Felbár

község Szlovákiában

Felbár (korábban: Bodó-Baár,[2] szlovákul: Horný Bar) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.

Felbár (Horný Bar)
Felbár zászlaja
Felbár zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásDunaszerdahelyi
Rangközség
Első írásos említés1245
PolgármesterBodó István
Irányítószám930 33
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámDS
Népesség
Teljes népesség1244 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség105 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Terület11,78 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 56′ 50″, k. h. 17° 27′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 50″, k. h. 17° 27′ 48″
Felbár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felbár témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Dunaszerdahelytől 12 km-re délnyugatra, a Duna mentén fekszik, Süly tartozik hozzá.

Élővilága szerkesztés

Sülyön tartanak nyilván egy gólyafészket.[3]

Története szerkesztés

1245-ben királyi birtokként szerepel, neve a régi magyar Baar személynévből származik. 1269-ben Bodobar néven, 1310-ben Obar, 1342-ben Naghbar néven említi oklevél. 1269-ben IV. Béla király Bodo comesnek adományozza. Egykor négytornyos Amadé-kastélya volt, itt élt Amadé László költő, itt írta 1772-ben Mészáros Ignác Kartigámját. Egyesek szerint itt írta Bél Mátyás híres Magyarország történeti földrajzi művét is. Az Amadékon kívül a falu birtokosai voltak az Illésházy, Istvánffy családok is. A 19. század elején a Zichy grófok szereznek itt birtokot. Később a birtokot Szitányi Adolf, tőle pedig Batthyány József gróf vette meg.

Vályi András szerint "Fel Bár. Elegyes magyar falu Poson Vármegyében, ’s az Uraságnak jeles Kastéllyával diszesíttetik, régibb nevezetességeit leírták Iróink, birtokosai Gróf Amade, Báró Bornvill, és más Urak, lakosai katolikusok; tsak egy út választya el, Kis, vagy Albártól, nevezetesíti e’ helyet a’ híres történet író Istvánfi Miklósnak, itten lett születése, a’ ki bétses munkáját e’ helyen készítette. Határja jó termékenységű, de más némelly fogyatkozásai miatt, második Osztálybéli."[4]

Fényes Elek szerint "Bár (Felső v. Fel), magyar falu, Pozson vgyében, 1 fertálynyira a nagy Dunától, s 2 mfdnyire Somorjától a győri országútban. Lakja 583 kath., 8 ref., 114 zsidó. Ékesitik az Ullman, (ezelőtt gr. Zichy Ferraris) kastélya, egy meglehetős nagyságú csinos kerttel. Van egy kath. paroch. temploma, vendégfogadója, elég termékeny határja, erdeje a Duna szigeteiben. Legtöbb részt bir benne Ullmann, azután más számos közbirtokosok, s nemesek. Istvánffy Miklós itt irta magyar históriáját."[5]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. A hozzá tartozó Antónia- és Józsefmajorba az 1920-as években szlovákokat telepítettek. 1960-ban közigazgatásilag Felbárhoz csatolták Nagybodakot és Sülyt. Nagybodak 1990-ben újra önálló község lett.

Népessége szerkesztés

1880-ban 618 lakosából 474 magyar, 76 német, 36 szlovák anyanyelvű, 11 idegen és 21 csecsemő volt. Ebből 518 római katolikus, 96 zsidó és 4 evangélikus vallású. Süly 246 lakosából 229 magyar, 4 német, 3 szlovák anyanyelvű és 10 csecsemő volt. Ebből 232 római katolikus, 9 zsidó és 5 református vallású.

1910-ben 655 lakosából 650 magyar, 1 szlovák és 4 más anyanyelvű volt.

2011-ben 1236 lakosából 965 magyar és 247 szlovák volt.

2021-ben 1244 lakosából 923 (+24) magyar, 295 (+20) szlovák, 5 (+1) cigány, 9 (+1) egyéb és 12 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Neves személyek szerkesztés

Nevezetességei szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Gyalay Mihály: Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikon. 2 Budapest: Egeler Kft. 1997. 724. o.  
  3. bociany.sk
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ma7.sk

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés