Wikipédia

Felsőszeli

község Szlovákiában

Felsőszeli (szlovákul Horné Saliby) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Felsőszeli (Horné Saliby)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1237
PolgármesterDobosy Pál
Irányítószám925 03
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség3198 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület34.84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″
Felsőszeli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszeli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 8 km-re délkeletre, a Szeli-Dudvág partján fekszik.

Története szerkesztés

A község területén már az újkőkorszakban laktak emberek, a lengyeli kultúra népének maradványait tárták itt fel. A magyar törzsek a 10. században telepedtek meg ezen a vidéken, és a mai napig is magyar többségű a lakossága. A falunak valószínűleg már a 11. század végén állt temploma. Szelit 1237-ben Zele alakban a pannonhalmi apátság oklevelében említik először. A pannonhalmi kolostor uradalmának része volt. IV. Béla 1246-ban a heiligenkreuzi apátságnak adományozta. Templomát 1271-ben V. István oklevele is említi. Károly Róbert 1313-ban a Kacsics nemzetségbeli Szécsényi Tamás ólublói várnagynak (később erdélyi vajda és szolnoki ispán) adományozta. 1355-től Kónya bán birtokában találjuk. A Felsőszeli elnevezés 1493-tól használatos. Kiváltságait 1523-ban kapta, de várossá nem fejlődött. Újabb katolikus temploma 1524-ben épült, nemsokára azonban a falu lakosságával együtt evangélikussá lett. 1620-ban Esterházy Miklós (nádor) adta vissza a katolikusoknak. Ezt a templomot 1770-ben lebontották, helyette 1775-ben épült a mai katolikus templom. A falu a 16. században a Thurzó és a Báthori-család, majd a 17. században az Esterházyak semptei uradalmához tartozott. 1817-ig a cseklészi uradalom része volt. 1828-ban 256 házában 1789 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1708-ban már iskoláját is említik.

Fényes Elek szerint „Szeli (Felső), magyar falu, Poson vármegyében, az előbbeni falutól egy kis óra járásnyira. Ugyancsak a Dudvágh mellett: 850 kath., 1100 evang., 30 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, és evang. anyaszentegyháza. Határa igen termékeny; legelője, rétje bőséggel. F. u. gróf Eszterházy József, de bir benne szép inscriptionalis jószágot Benyovszky Péter kapitány is0” [2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, 1938 és 1944 között újra magyar felségterület, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.

A Beneš-dekrétumok alapján 1947 január 23-án a csehszlovák hadsereg által ostromgyűrűbe zárt községben elkezdődött magyar lakosságának Csehországba történő deportálása, ami összesen 240 családot (1013 személyt, közülük 126 hat éven aluli gyereket) érintett. Hátrahagyott házaikba Rózsahegy környéki szlovák telepesek költöztek be. A deportáltak többsége csak 1949-ben térhetett vissza szülőfalujába. A község történelmének egyik legnagyobb tragédiája 1947. április 27-én, az első Magyarországra indított transzporttal vette kezdetét. A több hónapon át tartó kitelepítések folyamán a község 1321 magyar lakosát (azaz 310 családot) toloncolták ki Magyarországra. Helyükre az áttelepülést önként vállaló magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Tótkomlós és Békéscsaba környékéről.[3]

Népessége szerkesztés

Népességének nemzetiségek szerinti alakulása szerkesztés

1910-ben 3477 lakosából 3463 magyar, 9 szlovák, 4 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.

2001-ben 3134 lakosából 2100 magyar, 1001 szlovák, 1 német és 32 egyéb volt.

2011-ben 3220 lakosából 1953 magyar, 1165 szlovák, 10 cseh, 7 cigány, 5 ukrán, 2-2 orosz és ruszin, 1 szerb, 5 más és 70 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

2021-ben 3198 lakosából 1822 (+55) magyar, 1197 (+50) szlovák, 2 (+2) cigány, 2 ruszin, 42 (+7) egyéb és 133 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
9 fő (0%)
magyar
3463 fő (100%)
német
4 fő (0%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[6]
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1001 fő (32%)
magyar
2100 fő (67%)
német
1 fő (0%)
egyéb
32 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1165 fő (36%)
magyar
1953 fő (61%)
német
0 fő (0%)
nem kiderített
70 fő (2%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Neves személyek szerkesztés

