Fibula

Fibula másként (tűs) ruhakapocs, csat, mellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze a vállon. A mai biztosítótűhöz hasonló elven működött.

Meroving stílusú fibulák a Francia Nemzeti Könyvtár múzeumában

Eredeti jelentése szerint megerősítő, összekapcsoló eszköz. A vaskortól jelen van a sírleletek között. Egyes kelta sírokban több — akár 6–10 — darabot is találtak a régészek. Az ókorban használata jellemző volt a görög világban, a Római Birodalomban, majd a germán törzseknél is. Díszítettsége, kifinomultsága arányban állt viselőjének gazdagságával, ez a jellegzetesség a „barbárok” körében még erősebben érvényesült mint a Birodalomban. Használata a középkorig folyamatos.

Formája, díszítése időben és térben változatos; a régészetben használt tipológiája fokozatosan finomodott. Az európai fibulaformák meghatározására és keltezésére nagy hatással volt Oscar Almgren úttörő munkája. Az egyes fibulák fontos kormeghatározó eszközök és egyéb információforrások.

Források

• Almgren, O. 1897/1923: Studien über nordeuropäische Fibelformen der ersten nachchristlichen Jahrhunderte, mit Berücksichtigung der provinzialrömischen und südrussischen Formen. Bonn/ Leipzig.
• Beck, Heinrich et al. 2000: Fibel und Fibeltracht. (Excerpt from the Reallexikon der Germanischen Altertumskunde.) Berlin.
• Kovrig Ilona 1937: A császárkori fibulák főformái Pannoniában. Budapest.
• A Pallas nagy lexikona
• Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
• Tischler O.: Über die Formen der Gewandnadeln (Fibeln), Zeitschrift für Antropologie u. Urgeschichte Bayerns IV.
• Undset Ingvald 1880: Etudes sur l'age du bronze de la Hongrie. Christiania.
• Historia Augusta (Budapest, Gondolat, 1968) 310. oldal