Wikipédia

Fernando Torres

spanyol labdarúgó, edző
Spanyol személynév: az első, apai családnév: Torres, a második, anyai családnév: Sanz.

Fernando José Torres Sanz (spanyol kiejtéssel: [ferˈnando ˈtores]; Fuenlabrada, 1984. március 20. –) spanyol válogatott labdarúgó, vezetőedző, az Atlético Madrid utánpótláscsapatának menedzsere.

Fernando Torres
2017-ben az Atlético Madrid színeiben
2017-ben az Atlético Madrid színeiben
Személyes adatok
Teljes névFernando José Torres Sanz[1]
Születési dátum1984. március 20. (40 éves)[2]
Születési helyFuenlabrada, Madrid, Spanyolország
ÁllampolgárságSpanyol spanyol
Magasság186[3] cm
Testtömeg81 kg
BecenévEl Niño (A kölyök)
Posztcsatár
Klubadatok
Jelenlegi klubjaAtlético Madrid U19 (vezetőedző)
Junior klubok
IdőszakKlub
1995–2001Spanyolország Parque 84
1991–1994Spanyolország Mario's Holanda
1994–1995Spanyolország Rayo 13
1995–2001Spanyolország Atlético Madrid
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2001–2007Spanyolország Atlético Madrid214(82)
2007–2011Anglia Liverpool102(65)
2011–2015Anglia Chelsea110(20)
2014–2015→ Olaszország Milan10(1)
2015–2016Olaszország Milan0(0)
2015–2016→ Spanyolország Atlético Madrid49(14)
2016–2018Spanyolország Atlético Madrid58(13)
2018–2019Japán Szagan Toszu35(5)
Összesen578(200)
Válogatottság
2000Spanyolország Spanyolország U151(0)
2001Spanyolország Spanyolország U169(11)
2001Spanyolország Spanyolország U174(1)
2002Spanyolország Spanyolország U181(1)
2002Spanyolország Spanyolország U195(6)
2002–2003Spanyolország Spanyolország U2110(3)
2003–2014Spanyolország Spanyolország110(38)
Edzőség
IdőszakKlub
2021–Spanyolország Atlético Madrid U19
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Fernando Torres témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutását az Atlético Madridnál kezdte, a gárda utánpótlásából került a felnőttek közé. 2001-ben debütált az első csapatban, ahol 174 La Liga-mérkőzésen 75-ször volt eredményes. Az első osztályban történő bemutatkozása előtt két évet játszott a második ligában, itt 40 alkalommal lépett pályára és hét gólt szerzett.

2007-ben klubrekordot jelentő összegért igazolt a Liverpoolhoz. Első szezonjában Robbie Fowler 1995–1996-os teljesítményét követően ő volt az első játékos, aki egy idényben több mint 20 találatot jegyzett. Az egyesületben ő lett a legrövidebb idő alatt 50 gólt szerző labdarúgó. 2008-ban és 2009-ben a FIFA World XI-ben is helyet kapott. 2011-ben elhagyta a Vörösöket és 50 millió fontért csatlakozott a Chelsea-hez, ezzel ő lett a történelem legdrágább spanyol játékosa. Első Londonban töltött teljes szezonjában megnyerte az FA-kupát és a Bajnokok Ligáját. A 2013-as Európa-liga-döntőben gólt szerzett, ezzel klubját története első ilyen trófeájához segítette.

A spanyol válogatottban 2003-ban mutatkozott be Portugália ellen. Több mint 100-szor lépett pályára hazája színeiben, ahol a harmadik legeredményesebb góllövőnek számít. Hat nagy tornán vett részt: a 2004-es Európa-bajnokságon, a 2006-os világbajnokságon, a 2008-as Európa-bajnokságon, a 2010-es világbajnokságon, a 2012-es Európa-bajnokságon és a 2014-es világbajnokságon. Spanyolország 2008 és 2012 között mindhárom nemzetközi tornát megnyerte, Torres pedig a 2008-as, illetve a 2012-es Európa-bajnokság fináléjában is gólt szerzett. 2012-ben elnyerte az aranycipőt is, így a nemzetközi kiírás gólkirálya lett.

Gyerekkora szerkesztés

Fuenlabradában, Madrid tartományban született.[4] Már gyerekkorában elkezdett érdeklődni a labdarúgás iránt, ötéves korában csatlakozott első csapatához, a Parque 84-hez.[5] Nagyapja nem volt szenvedélyes futballdrukker, de büszke volt arra, hogy tőle örökölte az Atlético Madrid iránti szeretetét.[5]

Kapusként kezdte pályafutását, ezen a poszton játszott a bátyja is,[6] hétéves korában azonban már rendszeresen csatárként játszott a szomszéd klubban, fedett pályás bajnokikon a Mario's Holanda színeiben.[5] Nagy hatással volt rá a Tsubasa kapitány mangasorozat.[7] Három évvel később, tízévesen bekerült egy 11 fős csapatba, a Rayo 13-ba,[8] itt egy idény alatt 55 gólt szerzett, és egyike volt azon három játékosnak, akiket próbajátékra hívtak az Atlético Madridhoz.[8] Játéka elnyerte a megfigyelők tetszését, így 1995-ben, tizenegy évesen a klub ifjúsági akadémiájára került.[8]

Pályafutása szerkesztés

Atlético Madrid szerkesztés

 
Torres 2001. május 27-én debütált az Atlético Madrid csapatában

Végigjárva a korosztályos csapatokat, 1998-ban nyerte meg első fontosabb ifjúsági címét.[8] Az Atlético a Nike-kupára az U15-ös csapatát küldte Spanyolországba és Európa-szerte, így lehetősége adódott más utánpótlás csapatokkal megmérkőznie, később pedig győztese lett a tornának.[8][9] Torrest a kontinens legjobb játékosának választották korosztályában.[9] 1999-ben, 15 évesen írta alá első szakmai szerződését a klubbal.[8] Első évét az ifjúsági csapatban töltötte, 16 évesen pedig már a Honor Divisionban játszott.[10] A 2000–2001-es szezon rosszul kezdődött számára, mivel sípcsonttörést szenvedett, emiatt decemberig nem tudott pályára lépni.[10] Az előszezon felkészülése alatt az első csapattal edzett, végül 2001. március 27-én a Vicente Calderón Stadionban a Leganés ellen mutatkozott be.[10] Egy héttel később megszerezte első gólját az Albacete ellen, az Atlético az idény végén pedig éppenhogy lemaradt az első osztálybeli feljutástól.[10]

A 2001–2002-es idényben végül sikerült a feljutás, bár Torres teljesítménye nem volt meggyőző, 36 mérkőzésen a másodosztályban mindössze hatszor volt eredményes.[11] Első szezonja 2002–2003-ban a La Ligában jobb eredményeket hozott egyénileg is, 29 mérkőzésen 13 gólt szerzett, az Atlético pedig a 11. helyen végzett a bajnokságban.[10][11] 2003 júliusában a Chelsea tulajdonosa, Roman Abramovics nem sokkal azután, hogy átvette a klubot, 28 millió fontos ajánlatot tett érte.[12] A 2003–2004-es évadban több összecsapáson kapott lehetőséget, 35 pályára lépése alkalmával 19 bajnoki gólt jegyzett,[11] ezzel a bajnokság harmadik legeredményesebb góllövője lett.[13] 19 éves korában az Atlético csapatkapitányának nevezték ki.[9] A klub lemaradt az UEFA-kupába való bejutásról, de az idényben a hetedik helyen végzett, ezáltal kvalifikálta magát a 2004-es Intertotó-kupa küzdelmeibe, így Torres első ízben mérethette meg magát nemzetközi szinten.[14] Az OFK Beograd ellen a negyedik forduló mindkét meccsén betalált,[14] csapata pedig bejutott a döntőbe, de a Villarreal ellen 2–2-es döntetlen után a tizenegyespárbajban 3–1-re alulmaradt.[14] Az angol bajnok Chelsea 2005-ben újra érdeklődött iránta, de a klubelnök, Enrique Cerezo leszögezte, semmi esélyük leigazolni őt.[15] Később, 2006 januárjában azt mondta, hajlandó meghallgatni a Torresért tett ajánlatokat, maga a játékos pedig azt állította, hogy a Premier League-ben szereplő Newcastle United márciusban érdeklődött felőle.[16][17]

 
Torres az Atlético Madrid játékosaként 2006-ban

A 2006-os világbajnokság után kijelentette, hogy a 2005–2006-os szezon végén visszautasította a Chelsea ajánlatát.[18] A 2006–2007-es évadban 14-szer volt eredményes.[11] Az angol média arról számolt be, hogy ő volt a Liverpool fő átigazolási célpontja,[19] azonban Cerezo kijelentette, nem kaptak ajánlatot a Liverpooltól, vagy bármely más klubtól egy játékosért sem.[20] Napokkal később sajtóhírek szerint azonban az Atlético megállapodott a Liverpoollal egy 25 millió fontos vételárban Torres átigazolása ügyében, illetve abban, hogy Luis García pedig a madridiakhoz igazol.[21] Június 30-án a klub bejelentette, hogy szerződtette Diego Forlánt a Villarrealból, ezt az üzletet pedig Torres helyettesítésének értelmezte a szaksajtó, mielőtt a csatár távozása hivatalossá vált volna.[22] Július 2-án megerősítést nyert, hogy Torres megszakította vakációját és visszarepült Madridba, hogy véglegesítse a Liverpoolhoz való átigazolását,[23] másnap pedig már orvosi vizsgálatokon esett át a liverpooli Melwood edzőpályán.[24] Július 4-én sajtótájékoztatót tartott, hogy elbúcsúzzon a szurkolóktól, befejezve így hatéves pályafutását nevelőklubjában.[24] Az átigazolási díja a legmagasabb volt a Liverpool történetében.[22] 2008 márciusában Rafael Benítez, klubja vezetőedzője a The Timesnak adott interjújában elmondta, hogy Torrest körülbelül 20 millió fontért szerezték meg, bár García átigazolási díját nem vették figyelembe.[25]

Liverpool szerkesztés

2007–2008-as szezon szerkesztés

2007. augusztus 11-én, az Aston Villa elleni 2–1-es győzelem során debütált a Liverpoolban.[26] Négy nappal később a Bajnokok Ligájában először lépett pályára a Toulouse ellen a 79. perben csereként, csapata pedig 1–0-s győzelmet aratott.[27] Első bajnoki gólját 2007. augusztus 19-én a Chelsea elleni 1–1-es döntetlen alkalmával szerezte a 16. percben az Anfield Stadionban.[28] 2007. szeptember 25-én első mesterhármasát jegyezte a Ligakupában a Reading elleni 4–2-es győztes mérkőzésen, mégpedig úgy, hogy mindegyik találata a második félidőben született.[29] 2007. november 28-án a Bajnokok Ligájában harmadik fellépésén volt eredményes először, a Liverpool pedig 4–1-re győzte le a Porto csapatát. A négyből két gól is Torres nevéhez fűződött az összecsapás során.[30]

