Fehling-próba

kémiai reakció leírása

A Fehling-próbát formilcsoport (aldehidek) kimutatására használják. Elsőként Hermann von Fehling német vegyész alkalmazta 1849-ben, elnevezését is őutána kapta.[1]

Fehling-próba: balra negatív, jobbra pozitív (vörösréz(I)-oxid (Cu2O) csapadék)

Leírása szerkesztés

Réz(II)-szulfát oldatához (Fehling I.) kevés kálium-nátrium-tartarátot tartalmazó nátrium-hidroxid-oldatot (Fehling II.) öntenek, míg a kezdetben leváló kék színű réz(II)-hidroxid csapadék fel nem oldódik (komplexion képződik). Majd ehhez a formilcsoportot tartalmazó vegyület oldatát öntik. A reakció beindításához melegítésre van szükség. A komplexből kilépő réz(II)-ionok réz(I)-ionokká redukálódnak, amik vörös színű réz(I)-oxid csapadék formájában válnak ki, miközben az aldehid karbonsavvá oxidálódik. A ketonok nem adják a próbát, mivel nehezebben oxidálhatók. Reakcióegyenlet:

 

Hangyasavval is lejátszódik

 

A folyamat részletesen szerkesztés

A Fehling I. oldat réz(II)-szulfát-oldatot tartalmaz, a Fehling II. pedig nátrium-hidroxid-oldat és kálium-nátrium-tartarát-oldat keveréke, mely utóbbi négy kristályvízzel kristályosodik.

Fehling I.  :  

Fehling II. :   és  

A réz(II)-szulfát és a nátrium-hidroxid vizes közegben disszociál a következő módon:

 

 

A két vegyület vizes közegben reagál, miközben réz(II)-hidroxid-csapadék keletkezik.

 

A keletkező réz(II)-hidroxid kölcsönhatásba lép a kettős sóval, és komplexet képez, tehát a csapadék feloldódik.

 

A komplexből kilépő réz(II)-ion reagál a formalinnal réz(I)-oxid-csapadék keletkezése során.

 

Formalin esetén a keletkező hangyasav továbbreagál, mutatja a Fehling-próbát.

 

A víz és a szén-dioxid a szénsav bomlása során keletkezik.

 


Jegyzetek szerkesztés