  • Itt élt Danajka Lajos, a község történelmének kutatója, több helytörténeti kiadvány szerzője, a község díszpolgára.
  • Itt él Jakubecz Márta író, publicista, pedagógus.
  • Itt született 1701-ben Nagy János jezsuita áldozópap.
  • Itt született 1925-ben Juraj Fojtík szlovák történész, levéltáros.
  • Itt született 1952-ben Oros László hadmérnök, könyvgyűjtő.
  • Itt született 1982. június 22-én Borbély Borisz költő.[7]
  • Magyarország Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2003-ban „Édes anyanyelvünk” címen meghirdetett pályázatának egyedüli felvidéki díjazottja Mészáros Magdolna volt, a helyi általános iskola pedagógusa.[8]
  • Itt szolgált Okolicsányi János (1676–1736) váradi megyés püspök.
  • Itt szolgált Specziár Lajos (1821–1903) plébános.
  • Itt szolgált Podmaniczky Pál (1885–1949) magyar evangélikus lelkész, egyetemi tanár.

Nevezetességei szerkesztés

  • Szent Lőrinc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1775-ben épült gróf Eszterházy Ferenc költségén, klasszicista stílusban. 1823-ban leégett és 1944-ben is megsérült, de mindannyiszor megújították.
  • Evangélikus temploma 1786 és 1790 között épült. Harangtornyát 1830-ban építették. 1861-ben neoklasszicista stílusban építették át.
  • Termálfürdő. Az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki községek határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, amely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
  • Magyar tanítási nyelvű alapiskolája 2001-ben vette fel a Széchenyi István nevet. A névadó emlékére az iskola parkjában egy Jozef Tkadlec öntötte harangot helyeztek el a Schmidt Róbert által faragott haranglábon, melyen egy Széchenyi-idézet olvasható: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”[9]

Kulturális élet, rendezvények szerkesztés

  • Danajka Lajos helytörténész Két tűz között 1944–1946 című könyvében állít emléket annak a 210 helybéli leventének, kiket 1944 decemberében vittek katonai szolgálatra a Német Birodalomba. A 2001-ben kiadott művében a szerző negyven visszaemlékező elbeszélése alapján állította össze történetüket.
  • A Csemadok helyi alapszervezete a község magyarságának legjelentősebb kulturális szervezete.[10]
  • Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat.
  • Farsangi Nótaest.
  • Szüreti felvonulás.
  • Karácsonyi koncert.
  • Mátyus tánccsoport.
  • Rozmaring énekkar.
  • A Széchenyi István Magyar Tannyelvű Általános Iskola, Bercsényi Miklós hagyományőrző csoportja.[11]
  • Felsőszeli Lovastalálkozó
  • Felsőszeli találkozó és táncház
  • Bicskás zenekar
  • 72. számú Szent Lőrinc cserkészcsapat Felsőszeli

Érdekesség szerkesztés

  •  
    Használaton kívüli gólyafészek Felsőszeliben
  •  
    2013

Felsőszeliben 2009 körül épült egy gólyafészek, amelyben azonban azóta sem költött gólyapár.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Zolczer László írása a Szabad Újság 2009. október 21-i lapszámában.
  4. ↑ 2011. évi népszámlálás.
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  7. ↑ Szlovákiai Magyar Írók Társasága
  8. ↑ Az Új Szó 2004. szeptember 8-i lapszáma.
  9. ↑ Új Szó 2001. október 29-i lapszáma.
  10. ↑ http://www.felvidek.ma/felvidek/kultura/28203-a-csemadok-felsoszeli-alapszervezetenek-kronikajabol[halott link]
  11. ↑ A Szabad Újság 2009. augusztus 19-i lapszáma.

Források szerkesztés

  • Móser Zoltán 1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12
  • Danajka, L. 1993: Felsőszeli története. Felsőszeli
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Szarka László - Tóth, K. 2010: Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában. Somorja-Komárom
  • Oros László 2011: A Felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyház története. Felsőszeli
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 42 No. 70.

Külső hivatkozások szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Felsőszeli&oldid=26840925”