2008 februárjában a hónap játékosának választották a Premier League-ben,[31] miután négy mérkőzésen négy gólt szerzett, köztük 2008. február 23-án egy mesterhármast a Middlesbrough ellen.[32] Ez a mesterhármas, és 2008. március 5-én a West Ham United elleni 4–0-s győztes összecsapáson jegyzett három gólja azt jelentette, hogy ő lett az első játékos a Liverpoolban 1946 novemberét követően, Jack Balmer után, akinek három gól fűződött a nevéhez egymást követő hazai mérkőzéseken.[33] Márciusban, miután fejjel volt eredményes a Reading ellen az Anfielden, az 1995–1996-os idényt megelőzően, Robbie Fowler teljesítményét követően ő lett az első labdarúgó, aki 20 bajnoki gólt szerzett egy idényben.[34] Áprilisban újra eredményes volt a Bajnokok Ligájában az Arsenal elleni negyeddöntős párharc visszavágóján, mely által csapata továbbjutott az elődöntőbe.[35] A 2007–2008-as évadban minden sorozatot figyelembe véve 29-szer vette be az ellenfelek kapuját,[36] ezzel egyidejűleg Michael Owen klubrekordját döntötte meg.[37] 2008. április 11-én bejelentették, hogy jelölték az év angol labdarúgója díjra,[38] melyet végül Cristiano Ronaldo, a Manchester United játékosa nyert meg.[39] Jelölték még az év fiatal angol labdarúgója díjra is, ezt az elismerést Cesc Fàbregas, az Arsenal labdarúgója kapta meg, ő pedig a szezon végén végül bekerült a Premier League év csapatába.[39] Májusban az Angol Sportújságírók Szövetsége által odaítélt év labdarúgója szavazásán Ronaldo mögött a második helyen végzett.[40]

2008. május 4-én a Manchester City ellen az 57. percben győztes gólt szerzett, ezzel hazai pályán zsinórban nyolc bajnokin volt eredményes, mellyel beérte Roger Hunt rekordját.[41][42] Miután a szezon utolsó bajnokiján, a Tottenham Hotspur ellen megnyert 2–0-s találkozón a 24. bajnoki gólját lőtte, újabb csúcsot állított fel azzal, hogy a legeredményesebb külföldi góllövővé vált debütáló idényében az angol első osztályban, egyúttal Ruud van Nistelrooy 23 találatát döntötte meg.[43][44] Az idényt a második helyen zárta Emmanuel Adebayorral együtt az Aranycipőért folytatott versenyben.[45] A médiában pletykák keringtek arról, hogy a Chelsea 50 millió fontot fog fizetni a játékjogáért cserébe, válaszul azonban azt mondta, sok év fog eltelni, mire elhagyja a liverpooli Vörösöket.[46][47] A Liverpool társtulajdonosa, Tom Hicks szintén cáfolta az átigazolási történetet, mondván nem engedi, hogy Torres elhagyja a klubot.[48]

2008–2009-es szezon szerkesztés

 
Torres egyik gólját ünnepli a Liverpool játékosaként 2008-ban

A 2008–2009-es idényt góllal kezdte, 2008. augusztus 16-án a Sunderland elleni idegenbeli 1–0-ra megnyert találkozón egy 25 méteres lövésből talált be a jobb alsó sarokba.[49] Az Aston Villa elleni 0–0-s döntetlennel véget érő mérkőzésen combizomszakadást szenvedett, emiatt két-három hetet hagyott ki.[50] Végül a Bajnokok Ligájában a Marseille ellen tért vissza, mely mérkőzést 2–1-re nyerték meg.[51] 2008. szeptember 27-én a Mersey-parti rangadón az Everton ellen két gólt szerzett, így 2–0-ra győzött a Liverpool.[52] A következő hétvégén újra kétszer volt eredményes a Manchester City elleni 3–2-es győztes meccsen a City of Manchester Stadionban, ekkor klubja kétgólos hátrányból fordította meg az összecsapást.[53] Az első a Liverpool ezredik találata volt a Premier League-ben.[54] A 2010-es világbajnokság selejtezője során a combizma sérült meg, ezáltal három mérkőzésről maradt távol.[55] 2008. október 22-én korábbi klubja, az Atlético Madrid ellen játszottak a Bajnokok Ligájában a Vicente Calderón Stadionban, de ő sérülése miatt kihagyta a találkozót.[56] Enrique Cerezo klubelnökkel együtt meghívót kapott a VIP-páholyba, Torres azonban elutasította azt, mivel a Mersey-parton folytatta rehabilitációját.[57] 2008. október 27-én beválasztották a 2007–2008-as évad FIFpro által összeállított World XI csapatába.[58]

2008. november 8-án tért vissza a csapatba, a West Bromwich Albion elleni 3–0-s győzelem alkalmával a 72. percben csereként állt be.[59] Kijelentette, érdekli, hogy egyszer visszatérjen korábbi klubjához, az Atléticóhoz, ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Nem tudom, hogy onnan fogok-e visszavonulni, de szeretnék visszamenni, és befejezni néhány dolgot ott, ami még hátramaradt."[60] Két-három hétre kikerült az első csapat keretéből, mert novemberben a Bajnokok Ligájában a Marseille elleni 1–0-ra megnyert mérkőzésen újra megsérült a combizma,[61] később azonban a szakemberek négy hetes kihagyást állapítottak meg számára.[62] Decemberben jelölték a FIFA év labdarúgója-díjra,[63] végül a harmadik helyen végzett Cristiano Ronaldo és Lionel Messi mögött.[64] 2009. január 3-án csereként tért vissza csapatába, az FA-kupában a Preston North End elleni 2–0-s győzelem során, és a mérkőzésen az első gólt ő szerezte.[65] 2009. február 1-jén a Chelsea ellen a mérkőzés utolsó szakaszában jegyzett két gólt, így bebiztosította a 2–0-s győzelmet klubjának.[66]

2009. március 10-én korábbi riválisával, a Real Madriddal találkozott a Liverpool a Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőjében. A mérkőzés első gólját Torres szerezte, végül 4–0-ra diadalmaskodott csapata, összesítésben pedig 5–0-val jutottak tovább a negyeddöntőbe.[67] Négy nappal később újra pályára lépett az Old Traffordon a Manchester United ellen, az egyenlítő gól az ő nevéhez fűződött a 4–1-re megnyert mérkőzésen.[68] Gólöröme elnyerte a Liverpool szurkolók tetszését, miután karját kinyújtva az ötös számot mutatta, ezzel a klub öt Bajnokok Ligája-győzelmére utalva a United három sikerével szemben.[69] 2009 áprilisában, második ott töltött szezonjában beválasztották az év csapatába.[70] 2009. május 24-én az 50. gólját lőtte csapatában a Tottenham ellen az utolsó fordulóban, ezt a mérföldkövet 84 pályára lépés alatt érte el.[71]

2009–2010-es szezon szerkesztés

 
Torres egy mérkőzés előtt a Liverpoolban 2010-ben

Augusztus 14-én meghosszabbította szerződését a klubjával,[72][73] mely által lehetősége volt még egy évet maradnia 2013 után is.[74] 2009. szeptember 19-én a West Ham United elleni 3–2-re megnyert mérkőzésen két gól fűződött a nevéhez, ezáltal a Pool a harmadik helyen állt a bajnokságban.[75] Egy héttel később a 2009–2010-es bajnokságban megszerezte első mesterhármasát az Anfielden a Hull City elleni 6–1-es győzelem során.[76] Szeptemberben a hónap játékosának választották, miután öt gólt jegyzett ez idő alatt és vezette a góllövőlistát.[77] 2009. október 15-én ő szerezte az első gólt a Manchester United ellen, az összecsapás 2–0-s sikerrel zárult számukra.[78] A vezetőedző, Rafael Benítez a következőképpen értékelte teljesítményét: „Az utolsó passzra vártunk. Amikor megkapta a labdát, tudtuk, hogy gólt szerez."[79] 2009 decemberében második egymást követő szezonjában választották be a FIFPro World XI-be.[80] 2009. december 29-én az Aston Villa elleni találatával ő lett a Liverpool történetében az a játékos, aki a legrövidebb idő alatt szerzett 50 bajnoki gólt.[81] 2010. április 4-én a Birmingham City elleni 1–1-gyel végződő meccsen a 65. percben lecserélték, melyet Benítez azzal indokolt, hogy a csatár kimerült állapotban van.[82] 2010. április 8-án a szezonban utolsó alkalommal lépett pályára az Európa-ligában a Benfica elleni 4–1-es győzelemmel véget érő mérkőzésen,[83] majd április 18-án bejelentették, hogy az évad hátralévő részét térdműtétje miatt kihagyja.[84] Összesen 32 találkozón játszott, melyeken 22 alkalommal volt eredményes, valamint másodszor lett a csapat házi gólkirálya.[85]

2010–2011-es szezon szerkesztés

Roy Hodgson, a Liverpool új vezetőedzője kijelentette, hogy Torrest nem fogják eladni, mondván: „Nem eladó, és nem fogadunk el semmilyen ajánlatot érte. Meg akarjuk őt tartani."[86] A menedzser elutasította a távozásáról szóló híreket, erről így nyilatkozott: „Elmondta nekünk, hogy nagyon várja a hétfőt, miszerint újra edzésbe álljon és azt is, hogy a következő idényben is a Liverpoolban játsszon. Én ezt tudom, és azt gondolom, hogy az ennek ellenkezőjét állító híresztelések hamisak."[87] Torres augusztus 3-án elköteleződéséről tett tanúbizonyságot, és így nyilatkozott: „Az elköteleződésem, valamint a hűségem a klubhoz és a szurkolókhoz ugyanolyan, mint az első nap, amikor aláírtam a szerződésemet."[88]

 
2010-ben a Liverpool színeiben

Az új szezonban első alkalommal 2010. augusztus 14-én, az első fordulóbeli Arsenal elleni bajnoki 74. percében lépett pályára csereként, a mérkőzés végeredménye pedig 1–1-es döntetlen lett.[89] Első gólját 2010. augusztus 29-én a West Brom elleni 1–0-s győztes kimenetelű találkozón szerezte meg,[90] minden versenykiírást tekintve pedig az Anfielden az 50. találatát is jegyezte egyben.[91] 2010. október 24-én a Blackburn Rovers ellen hazai környezetben a győztes gól az ő nevéhez fűződött, a 2–1-es siker mellett augusztus után először talált be az ellenfelek kapujába.[92] 2011. január 22-én szerezte utolsó gólját a klubban a Wolverhampton Wanderers ellen idegenben, mely során a Liverpool 3–0-ra diadalmaskodott.[93]

