Wikipédia

Fehérvérsejt

A fehérvérsejtek vagy leukociták az immunrendszer sejtjei, amelyek megvédik a testünket a fertőző betegségektől és az idegen anyagoktól. Sokféle különböző fehérvérsejt létezik, azonban mindegyik a csontvelő egy sokirányú differenciálódásra képes (pluripotens) sejtjéből származik, amelyet vérképző őssejtnek nevezünk. A fehérvérsejtek az egész testben megtalálhatók, a vérben és a nyirokrendszerben is.

A normális keringő emberi vér pásztázó elektronmikroszkópos képe. A szabálytalan formájú leukocitákon kívül vörösvértestek és sok kis lapos vérlemezke is látható

A vérben levő fehérvérsejtek száma gyakran jelzi a betegségeket. Egészséges emberben egy liter vérben 4·109 és 1,1·1010 között van a fehérvérsejtek száma, ez a vérnek körülbelül 1%-át jelenti. Ha ennél a tartománynál magasabb a fehérvérsejtek száma, akkor leukocitózisról beszélünk, míg leukopénia esetén ennél kevesebb a leukociták száma.

Enyhébb mértékű (kisebb fokú) leukocitózis a fertőzésekre adott egészséges immunválasz része; az extrém magas fehérvérsejtszám leukémia vagy limfóma esetén fordulhat elő (egyéb betegségek mellett).

A fehérvérsejtek fizikai tulajdonságai (például a térfogatuk, vezetőképességük és szemcsézettségük) változhat, ha aktiválódnak, vagy éretlen sejtek vannak jelen, vagy leukémia esetén ha rosszindulatú fehérvérsejtek vannak jelen.

Etimológia szerkesztés

 
Vérsejtek leszármazása

A „fehérvérsejt” elnevezés onnan ered, hogy egy vérminta centrifugálása után a fehérvérsejtek a magvas sejtek által alkotott vékony határrétegben találhatók meg a leülepedett vörösvérsejtek és a fehéres színű vérplazma között. A leukocita szó is ezt a tulajdonságukat tükrözi, a görög leukosz – fehér és kütosz – sejt szavakból ered. A vérplazma néha zöld színű is lehet, ha nagy mennyiségben vannak benne neutrofilek, ezek ugyanis hemtartalmú mieloperoxidáz enzimet termelnek.

Típusok szerkesztés

Sokféle különböző fehérvérsejt van. Az egyik fontos csoportosítási szempont, hogy tartalmaznak-e szemcséket, ami alapján besorolhatjuk őket a granulociták (szemcséket tartalmazó sejtek) és agranulociták (szemcsét nem tartalmazó sejtek) közé:

  • Granulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában különbözőképp festődő szemcsék láthatók, ha fénymikroszkóppal nézzük. Ezek a szemcsék membrán-kötött enzimek, és főként a bekebelezett részecskék emésztésében vesznek részt. Három fajtájuk van: neutrofilek, bazofilek és eozinofilek, mindhárom a festődési jellegzetességéről kapta a nevét.
  • Agranulociták: olyan fehérvérsejtek, amelyeknek a sejtplazmájában nincsenek szemcsék. Ezek közé tartoznak a nyiroksejtek (limfociták), az egymagvú fehérvérsejtek (monociták) és a nagy falósejtek (makrofágok).

Ezeknek a sejteknek a feladatait és megjelenésüket összegzi a táblázat:

Típus Kép Ábra Kb. % emberekben Leírás
Neutrofil granulocita     50-70% A neutrofilek a bakteriális vagy gombás fertőzésekkel és más gyulladásos folyamatokkal szállnak szembe. A neutrofilek válaszolnak először a mikrobiális fertőzésekre; az ő tevékenységük és tömeges pusztulásuk hozza létre a gennyet.


Mivel a neutrofil granulociták sejtmagja több lebenyből áll és változatos alakú, ezért az angolszász irodalom polimorfonukleáris sejteknek is nevezi őket.

Eozinofil granulocita     2-5% Az eozinofilek főként élősködők (férgek és eukarióta egysejtűek) ellen harcolnak, ezért a számuk növekedése ilyen fertőzést jelezhet. Emellett szintén jellemző az eozinofil granulociták számának emelkedése allergiás betegek vérében.
Bazofil granulocita     <1% A bazofilek felelősek az allergiás immunválaszért, mert kibocsátják a gyulladást létrehozó anyagot, a hisztamint.
Limfocita     20-40% A nyiroksejtek sokkal gyakoribbak a nyirokrendszerben.

