Felsőesztergály
Felsőesztergály (szlovákul: Horné Strháre) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban.
| Felsőesztergály (Horné Strháre) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagykürtösi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1243 |
| Polgármester | Juraj Pastorok |
| Irányítószám | 991 03 (pošta Pôtor) |
| Körzethívószám | 047 |
| Forgalmi rendszám | VK |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 254 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 20 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 244 m |
| Terület | 12,78 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 16′ 11″, k. h. 19° 21′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 11″, k. h. 19° 21′ 47″ | |
| Felsőesztergály weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Nagykürtöstől 7 km-re északra, az Öreg-patak partján fekszik.
Története szerkesztés
1243-ban "Estergur", "Vztugar" alakban említik először, a középkorban többnyire királyi birtok volt, Hont várának uradalmához tartozott. Később a Kacsics nemzetségé, majd 1327-től a Szécsényieké. 1554 és 1594 között a hódoltsághoz tartozott. A 17. századtól a Zichyek divényi és a Balassák kékkői uradalmának része volt. 1828-ban 127 házában 964 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból, gyümölcstermesztésből, szőlőtermesztésből, méhészetből éltek.
Vályi András szerint "Alsó, és Felső Esztergály, Dolne, Horne Sztrehani. Tót faluk Nógrád Vármegyében, földes Urai Gróf Balassa, és Gróf Zichy Uraságok, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszenek Kis Zellőhöz egy, és 1/4. mértföldnyire, határjájai, ’s borai is középszerűek, tulajdonságaira nézve ollyanok, mint Alsó Tóld, második Osztálybéliek."[2]
Fényes Elek szerint "Felső-Esztergály, Nógrád m. tót falu, egy völgyben: 267 kath., 698 evang. lak., kik közt sok kerékgyártó, szekrény- és seprű-készitő találtatik. Hajdan nevezetes mezőváros volt, s vár is ékesitette. F. u. b. Balassa; gr. Zichy az idősb. Ut. p. Balassa-Gyarmat."[3]
A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1880-ban 696 lakosából 672 szlovák és 1 magyar anyanyelvű volt.
1890-ben 688 lakosából 677 szlovák és 11 magyar anyanyelvű volt.
1900-ban 678 lakosából 646 szlovák és 18 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 621 lakosából 584 szlovák és 21 magyar anyanyelvű volt.
1921-ben 593 lakosából 588 csehszlovák és 2 magyar volt.
1930-ban 510 lakosából 485 csehszlovák volt.
1991-ben 208 lakosa mind szlovák volt.
2001-ben 221 lakosából 215 szlovák volt.
2011-ben 255 lakosából 239 szlovák és 2 magyar.
2021-ben 254 lakosából 245 szlovák, 4 magyar (1,57%), 1 lengyel, 4 ismeretlen nemzetiségű[4].
Nevezetességei szerkesztés
- Evangélikus temploma 1791-ben épült.
- Római katolikus temploma is a 18. század második felében épült, 1879-ben átépítették.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1856. január 19-én Hummer Nándor történész, pedagógus, 1886-tól 1900-ig a Szent István Társulat titkára.
- Itt szolgált Jozef Luňáček (1844-1911) szlovák tanár, történész, paleontológus, természettudós.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
