Feleki László

(1909–1989) író, újságíró

Feleki László (Szatmárnémeti, 1909. január 9.Budapest, 1989. július 7.) magyar író, újságíró, sportújságíró, humorista.

Feleki László
SzületettFeleki László István
1909. január 9.
Szatmárnémeti
Elhunyt1989. július 7. (80 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaKilvády Szendile
SzüleiFeleki László
Kovács Terézia
Foglalkozásaíró,
újságíró
SírhelyeFarkasréti temető (Hv1-1-7)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életút szerkesztés

1928-ban Budapesten érettségizett. Már diákkorában a Nemzeti Sport belső munkatársa volt (1927-től). 1934. október 23-án házasságot kötött Budapest VI. kerületében Kilvády Rezső és Bader Terézia lányával, Szendilével.[3] Harcolt a második világháborúban, és 1944-ben fogságba esett.

1945-től a Népsportnál dolgozott, 1949-ben a főszerkesztője lett. A futballvébé elvesztése miatt az egyik bűnbaknak kiáltották ki. Távoznia kellett a sportlaptól. Ezt követően a Ludas Matyi főmunkatársként tevékenykedett 1968-as nyugdíjazásáig. Több népszerű lapnak dolgozott rendszeresen (Új Tükör, Élet és Irodalom, Képes Sport, Film Színház Muzsika). A Színházi adattárban tizenhárom bemutatóját regisztrálták. Ezek többségében társszerzőként jelenik meg a színlapon. Két előadás viszont Fellegi Lászlót jelöli meg szerzőként. Ezek a következők:

Népszerűvé váltak ironikus versei és humoreszkjei. Aforizmái ma is aktuálisak, népszerűek. A filmgyártáshoz egyetlen alkalommal sikerült közel kerülnie. Az 1965-ben bemutatott Tilos a szerelem című film forgatókönyvírója volt.

1996-tól a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) Feleki László-díjat[4] adományoz a színvonalas sportújságírói teljesítményekért.

Főbb művei szerkesztés

  • Kő kövön... Regény; Magyar Téka, Budapest, 1947
  • Magyarország esélyei a londoni olimpián; többekkel; Hidas Ferenc, Budapest, 1947
  • A helsinki olimpia; Művelt Nép, Budapest, 1952 (Útmutató városi és falusi SZFTE előadóknak)
  • Tizenhat nap; Szépirodalmi, Budapest, 1953
  • Kilencven perc; Szépirodalmi, Budapest, 1954
  • A sakál hálája. Mesék kis- és nagykorú gyermekek számára; ill. Réber László; Magvető, Budapest, 1957
  • A világ közepe. Jegyzetek az Ember címszóhoz; ill. Vasvári Anna; Szépirodalmi, Budapest, 1957
  • Le az olvasókkal! Szatírák, humoreszkek és más drámai művek; Magvető, Budapest, 1960
  • Homo sapiens; ill. Hegedüs István; Magvető, Budapest, 1963 (Vidám könyvek)
  • Isten veled, atomkor!; Magvető, Budapest, 1965
  • Mindenféle; Magvető, Budapest, 1966
  • Emberi lélek / A gyilkos / Vonaton / Euthanázia; Magvető, Budapest, 1967
  • Tizenegyes! (szerk.: Vitár Róbert, 1967, társszerző)
  • Budapestszkij haraktyer. Rasszkazi, aforizmi; oroszra ford. Jelena Turmarkina; Pravda, Moszkva, 1968 (Bibliotyeka Krokogyila)
  • Ki mondta, hogy ezek versek?; ill. Kaján Tibor; Magvető, Budapest, 1970
  • Napoleon. "A csodálatos kaland", 1-3.; Magvető, Budapest, 1976
  • Lobogóm Homérosz!; Magvető, Budapest, 1978
  • Napoleon utókora; Magvető, Budapest, 1979
  • Selgas; Magvető, Budapest, 1980 (Rakéta Regénytár)
  • Mindenféle / Híres emberek. Aforizmák, magán- és közmondások, rövid életrajzok; 2. bőv. kiad.; Magvető, Budapest, 1984

„A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer, mint a tudományos vagy művészi alkotás. A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik Wellington és Nelson. Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van. Közelükben egy szerény sírkövön mindössze két betű áll : „A. F.” Ki ez? Alexander Fleming, a penicillin felfedezője. Több ember életét mentette meg, mint amennyit Wellington és Nelson valaha is elpusztított.”

– Napoleon utókora

Elismerései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Feleki László témában.