Chelsea szerkesztés

2011. január 27-én a Chelsea 40 millió fontos ajánlatot tett érte, melyet a Liverpool elutasított.[94] Ezt követően másnap átigazolási kérelmet nyújtott be a Poolnak, melyet a csapat nem fogadott el.[95] 2011. január 31-én öt és fél év után 50 millió fontért igazolt a Chelsea-hez, ami új rekordot jelentett a brit átigazolások tekintetében, ezzel ugyanis a hatodik legdrágább labdarúgóvá vált a labdarúgás történetében.[96] 2011. február 6-án debütált új egyesületében korábbi csapata, a Liverpool elleni hazai 1–0-s vereség során.[97] 2011. április 23-án megszerezte első gólját a West Ham United ellen, a találkozó 3–0-s Chelsea-sikerrel zárult, Torres pedig 903 perces góltalansági széria után volt újra eredményes.[98] A 2010–2011-es bajnokságban ez volt az egyetlen találata a lejátszott 18 mérkőzése alatt.[99]

2011–2012-es szezon szerkesztés

 
Torres a Chelsea-ben a 2012-es Bajnokok Ligája-döntőjében

Az új idényében 2011. augusztus 14-én, a Stoke City elleni 0–0-s végeredménnyel záródó idegenbeli összecsapáson lépett pályára először, teljesítményét pedig így értékelte a szaksajtó: „Élesen kapcsolódott be a játékba, rááadásul hajlandó volt intelligensen befutni az üres területekre, hogy ez által labdát kapjon."[100] 2011. szeptember 18-án második gólját jegyezte a csapatban a Manchester United elleni idegenbeli 3–1-es vereséggel végződő találkozón.[101] Második találatát az idényben a Swansea City otthonában szerezte, mely mérkőzés 4–1-es győzelemmel zárult csapata számára.[102] Tíz perccel gólja után a Mark Gowerrel szemben elkövetett szabálytalansága miatt kiállították, ez pedig három hazai meccsre szóló eltiltást eredményezett.[103][104] 2011. október 19-én két gól fűződött a nevéhez a Bajnokok Ligájában a Genk elleni 5–0-s siker alkalmával, ez által első negyeddöntőjét játszhatta a 2008–2009-es évad után a sorozatban, ezúttal korábbi klubja, a Liverpool ellen.[105] 2012. március 18-án az FA-kupa negyeddöntőjében kétszer talált a kapuba és két gólpasszt is kiosztott a másodosztályú Leicester City ellen, ezzel a 24 meccse óta tartó góltalansági szériájának vetett véget.[106] 2012. március 31-én újra eredményes volt a Premier League-ben, 2011. szeptember 24. után először az Aston Villa elleni 4–2-re megnyert ütközet során idegenben.[107]

2012. április 24-én a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-elődöntő során Didier Drogba cseréjeként lépett pályára, és a mérkőzés utolsó pillanatában rúgott gólt, a találkozó így 2–2-es döntetlennel ért véget, mely a Chelsea továbbjutását jelentette, összesítésben ugyanis 3–2 volt az arány a londoniak javára.[108] 2012. április 29-én első mesterhármasát jegyezte a londoni csapatban a Stamford Bridge-en a Queens Park Rangers elleni 6–1-es győzelem során.[109] A 2012. május 19-i Bajnokok Ligája-döntőben közvetlenül a Bayern München gólja után állt be csereként, az 1–1-es döntetlent, és hosszabbítást követően a Chelsea 4–3-ra nyerte meg a büntetőpárbajt.[110] Első teljes szezonjában 49 mérkőzésen 11 gólt szerzett.[111]

2012–2013-as szezon szerkesztés

 
Torres a 2012-es klubvilágbajnokság döntőjében

A 2012–2013-as idény a Community Shield mérkőzésével kezdődött számára a Villa Parkban, mely során a Manchester City ellen ő szerezte az első gólt, csapata azonban 3–2-re kikapott.[112] 2012. augusztus 19-én szerepet kapott a Chelsea első bajnoki meccsén a Wigan Athletic ellen idegenben, a találkozót 2–0-ra nyerték meg.[113] 2012. augusztus 22-én szezonbeli első gólját a következő bajnoki összecsapáson, a Reading elleni hazai 4–2-es győzelem során jegyezte, ahol a harmadik találat fűződött a nevéhez, megszerezve a vezetést ezzel csapatának.[114] Eredményes volt a Newcastle United, az Arsenal és a Norwich City ellen is, a szezon első heteiben a Chelsea pedig vezette a tabellát.[115]

2012. október 28-án a Manchester United ellen második sárga lapját műesésért kapta, így kénytelenek voltak kilenc emberrel játszani, miután csapattársát, Branislav Ivanovićot is kiállították; ennek következteben pedig 3–2-es vereséget szenvedtek.[116] 2012. november 7-én első gólját a Bajnokok Ligájában a Sahtar Doneck ellen szerezte, miután Andrij Pjatov rosszütemű kifutása után lőtt a kapuba, majd Victor Moses a 94. percben biztosította be a 3–2-es győzelmet.[117] 2012. november 21-én Roberto Di Matteót Rafael Benítez váltotta a Chelsea kispadján, aki korábban a Liverpoolban is Torres trénere volt.[118] Pletykák szerint Benítez kinevezésének egyik oka az volt, hogy segítse visszahozni Torrest a legjobb formájába.[119]

 
2013-ban a Chelsea színeiben

2012. december 5-én a Nordsjælland elleni 6–1-es győztes Bajnokok Ligája-mérkőzésen 11 órányi góltalanság után kétszer volt eredményes.[120] Három nappal később szintén kétszer talált be nyolc gólnélküli Premier League-találkozó után, ekkor a Chelsea 3–1-re győzte le a Sunderlandet.[121] Ezt követően december 13-án újabb gólt jegyzett a 2012-es klubvilágbajnokság elődöntőjében a mexikói első osztályban szereplő Monterrey elleni 3–1-es siker során, majd három nap múlva a döntőben is pályára lépett, de ott a brazil Série A-ban játszó Corinthianstól 1–0-s vereséget szenvedtek.[122]

2013. március 14-én a Steaua București ellen csapata harmadik gólját szerezte, a találkozó pedig 3–2-es győzelemmel zárult, így a Chelsea bejutott az Európa-liga-negyeddöntőjébe.[123] Ezzel a találatával ő lett az első játékos, aki hét különböző kupasorozatban is betalált.[124] 2013. április 4-én az Európa-liga-negyeddöntőjének első mérkőzésén két gólt is lőtt a Rubin Kazany ellen, majd a második összecsapáson a 3–2-es vereség során is újabb gól fűződött a nevéhez, így a londoniak 5–4-es összesítéssel jutottak tovább az elődöntőbe.[125] 2013. május 15-én a fináléban a Benfica ellen az első gólt ő jegyezte, a meccset 2–1-re nyerte meg a Chelsea.[126] A bajnokság utolsó mérkőzésén az Everton ellen – melyen 2–1-es győzelmet arattak – első bajnoki találatát juttatta a kapuba, és összesen 64 tétmérkőzésen 22-szer volt eredményes az idény során.[127][128]

2013–2014-es szezon szerkesztés

Az új menedzser, José Mourinho irányítása alatt már az első bajnoki találkozón pályára lépett a Hull City ellen a 2013–2014-es évadban, és az ötödik percben tizenegyesből volt eredményes, melynek köszönhetően megnyerték a meccset.[129] Idénybeli első nemzetközi kupagólját a Bayern München ellen szerezte az UEFA-szuperkupa kiírásában.[130] 2013. szeptember 28-án két sárga lap után kiállították a Tottenham Hotspur elleni 1–1-es döntetlen során a White Hart Lane-en.[131]

2013. október 22-én a Schalke 04 elleni Bajnokok Ligája-találkozón a 100. mérkőzését játszotta a Chelsea színeiben, a 3–0-s győzelemből pedig két góllal vette ki a részét.[132][133] Október 27-én első bajnoki találatát jegyezte a 90. percben a címvédő Manchester City ellen, valamint a meccs során gólpasszt adott André Schürrlének.[134]

Milan szerkesztés

2014. augusztus 31-én kétéves kölcsönszerződés keretében csatlakozott a Serie A-ban szereplő AC Milan csapatához.[135] 2014. szeptember 20-án debütált a Juventus elleni 1–0-s hazai vereség alkalmával, 14 perccel a mérkőzés lefújása előtt állt be Andrea Poli cseréjeként.[136] Két nappal később megszerezte első találatát fejjel az Empoli elleni 2–2-es döntetlenre végződő mérkőzésen.[137]

Visszatérése az Atlético Madridhoz szerkesztés

 
Torres egy mérkőzés előtti bemelegítés alatt az Atlético Madridban 2015-ben

2014. december 27-én bejelentették, hogy 2015. január 5-én véglegesítik a Milanba való szerződését,[138] két nappal később ugyanakkor beleegyezett abba, hogy a 2015–2016-os szezon végéig kölcsönben csatlakozik az Atlético Madridhoz.[139] A kölcsönről azt követően történt megállapodás, hogy Alessio Cerci ugyanazon a napon, január 5-én az Atléticóból a Milanba igazolt.[140] Torres 2015. január 4-i bemutatására a Vicente Calderón Stadionban 45 ezer ember volt kíváncsi.[141] 2015. január 7-én a klubnál való második időszaka során első mérkőzését a kupában a nyolcaddöntőben a Real Madrid ellen játszotta. Nem volt kapura lövése a találkozó folyamán, az 59. percben Koke állt be a helyére, az Atlético pedig 2–0-ra nyert.[142] Nyolc nap múlva a második összecsapáson két gólt szerzett – mindkettőt a két félidő első percében – az Atlético pedig továbbjutott az idegenbeli madridi derbin.[143] A negyeddöntőben újra eredményes volt az első percben, igaz a Barcelona ellen 3–2-es vereséget szenvedtek hazai pályán.[144]

 
Torres (középen) az Atlético Madrid játékosaként 2015-ben

Március 17-én a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének második mérkőzésén a 3–2-re megnyert büntetőpárbajban a Bayer Leverkusen ellen ő lőtte be a mindent eldöntő tizenegyest.[145] Március 21-én a Getafe elleni 2–0-s győzelem során a harmadik percben megszerezte első La Liga-gólját visszatérését követően.[146]

A csatár poszton játszó Mario Mandžukić távozása után a 19-es számú mez helyett megkapta a 9-est az idény hátralévő részében, melyet korábban is viselt.[147]

2016. február 6-án 100. találatát szerezte a csapat színeiben az Eibar elleni 3–1-es hazai győzelem során, ez volt a 295. pályára lépése az Atléticóban.[148] A következő hónapban 300. találkozóját játszotta a csapatban a Valencia ellen 3–1-es győzelem alkalmával.[149]

2016. április 5-én a Bajnokok Ligája-negyeddöntő első gólját jegyezte a Camp Nou-ban a Barcelona ellen, majd tíz perccel később kiállították, ezt követően pedig a fővárosiak 2–1-re kikaptak.[150]

2016. július 5-én véglegesítette szerződését, egy évre írt alá az egyesülethez.[151] 2017 februárjában megszerezte 100. spanyol bajnoki gólját a Leganés ellen.[152] 2017. július 4-én újabb egyéves szerződést írt alá bónuszokkal, így még egy évet volt lehetősége maradnia gyermekkori klubjában, miután eltiltották őket attól, hogy új játékosokat igazoljanak, az úgynevezett pénzügyi fair play megszegése miatt.[153]

