyivel. Két lányuk született; Katalin (1976) és Anna (1984).

Fontosabb koncertek szerkesztés

  • 1972-73-ban a Magyar Rádió Zenekarával Németországban vett részt koncertkörúton.
  • 1973-ban második díjat nyerte el a Magyar Rádió Zongoraversenyén.
  • 1978-ban az Egyesült Államokbeli debütálására a New York-i Carnegie Hallban került sor.

Lemezei szerkesztés

  • Chopin Nocturnes (1989)
  • The Instruments Of Classical Music Vol. 6-10 (1990)
  • Brahms: Zongoranégyesek (1991)
  • Piano Dreams (1996)
  • Bach: Concertok 1-3 zongorára – II. album (1997)
  • Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny Op. 11, II. (f-moll) zongoraverseny Op. 21 (1997)
  • Schubert: Impromptus (1999)
  • Népszerű indulók (2000)
  • Szkrjabin: III. szimfónia/Le Poeme de l'extase (átiratok) (2000)
  • 50 éves a Hungaroton – Zongoraművészek (1951-2001) (2001)
  • Gyászzenék (2003)
  • Schumann: c-dur Fantázia, Liszt: h-moll szonáta (2016)
  • Brahms: d-moll zongoraverseny (2016)

Díjai és elismerései szerkesztés

Idézet szerkesztés

Szóló- és kamarazenészként a magyar hangversenyélet egyik legmegbecsültebb előadóművésze. Repertoárja a barokk korszaktól a 20. századi alkotásokig terjed, de ezen belül elsősorban a klasszika és romantika korszaka áll érdeklődésének középpontjában. Európában, a tengerentúlon és a távol-keleti országokban egyaránt hangversenyezik, emellett szólólemezei jelentek meg a Hungaroton, a Naxos és a Donau lemezkiadó társaságok gondozásában. »...Kitűnő diszpozícióban játszott csengő, éneklő zongorahangon, maradéktalanul meggyőzve [...] közönségét pianisztikus adottságairól, zenei világának stiláris tágasságáról és zenei kifejezésének az emelkedettség zónáját is magában foglaló széles skálájáról. Tágas, széles! Szándékosan választottam ezt a két szót, mert éppen ezekkel tudom talán érzékeltetni, hogy valamiféle lényegi változást érzek Falvai Sándor zongorázásában: fokozott érzékenységet különböző periódusok, mesterek, művek differenciáltabb megközelítésére. A zenei kifejezés nagyobb összefüggésbe ágyazódik és a zongorázás biztonsága olyan hatásfokú, hogy más minőséggé, az esztétikai benyomás részévé lesz [...] Különösen a hirtelen váltások és az apollói-dionüszoszi kontrasztok megértése és megmutatásának képesség tűnt fel [...] Minden idevágó szám vagy tétel befejezésénél feltűnt Falvai adottsága a poétikus lezárásra« – írta 1993-ban Kroó György egy Falvai-hangversenyről.
– Szitha Tünde, Nagy tanárok - Híres tanítványok, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2000

Források szerkesztés

További információk szerkesztés