Fazekas László (Budapest, 1947. október 15. –) olimpiai bajnok válogatott magyar labdarúgó, edző.
| Fazekas László |
| Személyes adatok |
| Születési dátum | 1947. október 15. (76 éves) |
| Születési hely | Budapest, Magyarország |
| Állampolgárság | magyar, belga |
| Magasság | 175 cm |
| Testtömeg | 62 kg |
| Becenév | Kapa, Fazék |
| Poszt | csatár |
| Junior klubok |
|
| Felnőtt klubok1 |
|
| Válogatottság |
|
| Edzőség |
| Időszak | Klub | | 1985–1986 |  Racing Jet Bruxelles | | 1986–1988 | Eendracht Aalst | | 1988–1990 | Harelbeke | | 1990–1992 | Eendracht Aalst | | 1992–1994 | Union | | 1994–1995 |  Magyarország (pályaedző) | | 1995–1996 | Royal FC Antwerp |
|
| Díjak, elismerések |
| Az év labdarúgója (1970) | | Ezüst cipő (1979/1980) | | Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka (1985) |
|
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
|
| Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1960-as, 70-es években sorozatban hétszer bajnoki címet nyerő Újpesti Dózsa csatársorának meghatározó tagja, a második legjobb európai góllövőnek járó Ezüstcipő nyertese 1979–1980-ban. 92 alkalommal szerepelt a válogatottban, 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai aranyérmet nyert a válogatott csapat tagjaként. Ma Merksem Schotenben, Antwerpen egyik külvárosában lakik. Három felnőtt lánya Lili, Éva és Karolin szintén Belgiumban él. Jelenleg sporttal kapcsolatos reklámokkal foglalkozik.
Az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában kezdte pályafutását. A sajátnevelésű játékos 18 évesen került az első csapathoz, és másfél évtized alatt 408 bajnoki mérkőzésen, 210 góllal járult hozzá a sikerekhez. A csapattal 9 bajnoki címet nyert, megszakítás nélkül 7 alkalommal. Háromszor lett gólkirály utolsó újpesti idényeiben két évente (1976, 1978, 1980). A legutolsó alkalommal elnyerte az európai ezüstcipőt is.
Fazekas László Bálint László után, a második olyan magyar játékos volt (a II. világháború utáni időszakban), aki engedéllyel mehetett külföldre játszani. Az akkori párt- illetve labdarúgó-vezetés az érdemeire való tekintettel 1980-ban adta meg neki is a lehetőségét, ekkor már 33 éves volt. Négy éven át a belga Royal Antwerpen csatára volt. Itt, mint minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. Az aktív labdarúgást a St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben. A belga élvonalban összesen 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.
1968 és 1983 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban és 24 gólt szerzett. A válogatottságot tekintve Király Gábor, Dzsudzsák Balázs, Bozsik József, Gera Zoltán és Juhász Roland mögött a hatodik, míg a rúgott gólokat tekintve a 17. az örökranglistán. 1968-ban Mexikóvárosban olimpia aranyérmet szerzett a csapattal. Kétszer szerepelt világbajnokságon: 1978-ban Argentínában, 1982-ben Spanyolországban. Ez utóbbi volt válogatott pályafutásának vége. A Salvador elleni 10-1-es győzelemből 2 góllal vette ki a részét. A csoportból való továbbjutást eldöntő mérkőzésen Belgium ellen, 1-0-s magyar vezetésnél a belga kapus, Jean-Marie Pfaff legázolta a kiugró Fazekast. A kapus büntetlenül megúszta tettét és később egyenlítettek, így ők jutottak tovább. 1983. március 27-én a Luxemburg ellen Eb-selejtezőn (6-2) búcsúzott hivatalosan a válogatottól.
Csak külföldön, Belgiumban dolgozott edzőként a pályafutása során, bár neve többször felmerült az Újpest, és a válogatott élén, de komoly ajánlattal sohasem keresték meg őt. 1994 és 1995 a válogatott pályaedzője volt Mészöly Kálmán mellett, akivel először együtt játszott a válogatottban, majd, Mészöly első szövetségi korszaka idején még tagja volt a válogatottnak.
| „
|
Nem értem, hogy a FC Bayern Münchennél kialakult struktúra miért nem képes Magyarországon meghonosodni. Ha megnézem a bajorok bármelyik meccsét, akkor azt látom, hogy Beckenbauer mint elnök ül a díszpáholyban, Rummenigge mellett, aki elnökségi tag. A kispadon azt látom, hogy a kapusedző Sepp Maier mellett a menedzser, Uli Hoeneß ül. Azt hiszem, otthon nem valósulhat meg ez a felállás. Pedig az ezer sebből vérző magyar futballnak nagy szüksége lenne a hajdani sikeres játékosok tanácsaira.
|
”
|
– Fazekas László, 2003
|
.svg){kind=small}