2018. május 16-án csereként lépett pályára a 90. percben az Európa-liga-döntőben a Parc Olympique Lyonnais-ban, mely során az Atlético a Marseille csapatát 3–0-ra győzte le.[154] A bajnokság utolsó hetében az Eibar elleni 2–2-es döntetlen folyamán kétszer volt eredményes.[155]

Szagan Toszu és a visszavonulás szerkesztés

2018. július 10-én szerződést kötött a japán első osztályú Szagan Toszuval.[156] Augusztus 22-én jegyezte első találatát a kupaküzdelem negyedik fordulójában a Vissel Kobe elleni győzelem során.[157][158] Öt nappal később a bajnokságban is betalált, valamint két assziszt is fűződött a nevéhez a Gamba Osaka ellen, mely összecsapást 3–0-ra nyerték meg.[159] 2019. június 21-én bejelentette, hogy visszavonul a profi labdarúgástól.[160] 2019. augusztus 23-án játszotta búcsúmeccsét a Vissel Kobe elleni bajnokin, mely során válogatott csapattársaival, David Villával és Andrés Iniestával találkozott ellenfélként.[161] A mérkőzés folyamán a Szagan Toszu 6–0-s vereséget szenvedett.[162]

A válogatottban szerkesztés

2001–2002: Sikerek az utánpótlás csapatokban szerkesztés

2001 februárjában megnyerte az Algarve-tornát az U16-os csapattal.[163] A 2001-es Európa-bajnokságon is részt vett, ahol Spanyolország a kiírás győztese lett; ő szerezte a döntő egyetlen gólját, valamint a nemzetközi megmérettetés gólkirálya, illetve legjobb játékosa lett.[9][11] 2001 szeptemberében az U17-es válogatottat a világbajnokságon is képviselte, de a gárda nem jutott tovább a csoportkörön túl.[11] 2002 júliusában az Európa-bajnokság trófeáját elhódította az U19-es csapattal, és az egyetlen találat újra az ő nevéhez fűződött a fináléban.[9] Ezenkívül ismét elnyerte a gólkirályi címet és megkapta a torna legjobb játékosának járó díjat is.[11]

2003–2006: Debütálása és a kezdeti évek a felnőtt csapatban szerkesztés

Nagyon jól kiegészítjük egymást. Jól kijövünk a pályán, nagyon is jól, jók vagyunk együtt. Mindketten üldözzük a védőket, nyomást gyakorolunk rájuk és harcolunk, hogy lehetőségeket teremtsünk egymásnak.

“
”
— David Villa Torresről[164]

2003. szeptember 6-án, a Portugália elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be a felnőtt csapatban.[11] 2004. április 28-án szerezte első gólját Olaszország ellen.[11] A 2004-es Európa-bajnokság keretébe meghívást kapott.[11] Az első két csoportmeccsen csereként állt be, majd a portugálok ellen már a kezdőcsapatba nevezték.[11] Spanyolország 1–0-ra veszített, ő pedig a mérkőzés alatt kapufát lőtt.[11]

 
Torres a 2008-as Európa-bajnokság győzelmét ünnepli a spanyol válogatottal

A 2006-os világbajnokság selejtezői során 11 találkozón 7 gólt jegyzett,[165] így a válogatott gólkirálya lett a sorozat alatt, közülük jelentős a Belgium elleni két találata, illetve a San Marino elleni mesterhármasa.[11] A németországi világbajnokságon első meccsén az utolsó gólt szerezte az Ukrajna elleni 4–0-s sikerrel végződő összecsapáson.[166] A második csoportmeccsen kétszer is betalált Tunézia ellen, először a 76. percben 2–1-es vezetéshez juttatta Spanyolországot, majd a 90. percben büntetőből volt eredményes.[167] Három góljával a spanyolok legjobb góllövőjeként fejezte be a tornát csapattársával, David Villával együtt.[168]

2007–2008: Az Európa-bajnoki cím szerkesztés

A 2008-as Európa-bajnokság keretébe nevezték,[169] mely során az oroszok elleni csoportmeccsen David Villának gólpasszt adott, így a válogatott megszerezte első gólját a tornán.[170] Kritika érte, amiért a szövetségi kapitánnyal, Luis Aragonésszel nem fogott kezet, miután lecserélte a találkozón.[171] Ezt követően tagadta, hogy mérges lenne az edzőre, mondván, hogy valójában saját magára dühös.[171] Első gólját a következő meccsen, Svédország ellen jegyezte, ahol 2–1-es győzelmet arattak.[172] A Németország elleni döntőben, melyet 1–0-ra nyertek meg, ő szerezte a mindent eldöntő találatot, és a mérkőzés emberének is megválasztották.[173][174] Erről így nyilatkozott: „Ez csak egy valóra vált álom. Ez volt az első címem, és remélem, hogy egy a sok közül. Az Európa-bajnoki győzelem majdnem akkora, mint egy világbajnoki győzelem. Megszoktuk, hogy a televízióban nézzük a döntőket, de ma itt voltunk és nyertünk. Az én feladatom a gólszerzés. Több címet akarok nyerni, valamint Európa és a világ legfontosabb játékosa akarok lenni."[175] A későbbiekben bekerült a torna csapatába, a támadósorban mellette David Villa kapott helyet.[176]

2009–2010: A világbajnoki cím szerkesztés

 
Torres a 2010-es világbajnoki győzelmet ünnepli a Plaza de Españán 2010. július 12-én

2009. március 28-án, a 2010-es világbajnokság selejtezője során 60. alkalommal lépett pályára a nemzeti tizenegyben a Törökország elleni győzelem során, így ő lett a legfiatalabb játékos, aki elérte ezt a mérföldkövet.[177]

A 2009-es konföderációs kupára készülő keretbe is bekerült.[178] A június 14-i, Új-Zéland elleni mérkőzésen 17 perc elteltével a második mesterhármasát produkálta a válogatottban, mely egyúttal Spanyolország leggyorsabban elért három góljának számít.[179][180] Az elődöntőben 2–0-ra kaptak ki az Egyesült Államoktól,[181] ezt követően pedig a bronzmeccsen hosszabbításban 3–2-re verték meg Dél-Afrikát.[182]

Miután 2010. április 28-án térdműtéten esett át, és így a Premier League szezon hátralévő részét kihagyni kényszerült, felépülését és kondícióját figyelemmel kísérte a szövetségi kapitány, Vicente del Bosque.[84] Májusban sérülése ellenére mégis helyet kapott a 2010-es világbajnokság keretében.[183] Június 8-án két hónap elteltével lépett újra pályára a 66. percben csereként a Lengyelország elleni világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen.[184]

Június 16-án a világbajnokságon a spanyolok első meccsén csereként állt be Svájc ellen, ahol 1–0-s vereséget szenvedtek.[185] A következő két összecsapáson, Honduras és Chile ellen kezdett, és bár a csoportkörben nyújtott teljesítményét alulértékelték, Del Bosquétól mégis megfelelő támogatást kapott.[186] 2010. július 11-én a döntőben a 105. percben cserélték be, Spanyolország pedig története első világbajnoki címét gyűjtötte be, miután 1–0-ra legyőzte Hollandiát.[187]

2011–2012: Az újabb Európa-bajnoki cím szerkesztés

 
Torres (balra) csapattársaival, Juan Matával és Sergio Ramosszal a 2012-es Európa-bajnoki győzelem után

Del Bosque nevezte a 2012-es Európa-bajnokság keretébe.[188] A torna kezdetén két gólt szerzett az Írország elleni 4–0-ra megnyert mérkőzésen, az ellenfél pedig nem jutott tovább a csoportkörből.[189] A fináléban Olaszország ellen csereként lépett pályára, mely során egy gólt jegyzett és kiosztott egy gólpasszt is, a 4–0-s győzelem által a spanyolok pedig zsinórban másodjára nyerték meg az Európa-bajnokságot.[190] Három góljával és egy asszisztjával megnyerte a nemzetközi kiírás aranycipőjét, hiszen ezt a teljesítményt kevesebb játékperc alatt érte el, mint a szintén három gólt szerző és egy gólpasszt adó Mario Gómez.[191]

2012. szeptember 7-én 100. mérkőzésén Szaúd-Arábia ellen győzelmet aratott a nemzeti tizenegy, mely során csapatkapitány volt a kapus, Iker Casillas távollétében. Ezzel a hatodik legtöbbet pályára lépő játékos lett a válogatottban.[192]

2013–2014: Gólkirályi cím a konföderációs kupán és az utolsó világbajnokság szerkesztés

Ő lett a történelem első játékosa, aki egy meccsen négy gólt szerzett a konföderációs kupán, miután 2013. június 20-án 10–0-ra verték meg Tahitit.[193] Szintén elsőként ért el két mesterhármast a konföderációs kupa sorozatot tekintve,[194] továbbá öt góllal és egy gólpasszal elnyerte az aranycipőt, megelőzve ezzel Fredet, aki kevesebb percet játszott.[195]

2014. május 30-án Bolívia ellen, a világbajnokságra való felkészülési mérkőzésen büntetőből volt eredményes 11 hónapot követően.[196] Másnap a végső keretbe benevezték Álvaro Negredo és Fernando Llorente előtt.[197] Az első két csoportmeccset követően a harmadik találkozón a kezdőben kapott helyet, de ekkor már bebizonyosodott, hogy a spanyolok búcsúzni kényszerülnek a tornától.[198][199][200] Curitibában az ausztrálok elleni 3–0-s győzelemmel véget érő találkozón a második gólt jegyezte.[200]

Játékstílusa szerkesztés

Torrest a szakértői úgy elemezték, hogy remekül lát a pályán, világszínvonalú készségei vannak, valamint technikailag képzett, sikerre éhes csatár.[201] Képes gólhelyzetbe hozni magát, tempóját és játékintelligenciáját kihasználva pedig a védők mögé kerülni.[202] Keményen dolgozó támadó, arról is ismert, hogy hajlandó volt lefutni az ellenfél védőit, valamint nyomást gyakorolni rájuk, és a gólszerzésen kívül képes volt játékba hozni csapattársait, ez által helyzeteket teremtve számukra; ennek köszönhető, hogy alkalmanként mélyebb szerepkörben, hátravont ékként is játszatták.[164][203][204][205][206] Pályafutása csúcsán erős volt a fejjátéka, pontos és termékeny befejező csatárnak számított, mindkét lábával eredményesen lőtt kapura, így a világ egyik legjobb támadójának tekintették.[207][208][209] A 2009-es konföderációs kupa előtt a CBC így jellemezte őt: „A spanyol futball aranyfia és az egyik legveszélyesebb támadó a meccseken. El Niño (A kölyök) második szezonjában 14 gólt lőtt a Liverpoolban. Villámgyors, halálos befejező, és olyan magas színvonalú játékos, akinek a lábához ragad a labda, mellyel rutinszerűen hétköznapivá teszi a látványos mozdulatokat."[210] Több sérülése következtében az ütemérzéke és a magabiztossága azonban alább hagyott, így a gólszerzési aránya is csökkent az ezt követő idényekben.[211][212][213]

