Felsőrépás

község Szlovákiában

Felsőrépás (szlovákul: Vyšné Repaše, németül: Oberripsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.

Felsőrépás (Vyšné Repaše)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rangközség
Első írásos említés1323
PolgármesterŽofia Kurucová
Irányítószám053 71
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámLE
Népesség
Teljes népesség87 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság805 m
Terület9,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 15″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőrépás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Lőcsétől 10 km-re északkeletre, a Tarca forrásvidékén fekszik.

Története szerkesztés

A Görgey család 1278-ban kapta meg a répási erdőt, ahol a 14. század elején két Répás nevű falu keletkezett. 1323-ban „Keeth Repas” néven említik először a szepesi káptalan birtokaként. 1342-ben „Kysrepach”, 1343-ban „Wyerpach”, 1344-ben és 1400-ban „Wyuagas” alakban említik az írásos források. 1787-ben 71 házában 441 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Alsó, és Felső Répás. Két tót falu Szepes Vármegyében, földes Uraik a’ Szepesi Káptalan, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és ó hitüek, fekszenek Lőtséhez mintegy kis mértföldnyire; határbéli földgyeik közép termékenységűek, javaik meglehetősek.[2]

1828-ban 88 háza volt 638 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, pásztorkodással, erdei munkákkal, teknővájással, fazsindely készítéssel foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Répás (Alsó és Felső), két egymáshoz közel fekvő tót falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez északra 1 1/2 mfd., az elsőben lakik: 50 rom., 608 gör. kath., a másodikban 449 r., 82 g. kath., 5 evang. A.-Répáson gör., Felsőn rom. kath. parochia van. F. u. a Görgei nemzetség.[3]

A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

Az 1961-es tűzvészben a faluban nagy károk keletkeztek. Lakói a mezőgazdaságon kívül Lőcse és Igló üzemeiben dolgoznak.

Népessége szerkesztés

1910-ben 398, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 128 lakosából 125 szlovák volt.

2011-ben 107 lakosából 96 szlovák.

Nevezetességei szerkesztés

A községben a 15. századból származó gótikus Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom található, korabeli freskórészletekkel. 1730-ban barokk stílusban építették át. Szűz Mária-szobra a 15. század második felében készült. Kálváriája 18. századi barokk népi építmény. Kápolnái a 18.-19. században készültek.

További információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés