Ferdinand Schörner
Ferdinand Schörner (München, 1892. június 12. – 1973. július 2.) német tábornagy (Generalfeldmarschall), a második világháború végén rövid ideig a Heer főparancsnoka. Háborús bűncselekményeiért a Szovjetunióban és Nyugat-Németországban is elítélték.
| Ferdinand Schörner | |
 | |
| Ferdinand Schörner tábornagy | |
| Született | 1892. Június 12. München |
| Meghalt | 1973. Július 2. (81 évesen) München |
| Sírhely | Bajorország |
| Állampolgársága | német |
| Nemzetisége |  német |
| Fegyvernem | Wehrmacht |
| Szolgálati ideje | 1911–1945 |
| Rendfokozata | Tábornagy |
| Egysége | .svg){kind=small} 98. Hegyivadász hadosztály
|
| Csatái |
|
| Kitüntetései | Pour le Mérite
|
 | |
| Ferdinand Schörner aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinand Schörner témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Ifjúkora szerkesztés
1892. június 12-én született Münchenben. 1911-ben lépett be a német, pontosabban a bajor hadseregbe. 1915-ben hadnagyi rangot kapott, és kitüntették a Pour le Mérite érdemrenddel. Harcolt az első világháborúban, többek közt a caporettói csatában is. Már a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt létrejöttekor belépett a pártba, ennek ellenére a második világháború kezdetéig nem kapott fontosabb beosztásokat.
A második világháború szerkesztés
A háború elején a 98. hegyivadász ezredet (Gebirgsjäger-Regiment 98) vezette, 1940 májusától az új 6. hegyivadász hadosztály (6. Gebirgs-Division) parancsnoka, majd 1942-ben hegyivadász tábornok lett. Később emelkedett a ranglétrán, és előbb a Dél-Ukrajna-, majd az Észak hadseregcsoport főparancsnoki tisztségét látta el. A háború utolsó napjaiban Hitler a végrendeletében őt nevezte ki a német szárazföldi haderő, a Heer főparancsnokává (Oberbefehlshaber des Heeres, OBdH), amely tisztséget 1945. április 30. – 1945. május 8-a között töltötte be.
A háború után szerkesztés
1945. május 8-án főhadiszállásán, a csehországi Bad Welchowban (Velichovky) amerikai parlamenterek átadták neki a Németország kapitulációját tartalmazó okiratot. Másnap Schörner civil ruhában egy Fi-156 „Storch” repülőgéppel Ausztriába szökött, de a Salzburg tartománybeli Göriachban amerikai fogságba esett. Mivel neve a keleti fronton elkövetett bűncselekményeiért a szovjet hadvezetés körözési listáján szerepelt, az amerikaiak néhány nappal később kiadták a Szovjetuniónak. 25 év kényszermunkára ítélték, 1954 végéig különböző fogolytáborokban dolgozott.
1955 januárjában tért vissza előbb Drezdába, onnan Nyugat-Németországba, ahol 1957-ben – saját német katonái ellen elkövetett háborús bűncselekményeiért – megvonták tiszti nyugdíját és további 4 és fél évi börtönbüntetésre ítélték, de 1960-ban egészségügyi okokból szabadlábra helyezték. Ezt követően haláláig a közélettől visszavonultan élt. 1973. július 2-án halt meg a szülővárosában, Münchenben.