Edzőség szerkesztés

2021. július 25-én az Atlético Madrid U19-es csapatának vezetőedzőjévé nevezték ki.[214]

Magánélete szerkesztés

 
Torres tengwar ábécé írásmódja szerinti tetoválása a bal alkarján

Szülei José Torres és Flori Sanz. Két idősebb testvére van: Izrael (1977) és María Paz (1976). 2009. május 27-én feleségül vette Olalla Domínguez Listét egy magánszertartáson, a helyi városházán El Escorialban, Madridban, mindössze két tanú jelenlétében.[215] Két gyerekük van: egy lányuk, Nora, aki 2009. július 8-án született Santiago de Compostelában, Galíciában a La Rosaleda kórházban,[216] és egy fiuk, Leo, ő 2010. december 6-án jött világra a liverpooli Nők kórházában, emiatt Torres az Anfielden zajló Aston Villa elleni mérkőzést kihagyta.[217]

2009-ben bejelentették, hogy személyes vagyona 14 millió font.[218] Szerepelt az El Canto del Loco pop-rock együttes Ya nada volverá a ser como antes című videoklipjében, akinek énekesével, Dani Martínnal kiváló barátságot ápol.[219] Cameoszerepben tűnt fel a 2005-ben készült Torrente 3. – A védelmező vígjátékban.[220] 2009-ben öneletrajzi könyvet adott ki Torres: El Niño: My Story címmel.[221] Lelkes rajongója J. R. R. Tolkien munkásságának, a bal alkarján a tengwar ábécé írásmódja szerint egy Fernando feliratú tetoválás található.[222]

2011-ben stadiont építettek tiszteletére Fuenlabdradában.[223]

Pályafutásának statisztikái szerkesztés

Klubcsapatokban szerkesztés

Klub Szezon Liga Kupa[a 1] Ligakupa[a 2] Nemzetközi Egyéb Összesen
Bajnokság Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól Mérk. Gól
Atlético Madrid 2000–2001[224] Segunda División 4 1 2 0 — — — 6 1
2001–2002[225] Segunda División 36 6 1 1 — — — 37 7
2002–2003[226] La Liga 29 13 3 1 — — — 32 14
2003–2004[227] La Liga 35 19 5 2 — — — 40 21
2004–2005[228] La Liga 38 16 6 2 — 5[a 3] 2 — 49 20
2005–2006[229] La Liga 36 13 4 0 — — — 40 13
2006–2007[230] La Liga 36 14 4 1 — — — 40 15
Összesen 214 82 25 7 — 5 2 — 244 91
Liverpool 2007–2008[231] Premier League 33 24 1 0 1 3 11[a 4] 6 — 46 33
2008–2009[232] Premier League 24 14 3 1 2 0 9[a 5] 2 — 38 17
2009–2010[233] Premier League 22 18 2 0 0 0 8[a 6] 4 — 32 22
2010–2011[234] Premier League 23 9 1 0 0 0 2[a 7] 0 — 26 9
Összesen 102 65 7 1 3 3 30 12 — 142 81
Chelsea 2010–2011[235] Premier League 14 1 — — 4[a 8] 0 — 18 1
2011–2012[236] Premier League 32 6 6 2 1 0 10[a 9] 3 — 49 11
2012–2013[237] Premier League 36 8 5 1 4 2 16[a 10] 9 3[a 11] 2 64 22
2013–2014[238] Premier League 28 5 2 0 1 1 10[a 12] 5 0 0 41 11
2014–2015[239] Premier League 0 0 — — — — 0 0
Összesen 110 20 13 3 6 3 40 17 3 2 172 45
Milan (kölcsönben) 2014–2015[240] Serie A 10 1 — — — — 10 1
Atlético Madrid (kölcsönben) 2014–2015[241] La Liga 19 3 4 3 — 3[a 13] 0 — 26 6
2015–2016[242] La Liga 30 11 2 0 — 12[a 14] 1 — 44 12
Atlético Madrid 2016–2017[243] La Liga 31 8 5 1 — 9[a 15] 1 — 45 10
2017–2018[244] La Liga 27 5 6 3 — 12[245] 2 — 45 10
Összesen 107 27 17 7 — 36 4 — 160 38
Szagan Toszu 2018[240] J1 League 17 3 2 1 0 0 — — 19 4
2019[240] J1 League 18 2 1 1 2 0 — — 21 3
Összesen 35 5 3 2 2 0 — — 40 7
Pályafutása összesen 578 200 65 20 11 6 111 35 3 2 768 263
  1. ↑ Mérkőzései a Copa del Reyben, az FA-kupában és a Császárok kupájában
  2. ↑ Mérkőzései az Angol Ligakupában és a Japán Ligakupában
  3. ↑ Mérkőzései az Intertotó-kupában
  4. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  5. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  6. ↑ Tartalmaz négy mérkőzést a Bajnokok Ligájában, valamint négy mérkőzést és négy gólt az Európa-ligában
  7. ↑ Mérkőzései az Európa-ligában
  8. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  9. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  10. ↑ Tartalmaz egy mérkőzést az UEFA-szuperkupában, hat mérkőzést és három gólt a Bajnokok Ligájában, kilenc mérkőzést és hat gólt az Európa-ligában
  11. ↑ Tartalmaz egy mérkőzést és egy gólt a Community Shielden, két mérkőzést és egy gólt a FIFA-klubvilágbajnokságon.
  12. ↑ Tartalmaz egy mérkőzést és egy gólt az UEFA-szuperkupában, kilenc mérkőzést és négy gólt a Bajnokok Ligájában
  13. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  14. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában
  15. ↑ Mérkőzései az UEFA-bajnokok ligájában

A válogatottban szerkesztés

Forrás:[246]

Nemzet Év Mérk. Gól
Spanyolország 2003 3 0
2004 11 1
2005 12 8
2006 13 5
2007 6 1
2008 13 3
2009 13 5
2010 11 3
2011 9 1
2012 10 4
2013 5 5
2014 4 2
Összesen 110 38

Góljai a válogatottban szerkesztés

2014. június 23. szerint.[247]

# Dátum Helyszín Mérkőzés Ellenfél Gól Eredmény Verseny Forrás
1 2004. április 28. Luigi Ferraris Stadion, Genova, Olaszország 5   Olaszország 1–0 1–1 Barátságos mérkőzés [248]
2 2005. február 9. Estadio de los Juegos Mediterráneos, Almería, Spanyolország 15   San Marino 2–0 5–0 2006-os világbajnokság selejtező [249]
3 2005. március 26. Helmántico Stadion, Salamanca, Spanyolország 16   Kína 1–0 3–0 Barátságos mérkőzés [250]
4 2005. október 8. Baldvin király Stadion, Brüsszel, Belgium 23   Belgium 1–0 2–0 2006-os világbajnokság selejtező [251]
5 2–0
6 2005. október 12. Olimpiai Stadion, Serravalle, San Marino 24   San Marino 2–0 6–0 2006-os világbajnokság selejtező [252]
7 5–0
8 6–0
9 2005. november 12. Vicente Calderón Stadion, Madrid, Spanyolország 25   Szlovákia 3–1 5–1 2006-os világbajnokság selejtező [253]
10 2006. június 7. Stade de Genève, Carouge, Svájc 30   Horvátország 2–1 2–1 Barátságos mérkőzés [254]
11 2006. június 14. Zentralstadion, Lipcse, Németország 31   Ukrajna 4–0 4–0 2006-os világbajnokság [255]
12 2006. június 19. Gottlieb-Daimler-Stadion, Stuttgart, Németország 32   Tunézia 2–1 3–1 2006-os világbajnokság [256]
13 3–1
14 2006. szeptember 2. Estadio Nuevo Vivero, Badajoz, Spanyolország 36   Liechtenstein 1–0 4–0 2008-as Európa-bajnokság selejtező [257]
15 2007. szeptember 12. Estadio Carlos Tartiere, Oviedo, Spanyolország 45   Lettország 2–0 2–0 2008-as Európa-bajnokság selejtező [258]
16 2008. június 14. Tivoli Neu, Innsbruck, Ausztria 51   Svédország 1–0 2–1 2008-as Európa-bajnokság [259]
17 2008. június 29. Ernst Happel Stadion, Bécs, Ausztria 54   Németország 1–0 1–0 2008-as Európa bajnokság döntő [260]
18 2008. november 19. Estadio El Madrigal, Vila-real, Spanyolország 58   Chile 2–0 3–0 Barátságos mérkőzés [261]
19 2009. június 9. Tofik Bahramov Stadion, Baku, Azerbajdzsán 62   Azerbajdzsán 6–0 6–0 Barátságos mérkőzés [262]
20 2009. június 14. Royal Bafokeng Stadion, Rustenburg, Dél-Afrika 63   Új-Zéland 1–0 5–0 2009-es konföderációs kupa [263]
21 2–0
22 3–0
23 2009. augusztus 12. Philip II Aréna, Szkopje, Macedónia 68   Észak-Macedónia 1–2 3–2 Barátságos mérkőzés [264]
24 2010. június 8. Estadio Nueva Condomina, Murcia, Spanyolország 73   Lengyelország 5–0 6–0 Barátságos mérkőzés [265]
25 2010. szeptember 3. Rheinpark Stadion, Vaduz, Liechtenstein 81   Liechtenstein 1–0 4–0 2012-es Európa-bajnokság selejtező [266]
26 3–0
27 2011. június 4. Gillette Stadion, Foxborough, Amerikai Egyesült Államok 85   USA 4–0 4–0 Barátságos mérkőzés [267]
28 2012. május 30. Stade de Suisse, Bern, Svájc 92   Dél-Korea 1–0 4–1 Barátságos mérkőzés [268]
29 2012. június 14. Arena Gdańsk, Gdańsk, Lengyelország 95   Írország 1–0 4–0 2012-es Európa-bajnokság [269]
30 3–0
31 2012. július 1. Olimpiai Stadion, Kijev, Ukrajna 98   Olaszország 3–0 4–0 2012-es Európa-bajnokság döntő [269]
32 2013. június 20. Maracanã Stadion, Rio de Janeiro, Brazília 103   Tahiti 1–0 10–0 2013-as konföderációs kupa [270]
33 3–0
34 6–0
35 9–0
36 2013. június 23. Estadio Castelão, Fortaleza, Brazília 104   Nigéria 2–0 3–0 2013-as konföderációs kupa [271]
37 2014. május 30. Estadio Ramón Sánchez-Pizjuán, Sevilla, Spanyolország 107   Bolívia 1–0 2–0 Barátságos mérkőzés [272]
38 2014. június 21. Estádio Joaquim Américo Guimarães, Curitiba, Brazília 110   Ausztrália 2–0 3–0 2014.es világbajnokság [273]