A vérben háromféle nyiroksejt található:

  1. B-sejtek: A B-sejtek termelik az ellenanyagokat (antitesteket), amelyek hozzákötődnek a kórokozókhoz, és ezzel lehetővé teszik az elpusztításukat.
    A B-sejtek nem kizárólag immunglobulinokat termelnek, hanem egy fertőzés után kis részük hosszú életű memóriasejtté alakul, melyek a kórokozó ismételt megjelenésekor már sokkal gyorsabb immunválaszt biztosítanak.
  2. T-sejtek:
    • A segítő (helper) T-sejtek vezérlik az immunválaszt, és fontosak a sejten belüli baktériumok elleni védekezésben. Speciális sejtfelszíni molekuláik alapján CD4+ sejteknek is nevezik őket.
    • A citotoxikus T-sejtek képesek megölni a vírussal fertőzött és a daganatsejteket. Ezek alkotják a CD8+ T-sejtek alcsoportját.
    • A gamma/delta T-sejteknek (γδ T-sejtek) másfajta T-sejt receptoruk van, mint a CD4+ és CD8+ T-sejteknek. Funkciójukat tekintve ezek a sejtek a szervezet első védelmi vonalában (nyálkahártya és bőr) látnak el fontos szerepet: helper funkciójuk is van, és emellett részt vesznek a sérült sejtek elpusztításában.
  3. Természetes ölősejtek (NK-sejtek): Elpusztítják a vírussal fertőzött és a tumoros sejteket. Az NK-sejtek a természetes (veleszületett) immunrendszerhez tartoznak, míg a T- és B-sejtek a szerzett (adaptív) immunitás sejtjei.
Monocita     3-6% A monociták a neutrofilekkel közösen takarító szerepet töltenek be (fagocitózis), de sokkal hosszabb ideig élnek, mint azok, mert emellett más feladatuk is van. A monociták mutatják be a kórokozó egyes darabjait a T-sejteknek, hogy azok később újra felismerjék, és megöljék a kórokozókat, vagy ellenanyagválaszt indítsanak be.
Makrofág     (lásd fent) A monociták képesek a kizárólag fagocitáló nagy falósejtté (makrofág) fejlődni, ha a véráramból a szövetekbe vándorolnak és differenciálódnak.

Leukopéniát okozó gyógyszerek szerkesztés

Bizonyos gyógyszerek hathatnak a fehérvérsejtek számára és működésére. A leukopénia a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti, ami érintheti a teljes fehérvérsejtszámot, vagy a fehérvérsejtek valamelyik csoportját. Például ha a neutrofilek száma alacsony, azt neutropéniának hívják. Ugyanígy a nyiroksejtek (limfociták) alacsony szintjét limfopéniának nevezik.

Leukopéniát okozhat például a klozapin nevű antipszichotikus gyógyszer, aminek ritkán még olyan hatása is lehet, hogy az összes granulocita (neutrofilek, bazofilek, eozinofilek) hiányzik.

További ilyen gyógyszerek az immunszuppresszív szerek, mint a szirolimusz, a takrolimusz, a mikofenolát-mofetil és a ciklosporin: ezek közös tulajdonsága, hogy visszafogják az immunrendszer működését. Az első immunszuppresszív hatású hatóanyagok a kortikoszteroidok közül kerültek ki, melyek a mellékvese kéregállományának középső rétege (zona fasciculata) által termelt hormonok módosított változatai.

Az immunszuppresszív szereket autoimmun betegségek terápiájában használják, illetve szervátültetést (transzplantáció) követően a beültetett szerv kilökődésének (rejekció) megelőzésére.

Kötött fehérvérsejtek szerkesztés

Vannak fehérvérsejtek, amelyek a testünk szöveteibe vándorolnak, és tartósan ott maradnak, nem vesznek részt a keringésben. Ezeknek a sejteknek gyakran sajátos nevük van, ami függ attól a szövettől, ahol letelepedtek (például a májban kötött nagy falósejteket Kupffer-sejtekként ismerjük). Ezeknek a sejteknek is fontos szerepük van az immunrendszer működésében.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fehérvérsejt&oldid=25918766”