Sikerei, díjai szerkesztés

Szerzett érmek
  Spanyolország színeiben
Labdarúgás
U17-es Európa-bajnokság
arany
Anglia, 2001
U19-es Európa-bajnokság
arany
Norvégia, 2002
Világbajnokság
arany
Dél-Afrikai köztársaság 2010
Európa-bajnokság
arany
Ausztria
Svájc, 2008
arany
Lengyelország
Ukrajna, 2012
Konföderációs kupa
bronz
Dél-Afrikai köztársaság, 2009
ezüst
Brazília, 2013

Klubcsapatokban szerkesztés

A válogatottban szerkesztés

Egyéni elismerései szerkesztés

 
Torres a spanyol válogatottban a 2013-as konföderációs kupa aranycipőjével

Kitüntetések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ FIFA World Cup South Africa 2010: List of players: Spain. FIFA, 2010. június 4. [2020. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
  2. ↑ Fernando Torres. Barry Hugman's Footballers
  3. ↑ Fernando Torres. Chelsea F.C.. [2014. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
  4. ↑ „Fernando Torres condecorado con la Medalla 'Ciudad de Fuenlabrada'”, 2009. február 6. (Hozzáférés: 2010. március 13.) (spanyol nyelvű) 
  5. ↑ a b c Infancia (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  6. ↑ „Torres asegura que habría sido "un gran portero"”, Marca , 2008. április 17. (Hozzáférés: 2011. május 18.) (spanyol nyelvű) 
  7. ↑ „Japanese comic superhero drawn to Tokyo Olympic bid”, 2009. augusztus 11.. [2012. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 10.) 
  8. ↑ a b c d e f Atlético de Madrid (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
  9. ↑ a b c d e Lowe, Sid. „Will Torres be Kop's new God or just another Fernando?”, The Guardian , 2007. július 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  10. ↑ a b c d e Primer equipo (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
  11. ↑ a b c d e f g h i j k l m Torres. FootballDatabase . [2009. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 8.)
  12. ↑ „Chelsea sign Bridge”, The Daily Telegraph , 2003. július 21. (Hozzáférés: 2013. január 30.) 
  13. ↑ Statistics: top scorers: 2003/2004. ESPN FC . (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
  14. ↑ a b c UEFA Intertoto Cup 2004. RSSSF. (Hozzáférés: 2008. június 9.)
  15. ↑ „Atletico warn Chelsea off Torres”, 2005. június 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  16. ↑ „Atletico prepared to sell Torres”, 2006. január 24. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  17. ↑ „Newcastle want me, claims Torres”, 2006. március 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  18. ↑ Adams, Tom. „'Flattered' Villa to stay with Che”, 2007. február 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  19. ↑ Prentice, David. „Torres is Reds' number one target”, Liverpool Echo , 2007. június 20.. [2013. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. június 30.) 
  20. ↑ „No Reds offer for Torres”, The Daily Star , 2007. június 27.. [2012. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 20.) 
  21. ↑ Kay, Oliver. „Garcia the key as Liverpool step up pursuit of Torres”, The Times , 2007. június 28.. [2011. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  22. ↑ a b „Liverpool complete Torres signing”, 2007. július 4. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  23. ↑ Carrick, Charles. „Torres' £27m Liverpool deal”, The Daily Telegraph , 2007. június 30. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  24. ↑ a b „Liverpool wrap up record Torres transfer”, The Guardian , 2007. július 4. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  25. ↑ Balague, Guillem. „Rafael Benitez opens up on transfers, treachery, Torres, titles – and, of course, tinkering”, The Times , 2008. március 31.. [2008. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  26. ↑ Sinnott, John. „Aston Villa 1–2 Liverpool”, 2007. augusztus 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  27. ↑ Sanghera, Mandeep. „Toulouse 0–1 Liverpool”, 2007. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  28. ↑ Chowdhury, Saj. „Liverpool 1–1 Chelsea”, 2007. augusztus 19. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  29. ↑ McKenzie, Andrew. „Reading 2–4 Liverpool”, 2007. szeptember 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  30. ↑ Sinnott, John. „Liverpool 4–1 FC Porto”, 2011. november 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  31. ↑ „Moyes & Torres win monthly awards”, 2008. március 7. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  32. ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  33. ↑ Barrett, Tony. „Fernando Torres: My pride at Anfield hat-trick record”, Liverpool Echo , 2008. március 6. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  34. ↑ May, John. „Liverpool 2–1 Reading”, 2008. március 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  35. ↑ McKenzie, Andrew. „Liverpool 4–2 Arsenal (agg 5–3)”, 2008. április 8. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  36. ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  37. ↑ Goalscorers for the 2001–2002 season. LFCHistory.net . (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  38. ↑ „Ronaldo tops PFA nominations list”, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  39. ↑ a b „Ronaldo named player of the year”, 2008. április 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  40. ↑ „Ronaldo wins writers' award again”, 2008. május 2. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  41. ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  42. ↑ „Torres equals Hunt record”, Digital Sports Group, 2008. május 5.. [2014. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  43. ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  44. ↑ Caroe, Charlie. „Jose Reina: Fernando Torres will improve”, The Daily Telegraph , 2008. május 6. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  45. ↑ Statistics: top scorers: 2007/2008. ESPN FC . (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)
  46. ↑ Caroe, Charlie. „Chelsea target Liverpool's Spanish striker Fernando Torres with £50 million bid”, The Daily Telegraph , 2008. május 26. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  47. ↑ „Torres pledges long-term future to Reds”, 2008. május 31. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  48. ↑ „Hicks laughs off Torres sale talk”, 2008. június 17. (Hozzáférés: 2011. május 27.) 
  49. ↑ Stevenson, Jonathan. „Sunderland 0–1 Liverpool”, 2008. augusztus 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  50. ↑ Eaton, Paul. „Reds confirm Torres injury”, Liverpool F.C., 2008. szeptember 1.. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 12.) 
  51. ↑ Sanghera, Mandeep. „Marseille 1–2 Liverpool”, 2008. szeptember 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  52. ↑ McNulty, Phil. „Everton 0–2 Liverpool”, 2008. szeptember 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  53. ↑ Sanghera, Mandeep. „Man City 2–3 Liverpool”, 2008. október 5. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  54. ↑ Most expensive Liverpool transfers | Goal.com. www.goal.com
  55. ↑ „Torres ruled out for '10–15 days'”, 2008. október 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  56. ↑ McNulty, Phil. „Atletico Madrid 1–1 Liverpool”, 2008. október 22. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  57. ↑ Ogden, Mark. „Fernando Torres puts Chelsea-Liverpool clash ahead of Atletico Madrid return”, The Daily Telegraph , 2008. október 21. (Hozzáférés: 2011. január 21.) 
  58. ↑ Ronaldo voted FIFPro World Player of the Year. UEFA, 2008. október 27. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  59. ↑ Hughes, Ian. „Liverpool 3–0 West Brom”, 2008. november 8. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  60. ↑ „Torres open to Atletico return”, 2008. november 9. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  61. ↑ „Striker Torres faces new lay-off”, 2008. november 27. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  62. ↑ „Liverpool hit by Torres setback”, 2008. december 4. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  63. ↑ „Ronaldo, Torres up for Fifa award”, 2008. december 12. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  64. ↑ „Ronaldo collects Fifa world title”, 2009. január 12. (Hozzáférés: 2009. január 12.) 
  65. ↑ Ashenden, Mark. „Preston 0–2 Liverpool”, 2009. január 3. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  66. ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 2–0 Chelsea”, 2009. február 1. (Hozzáférés: 2009. február 1.) 
  67. ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 4–0 Real Madrid (agg 5–0)”, 2009. március 10. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  68. ↑ McNulty, Phil. „Man Utd 1–4 Liverpool”, 2009. március 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  69. ↑ „Harry Wilson copies Fernando Torres' 'five times' Liverpool celebration after scoring at Manchester United”, Hull Daily Mail (Hozzáférés: 2018. október 10.) 
  70. ↑ „Giggs earns prestigious PFA award”, 2009. április 26. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  71. ↑ Brett, Oliver. „Liverpool 3–1 Tottenham”, 2009. május 24. (Hozzáférés: 2009. május 25.) 
  72. ↑ „Torres agrees new Liverpool deal”, 2009. május 28. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  73. ↑ „Torres signs new Liverpool deal”, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  74. ↑ „Torres signs contract extension with Liverpool”, 2009. augusztus 14. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  75. ↑ Ashenden, Mark. „West Ham 2–3 Liverpool”, 2009. szeptember 19. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  76. ↑ Hunter, Andy. „Priceless Fernando Torres slays Hull with a hat-trick show fit for a prince”, The Guardian , 2009. szeptember 28. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  77. ↑ „Torres and Ferguson scoop awards”, 2009. október 2. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  78. ↑ McNulty, Phil. „Liverpool 2–0 Man Utd”, 2009. október 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  79. ↑ „Benitez hails quality of Torres”, 2009. október 26. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  80. ↑ Leach, Jimmy. „FIFA/FIFPRO World XI announced”, The Independent , 2009. december 22. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.) 
  81. ↑ Ornstein, David. „Aston Villa 0–1 Liverpool”, 2009. december 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  82. ↑ „Rafa Benitez defends his decision to take off Torres”, 2010. április 4. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  83. ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
  84. ↑ a b „Liverpool's Fernando Torres out for rest of season”, 2010. április 18. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  85. ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
  86. ↑ „Gerrard and Torres staying at Liverpool – Hodgson”, 2010. július 16. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  87. ↑ „Hodgson expects Fernando Torres to stay at Liverpool”, 2010. július 27. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  88. ↑ „Striker Fernando Torres committed to Liverpool”, 2010. augusztus 3. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  89. ↑ Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–1 Arsenal”, 2010. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  90. ↑ Sanghera, Mandeep. „Liverpool 1–0 West Brom”, 2010. augusztus 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  91. ↑ „Torres landmark nets WBA win”, Liverpool F.C., 2010. augusztus 29.. [2014. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 14.) 
  92. ↑ Magowan, Alistair. „Liverpool 2–1 Blackburn”, 2010. október 24. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  93. ↑ Sanghera, Mandeep. „Wolverhampton 0–3 Liverpool”, 2011. január 22. (Hozzáférés: 2011. szeptember 18.) 
  94. ↑ Smith, Rory. „Chelsea's £40 million bid for Liverpool striker Fernando Torres is an act of desperation”, The Daily Telegraph , 2011. január 27. (Hozzáférés: 2011. február 6.) 
  95. ↑ Mondal, Subhankar. „Quotes of the Week: 'Fernando Torres Tonight Submitted A Transfer Request', Wolfsburg Offer Volkswagens For Schulz And Adriano Galliani Is The New Moggi & More”, 2011. január 29. (Hozzáférés: 2011. február 6.) 
  96. ↑ „Torres makes record move from Liverpool to Chelsea”, 2011. január 31. (Hozzáférés: 2011. július 27.) 
  97. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 0–1 Liverpool”, 2011. február 6. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  98. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 3–0 West Ham”, 2011. április 23. (Hozzáférés: 2011. április 24.) 
  99. ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
  100. ↑ Magowan, Alistair. „Stoke 0–0 Chelsea”, 2011. augusztus 14. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  101. ↑ McNulty, Phil. „Manchester United 3–1 Chelsea”, 2011. szeptember 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  102. ↑ Williams, Aled. „Chelsea 4–1 Swansea”, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2011. szeptember 25.) 
  103. ↑ Lemesre, Pascal. „Fernando Torres handed red card after scoring”, 2011. szeptember 24. (Hozzáférés: 2011. szeptember 24.) 
  104. ↑ „Fernando Torres: Chelsea start has been 'very, very difficult'”, The Guardian , 2011. szeptember 26.. [2011. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 12.) 
  105. ↑ Shemilt, Stephan. „Chelsea 5–0 Genk”, 2011. október 19. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  106. ↑ Chase, Graham. „Chelsea 5–2 Leicester”, 2012. március 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  107. ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
  108. ↑ Dawkes, Phil. „Barcelona 2–2 Chelsea (agg 2–3)”, 2012. április 24. (Hozzáférés: 2012. április 24.) 
  109. ↑ Higginson, Marc. „Chelsea 6–1 QPR”, 2012. április 29. (Hozzáférés: 2012. április 29.) 
  110. ↑ McNulty, Phil. „Bayern Munich 1–1 Chelsea”, 2012. május 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.) 
  111. ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
  112. ↑ Smith, Ben. „Chelsea 2–3 Man City”, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.) 
  113. ↑ Scrivener, Peter. „Wigan 0–2 Chelsea”, 2012. augusztus 19. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.) 
  114. ↑ Sanghera, Mandeep. „Chelsea 4–2 Reading”, 2012. augusztus 22. (Hozzáférés: 2012. augusztus 23.) 
  115. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  116. ↑ McNulty, Phil. „Chelsea 2–3 Man Utd”, 2012. október 28. (Hozzáférés: 2012. november 6.) 
  117. ↑ „Chelsea 3–2 Shakhtar Donetsk”, 2012. november 7.. [2014. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 8.) 
  118. ↑ Field, Dominic. „Rafael Benítez appointed Chelsea interim manager until end of season”, The Guardian , 2012. november 21. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  119. ↑ Croydon, Emily. „Can Rafael Benitez bring back the old Fernando Torres at Chelsea?”, 2012. november 22. (Hozzáférés: 2013. március 15.) 
  120. ↑ Palmer, Kevin. „Torres: I need more time to perform”, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  121. ↑ „Fernando Torres nets brace as Chelsea see off Sunderland in Premier League”, 2012. december 8. (Hozzáférés: 2015. november 13.) 
  122. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  123. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  124. ↑ Peterson, Brad: 30 truly random football facts. GiveMeSport , 2017. március 3. [2019. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. november 16.)
  125. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  126. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  127. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  128. ↑ „GOAL TOTAL CLARIFICATION”, 2013. július 23.. [2014. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. november 8.) 
  129. ↑ „Chelsea 2–0 Hull City”, The Guardian , 2013. augusztus 18. (Hozzáférés: 2013. október 24.) 
  130. ↑ Games played by Fernando Torres in 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  131. ↑ „Chelsea and John Terry draw at Tottenham Hotspur but Torres sees red”, The Guardian , 2013. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. október 24.) 
  132. ↑ Schalke fall to clinical Chelsea. UEFA, 2013. október 22. (Hozzáférés: 2013. október 22.)
  133. ↑ „Champions League 2013/14: Fernando Torres hits brace in Chelsea victory over Schalke”, The Sydney Morning Herald , 2013. október 22. (Hozzáférés: 2015. november 13.) 
  134. ↑ Winter, Henry. „Chelsea 2 Manchester City 1: match report”, The Daily Telegraph , 2013. október 27. (Hozzáférés: 2013. október 27.) 
  135. ↑ „Fernando Torres: AC Milan seal loan deal for Chelsea striker”, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2014. augusztus 31.) 
  136. ↑ „Milan 0–1 Juventus”, 2014. szeptember 20. (Hozzáférés: 2014. szeptember 21.) 
  137. ↑ „Empoli 2–2 Milan”, 2014. szeptember 23. (Hozzáférés: 2015. január 4.) 
  138. ↑ „AC Milan sign Chelsea's Fernando Torres on permanent deal”, 2014. december 27.. [2014. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  139. ↑ „Fernando Torres: Atletico Madrid loan deal for AC Milan striker”, 2014. december 29. (Hozzáférés: 2014. december 29.) 
  140. ↑ „Official: Cerci joins AC Milan on loan”, A.C. Milan, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 5.) 
  141. ↑ „Fernando Torres: Atletico Madrid fans welcome striker on return”, 2015. január 4. (Hozzáférés: 2015. január 4.) 
  142. ↑ „Atl Madrid 2–0 Real Madrid”, 2015. január 7. (Hozzáférés: 2015. január 7.) 
  143. ↑ „Real Madrid 2–2 Atl Madrid”, 2015. január 15. (Hozzáférés: 2015. január 15.) 
  144. ↑ „Atl Madrid 2–3 Barcelona”, 2015. január 28. (Hozzáférés: 2015. január 28.) 
  145. ↑ „Atlético Madrid through after penalty pressure sinks Bayer Leverkusen”, The Guardian , 2015. március 18. 
  146. ↑ „Atl Madrid 2–0 Getafe”, 2015. március 21. 
  147. ↑ Swaby, Sean. „Fernando Torres Will Once Again Wear Atletico Madrid's Famed No. 9 Shirt”, Turner, 2015. június 24. (Hozzáférés: 2015. június 26.) 
  148. ↑ „Torres marca su gol 100 con el Atlético de Madrid”, Marca , 2016. február 6. (Hozzáférés: 2018. január 26.) (spanyol nyelvű) 
  149. ↑ „Torres marks 300th Atleti appearance in style”, Marca , 2016. március 6. (Hozzáférés: 2016. március 8.) 
  150. ↑ „Barcelona 2–1 Atlético”, The Guardian , 2016. április 5. 
  151. ↑ „Torres signs one-year contract with Atletico Madrid”, 2016. július 4. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  152. ↑ Corrigan, Dermot: Fernando Torres 'very happy' after scoring 100th league goal for Atletico. ESPN FC , 2017. február 4. (Hozzáférés: 2017. február 28.)
  153. ↑ Fernando Torres signs new one-year Atletico Madrid contract. ESPN FC , 2017. július 4. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
  154. ↑ a b Hafez, Shamoon. „Marseille 0–3 Atlético Madrid”, 2018. május 16. (Hozzáférés: 2018. október 23.) 
  155. ↑ Club legend Torres bows out with two goals in final game for Atletico Madrid. The42 . Journal Media, 2018. május 20. (Hozzáférés: 2018. május 21.)
  156. ↑ „Fernando Torres: Ex-Liverpool and Chelsea striker signs for Japan's Sagan Tosu”, 2018. július 10. (Hozzáférés: 2018. július 10.) 
  157. ↑ „ja:第98回天皇杯 サガン鳥栖が3発快勝で準々決勝進出！ フェルナンド・トーレス選手、移籍後初ゴール”, Japan Football Association, 2018. augusztus 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.) (japán nyelvű) 
  158. ↑ Smith, Jamie. „Torres scores first Sagan Tosu goal in Iniesta reunion”, 2018. augusztus 22.. [2020. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 24.) 
  159. ↑ Duerden, John. „Fernando Torres scores one, sets up two as Sagan Tosu ease relegation worries”, ESPN, 2018. augusztus 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.) 
  160. ↑ Fernando Torres: Former Liverpool, Chelsea & Spain striker to retire. BBC Sport , 2019. június 21.
  161. ↑ Fernando Torres to close out career against David Villa, Andres Iniesta's Vissel Kobe, 2019. június 23.
  162. ↑ „Fernando Torres: Former Liverpool and Chelsea striker retires after final match”, 2019. augusztus 23. (Hozzáférés: 2019. augusztus 23.) 
  163. ↑ „9. Fernando Torres”, Liverpool Echo . [2012. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 8.) 
  164. ↑ a b Smith, Andrew. „Andrew Smith: David Villa lacks the ego of his contemporaries”, The Scotsman , 2010. június 6. (Hozzáférés: 2012. március 19.) 
  165. ↑ Fernando Torres. FIFA. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
  166. ↑ „Spain 4–0 Ukraine”, 2006. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  167. ↑ Spain – Tunisia. FIFA. [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 18.)
  168. ↑ Top goals. FIFA. [2013. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 11.)
  169. ↑ „Raul left out of Spain Euro squad”, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  170. ↑ Ronay, Barney. „Quicksilver Villa lights up the Alps”, The Guardian , 2008. június 10. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  171. ↑ a b Taylor, Daniel. „Torres plays up respect for Aragones”, The Guardian , 2008. június 14. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  172. ↑ Bevan, Chris. „Sweden 1–2 Spain”, 2008. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  173. ↑ McNulty, Phil. „Germany 0–1 Spain”, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  174. ↑ Rogers, Martin. „Euro 2008: Man of the match, June 29”, 2008. június 29.. [2012. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  175. ↑ „Spain view”, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  176. ↑ Team of the Tournament. UEFA, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  177. ↑ „España vence a una digna Turquía en el partido 60 de Torres con la Selección absoluta (1–0)”, Fernando Torres, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 31.) (spanyol nyelvű) 
  178. ↑ „Spain unveils Confederations Cup roster”, 2009. június 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  179. ↑ Scrivener, Peter. „Spain 5–0 New Zealand”, 2009. június 14. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  180. ↑ „Torres logra el 'hat trick' más rápido de la historia de la selección”, Marca , 2009. június 14. (Hozzáférés: 2009. június 14.) (spanyol nyelvű) 
  181. ↑ Chowdhury, Saj. „Spain 0–2 United States”, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  182. ↑ „Spain 3–2 South Africa (aet)”, 2009. június 28. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  183. ↑ „Spain omit Marcos Senna from 2010 World Cup squad”, 2010. május 20. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  184. ↑ „World Cup 2010 – Torres helps Spain rout Poland”, 2010. június 8.. [2015. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2015. november 13.) 
  185. ↑ Sheringham, Sam. „Spain 0–1 Switzerland”, 2010. június 16. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  186. ↑ „Del Bosque backs Torres”, 2010. június 27.. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. június 27.) 
  187. ↑ Fletcher, Paul. „Netherlands 0–1 Spain”, 2010. július 11. (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  188. ↑ „Euro 2012: Spain name Fernando Torres in 23-man squad”, 2012. május 27. (Hozzáférés: 2013. április 11.) 
  189. ↑ Chase, Graham. „Spain 4–0 R. of Ireland”, 2012. június 14. (Hozzáférés: 2012. június 15.) 
  190. ↑ McNulty, Phil. „Spain 4–0 Italy”, 2012. július 1. (Hozzáférés: 2012. július 11.) 
  191. ↑ „Euro 2012: Spain striker Fernando Torres wins Golden Boot award”, 2012. július 2. (Hozzáférés: 2012. július 11.) 
  192. ↑ „Spain make light work of Saudi Arabia”, FIFA, 2012. szeptember 7.. [2014. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.) 
  193. ↑ „Spain 10–0 Tahiti”, 2013. június 20.. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. augusztus 20.) 
  194. ↑ Rodgers, Zach. „Spain tallies 10 in historic win; Forlán secures Uruguay victory”, 2013. június 20. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.) 
  195. ↑ Peck, Brooks. „Fernando Torres wins another Golden Boot award, is understandably less than excited about it”, 2013. július 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.) 
  196. ↑ „Spain 2–0 Bolivia”, 2014. május 30. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  197. ↑ „World Cup 2014: Spain drop Alvaro Negredo and Jesus Navas”, 2014. május 31. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  198. ↑ Ornstein, David. „Spain 1–5 Netherlands”, 2014. június 13. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  199. ↑ Ornstein, David. „Spain 0–2 Chile”, 2014. június 18. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  200. ↑ a b Chowdhury, Saj. „Australia 0–3 Spain”, 2014. június 23. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  201. ↑ Profile. ESPN FC . [2014. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  202. ↑ Wyman, Ed. „The 25 Best Premier League Speedsters: Ashley Cole, Fernando Torres, Gareth Bale and More: Fernando Torres”, Turner, 2010. december 6. (Hozzáférés: 2015. november 13.) 
  203. ↑ Welch, Ben. „Torres on the art of striking”. [2017. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.) 
  204. ↑ Jolly, Richard: Torres on evolutionary path. ESPN FC , 2012. december 8. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
  205. ↑ Lowe, Sid. „Atlético's Fernando Torres happy with cameo role as Real Madrid clash beckons”, The Guardian , 2015. április 14. (Hozzáférés: 2017. március 17.) 
  206. ↑ Kay, Oliver. „Chelsea 2 Bayer Leverkusen 0: Fernando Torres shows unselfish streak in creative role”, The Times , 2011. szeptember 14. (Hozzáférés: 2017. március 17.) 
  207. ↑ Torres sogna l'Italia: Inter, Juve e Milan alla finestra (olasz nyelven). Sky Sport , 2009. április 17. [2020. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 16.)
  208. ↑ Wilson, Steve. „Torres, Drogba or Rooney – who's the best?”, 2009. október 1. (Hozzáférés: 2017. március 16.) 
  209. ↑ Fernando Torres. BBC Sport, 2004. május 25. (Hozzáférés: 2020. május 18.)
  210. ↑ „SPAIN - GROUP A”, CBC, 2009. június 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.) 
  211. ↑ Fraser, Peter. „What went wrong?”, 2013. december 28. (Hozzáférés: 2017. március 16.) 
  212. ↑ McNulty, Phil. „Can £50m Striker Torres Recapture His Golden Form?”, 2011. szeptember 16. (Hozzáférés: 2017. március 16.) 
  213. ↑ Roden, Lee. „Should Torres or Mandzukic complete Simeone's Atletico strike duo?”, 2015. február 6. (Hozzáférés: 2017. március 17.) 
  214. ↑ „El Niño vuelve a su casa”, 2021. július 25. (Hozzáférés: 2021. július 26.) (spanyol nyelvű) 
  215. ↑ Galaz, Mábel. „Se casa Fernando Torres”, El País , 2009. május 28. (Hozzáférés: 2012. március 19.) (spanyol nyelvű) 
  216. ↑ „Liverpool star Fernando Torres becomes a dad”, Daily Mirror , 2009. július 10.. [2013. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 18.) 
  217. ↑ „Fernando Torres welcomes baby Leo as Liverpool striker's wife Olalla gives birth”, Digital Sports Group, 2010. december 7. (Hozzáférés: 2017. június 24.) 
  218. ↑ (2009. február 1.) „Balls to the Crunch”. FourFourTwo, 50. o.  
  219. ↑ „Dani Martín”, Fernando Torres, 2005. szeptember 30. (Hozzáférés: 2010. június 20.) (spanyol nyelvű) 
  220. ↑ Torrente 3: El protector: Full Cast & Crew. IMDb. (Hozzáférés: 2018. január 26.)
  221. ↑ Wilson, Simon. „El Nino: My Story”, 2009. október 22. (Hozzáférés: 2015. november 13.) 
  222. ↑ Famous Tolkien and Lord of the Ring fans. Tolkien Library . Pieter Collier. (Hozzáférés: 2013. július 4.)
  223. ↑ Con ustedes... el otro Fernando Torres (spanyol nyelven). Marca, 2011. szeptember 1. (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
  224. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2000–01. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  225. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2001–02. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  226. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2002–03. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  227. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2003–04. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  228. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2004–05. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  229. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2005–06. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  230. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2006–07. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  231. ↑ Games played by Fernando Torres in 2007/2008 (angol nyelven). soccerbase.com
  232. ↑ Games played by Fernando Torres in 2008/2009 (angol nyelven). soccerbase.com
  233. ↑ Games played by Fernando Torres in 2009/2010 (angol nyelven). soccerbase.com
  234. ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
  235. ↑ Games played by Fernando Torres in 2010/2011 (angol nyelven). soccerbase.com
  236. ↑ Games played by Fernando Torres in 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
  237. ↑ Games played by Fernando Torres in 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  238. ↑ Games played by Fernando Torres in 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  239. ↑ Games played by Fernando Torres in 2014/2015 (angol nyelven). soccerbase.com
  240. ↑ a b c F. Torres: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2019. szeptember 8.)
  241. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2014–15. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  242. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2015–16. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  243. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2016–17. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  244. ↑ Fernando Torres: Fernando José Torres Sanz: Matches: 2017–18. BDFutbol . (Hozzáférés: 2018. július 10.)
  245. ↑ Öt meccs az UEFA-bajnokok ligájában, hét meccs és két gól az UEFA-Európa-ligában
  246. ↑ „Fernando Torres”, 2019. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. szeptember 25.) (angol nyelvű) 
  247. ↑ Mamrud, Roberto: Fernando José Sanz Torres "Fernando Torres" – Century of International Appearances. Rec.Sport.Soccer Statistics Foundation, 2014. július 24. [2018. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  248. ↑ McCarra, Kevin. „Italians salute Baggio cameo: Vieri equalises Torres strike”, The Guardian , 2004. április 29.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.) 
  249. ↑ Spain 5–0 San Marino. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  250. ↑ Spain 3–0 China PR. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  251. ↑ „Belgium vs. Spain”, ESPN, 2005. október 8.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  252. ↑ Torres towers in Spain win. UEFA, 2005. október 12. [2018. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
  253. ↑ „Spain 5–1 Slovakia”, BBC Sport, 2005. november 12.. [2017. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  254. ↑ „Spain 2–1 Croatia”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  255. ↑ „Spain 4–0 Ukraine”, BBC Sport, 2006. június 14.. [2017. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  256. ↑ „Spain 3–1 Tunisia”, BBC Sport, 2006. június 19.. [2007. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  257. ↑ Spain 4–0 Liechtenstein. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  258. ↑ Spain 2–0 Latvia. Goal.com . Perform Group. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 4.)
  259. ↑ Bevan, Chris. „Sweden 1–2 Spain”, BBC Sport, 2008. június 14.. [2017. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  260. ↑ Winter, Henry. „Fernando Torres' strike wins Euro 2008 for Spain to leave Germany empty handed”, The Daily Telegraph , 2008. június 30.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  261. ↑ Lucas, Brown: Player ratings: Spain 3–0 Chile. Goal.com . Perform Group, 2008. november 19. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 22.)
  262. ↑ „Spain 6–0 Azerbaijan”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  263. ↑ „Fernando Torres's hat-trick stains All Whites”, The Guardian , 2009. június 14.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.) 
  264. ↑ „Macedonia 2–3 Spain”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  265. ↑ „Spain 6 Poland 0: Match report”, The Daily Telegraph , 2010. június 8.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  266. ↑ „Liechtenstein 0–4 Spain”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  267. ↑ „Spain crushes U.S. national soccer team, 4–0”, The Washington Post , 2011. június 4.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.) 
  268. ↑ „Spain 4–1 Korea Republic”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  269. ↑ a b „Euro 2012: Spain striker Fernando Torres wins Golden Boot award”, BBC Sport, 2012. július 2.. [2019. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  270. ↑ „Confederations Cup: Fernando Torres scores four (despite missing a penalty) as Spain crush Tahiti 10–0”, The Independent , 2013. június 21.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. december 22.) 
  271. ↑ Steinberg, Jacob. „Spain v Nigeria: Confederations Cup – As it happened”, The Guardian , 2013. június 23.. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  272. ↑ „Spain 2–0 Bolivia”, Sky Sports. [2018. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  273. ↑ Lowe, Sid. „David Villa helps Spain salvage some pride with victory over Australia”, The Guardian , 2014. június 23.. [2019. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 4.) 
  274. ↑ a b c d e f g h i j k l Palmarés (spanyol nyelven). Fernando Torres. (Hozzáférés: 2008. november 17.)
  275. ↑ Spot-on Real Madrid defeat Atlético in final again. UEFA. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
  276. ↑ Emons, Michael. „Corinthians 1–0 Chelsea”, 2012. december 16.. [2016. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  277. ↑ Torres seals Spanish triumph. UEFA. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  278. ↑ a b c Fernando Torres. UEFA, 2013. június 5. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  279. ↑ Torres sparkles for Spain. UEFA. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  280. ↑ Vote result: LFC Player of the Season - Liverpool FC, 2015. június 12. [2015. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 9.)
  281. ↑ „Tracking Fernando Torres' career since he left Atletico Madrid”, 2012. augusztus 31. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.) 
  282. ↑ Fernando Torres: Overview. Premier League. (Hozzáférés: 2018. szeptember 28.)
  283. ↑ „Goal of the month, April 2009”, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2012. október 17.) 
  284. ↑ Hero Torres completes honours list. UEFA, 2008. június 30. (Hozzáférés: 2016. június 8.)
  285. ↑ The players. FIFPro. [2016. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  286. ↑ Special ESM Squads. European Football Statistics . (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  287. ↑ FIFA World Player of the Year – Women's votes by player. FIFA, 2009. január 12. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  288. ↑ Pierrend, José Luis: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 2008. RSSSF, 2009. január 16. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  289. ↑ FIFA Confederations Cup South Africa 2009 – Awards. FIFA. [2016. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  290. ↑ „Fernando Torres receives the MARCA Leyenda”, Marca , 2012. február 6. (Hozzáférés: 2016. június 5.) 
  291. ↑ FIFA Confederations Cup Brazil 2013 – Awards. FIFA. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  292. ↑ Bruña, Manel. „Las campeones del mundo de fútbol ya tienen la Real Orden del Mérito Deportivo”, El Mundo Deportivo , 2011. május 10. (Hozzáférés: 2013. március 5.) (spanyol nyelvű) 

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Fernando Torres című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Forrás szerkesztés

További információk szerkesztés

Előző
Carlos Aguilera 		Atlético Madrid
Csapatkapitány
2003–2007 		Következő
Maxi Rodríguez

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fernando_Torres&oldid=26827607”