Wikipédia

Fischer Mór (porcelángyáros)

porcelángyáros
Ez a szócikk a porcelángyárosról szól. Hasonló címmel lásd még: Fischer Mór (egyértelműsítő lap).

Farkasházi Fischer Móric (Tata, 1799. március 25.[3] – Tata, 1880. február 15.) fazekasmester ,[4] porcelánfestő, porcelángyáros, a Ferenc József-rend lovagja; a herendi porcelángyártás felvirágoztatója, Farkasházy Tivadar ükapja.

Fischer Móric
Fischer Mór portréja a Vasárnapi Ujságban
Fischer Mór portréja a Vasárnapi Ujságban
Született1799. március 25.
Tata
Elhunyt

Tata
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiFischer Wolfgang
Foglalkozásavállalkozó
SírhelyeZsidó temető Tata
A Wikimédia Commons tartalmaz Fischer Móric témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Édesapja, Fischer Wolfgang a 18. században Sziléziából érkezett, ahol műhelyházat épített és türelmi adót fizetett.[5][6] Fia, Fischer Mór Tatán, a Kossuth tér sarkán, a Bercsényi utca 1. számú házban, a 18. század végén épült barokk stílusú manzárdtetős házban született. 1824-ben vette át tatai majolikagyárat Schlögl János Györgytől, s a ház melletti földszintes épületben alakítottak ki helyet az égetőkemencéknek. A Pápán jól jövedelmező keménycserépgyár bérlője volt. Ugyanebben a házban halt meg 1880-ban.

A porcelángyár szerkesztés

Egy kisvárosban, Nyugat-Magyarországon, Herenden 1826-ban Stingl Vince alapított „porczelán fabrikát”. Kőedény és porcelán előállításával kísérletezett, de nem sikerültek erőfeszítései. Tőke hiányában a tatai Fischer Mórral társult 1839-ben. A gyár akkoriban még kőedénygyártással valamint porcelán előállítási kísérletekkel foglalkozott. Fischer egy év múlva, 1840-től egyedüli tulajdonosa lett a gyárnak. Egy év alatt felépítette a herendi gyár épületeit és a gyártáshoz szükséges legfontosabb berendezéseket, a tüzelőszert és a szükséges nyersanyag nagy részét pedig Herend vidéke szolgáltatta. Ekkor 54 porcelánfestőt, köztük számtalan külföldit alkalmaztak a művészi és üzleti siker érdekében.

Miután sikerült megfelelő keményporcelánt előállítani, a tökéletesség és a minőség a herendi porcelángyártás védjegyévé vált. Ezzel európai hírnévre tett szert a herendi gyár. Termékeiket az 1842-es Első Magyar Iparmű Kiállításon mutatták be, ahol Kossuth Lajos méltatta a porcelánokat: „a honi műipar örvendetes fejleményének díszes jeleként”. 1842-ben elnyeri a „császári, királyi kiváltságos porcelángyári” címet. 1843-ban a felvirágzás első évében azonban nagy baj zúdult a gyárra. Vélhetően gyújtogatás miatt nagy tűzvész pusztított, amelyet egy porcelán tányéron meg is örökítettek. Ennek ellenére az 1843-as országos kiállításon Herend ismét megjelenik és aranyérmet nyert. Majd az 1845-ös bécsi kiállításon, az 1851-es londoni I. Világkiállításon, az 1853-as New York-i, az 1855-ös Párizsi Világkiállításon is bemutatták.

Az 1851-es londoni, valamint az 1867-es párizsi világkiállításon begyűjtött elismeréseknek köszönhetően a megrendelők között nem csak vagyonos emberek voltak (Rotschildek, Esterházyak, Batthyányak, Apponyiak), hanem az európai uralkodóházak tagjai. Név szerint: Viktória angol királynő, Eugénia francia császárné, II. Sándor orosz cár, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király, valamint annak öccse Miksa mexikói császár.

A herendi porcelángyár a lehető legjobbkor váltott a minőség irányába. A főúri családok értékes kínai és meisseni készleteik pótlását bízták Fischer Mórra, melyet ő kifogástalan minőségben oldott meg.

1851 és 1875 között a gyár egyértelműen sikeres fénykorát élte, melyet az 1851-es londoni Világkiállítás alapozott meg. Itt a Kristály Palotában lépett először a gyár a világ nagy nyilvánossága elé. Ekkor rendeli meg Viktória angol királynő a kínai hatás alatt készült lepkés-virágos készletet, amely azóta is „Queen Victoria” néven a porcelángyár máig is állandóan gyártott és rendelt terméke.

 
Emléktáblája a szülőháza falán Tatán

1866. április 22.-én Ferenc József magyar király nemességet és családi címert adományozott Fischer Mórnak, a herendi porcelángyár tulajdonosának, aki egyben a Ferenc József rend lovagja is volt.[7] Az 1867-es Párizsi Világkiállításról elhozza az ezüstérmet a herendi porcelán, Fischer Mór pedig a francia becsületrend kitüntetését is megkapta. 1870. május 4.-én I. Ferenc József császár pedig a "farkasházi" nemesi előnevet adományozta Fischer Mórnak, feleségének, Salzer Máriának, és hét fiú- és három leánygyermekének. Fischer Mór a tatai szülőház (Wolfhaus) és apja után a „farkasházi” előnevet választotta.[8]

1870-es években a gazdasági válság hatására egyre kevesebb lett a megrendelés, ami Fischer Mór és fia között feszültséget okozott. Míg az öreg Fischer a herendi porcelánok művészi jellegét kívánta erősíteni, addig fiai a tömegtermelés fontosságát emelték ki. 1872-ben az udvari szállító rangot kapja meg a Herendi Porcelángyár. 1874-ben Mór mégis átadja a gyár vezetését fiainak. Ők azonban az exkluzivitást már kevésbé tartották fontosnak, a tömegtermelésre tértek át. Ennek következtében a gyár hamarosan csődöt jelentett be. A manufaktúra addig dicsősége kissé megkopott.

1880. február 15-én bekövetkezett halála után fia, farkasházi Fischer Sámuel vette át a gyár vezetését, aki a tömegtermelés irányába nyitott a minőség és az igényesség helyett, de ebben a tekintetben nem tudtak versenyre kelni az olcsó cseh porcelánnal. Ezekben az időkben Fischer és Nobel néven működött.

1884-ben a felhalmozott kölcsönök miatt gróf Széchenyi Pál miniszter, és Matlekovics államtitkár közreműködésével a gyárat minden tartozékával együtt az állam megvette. 12 évi adómentesség és kamatmentes kölcsön juttatása mellett még ugyanezen évben, a "Herendi Porcelángyár Rt." néven alakult társaságnak eladta. A részvénytársaság igazgatósági tagjai: gróf Zichy Jenő, gróf Batthyány Géza, dr. Matlekovits Sándor, Hüttl Tivadar és Wahrmann Mór voltak. A gyár vezetését a csehországi Hippmann Ferencre bízták, aki különösebb szaktudással nem rendelkezett, és főként a munkaszervezésben volt járatlan, napszámban dolgoztatta a meglévő munkásokat, így egy tányér festése, gyakran 3 napot is igénybe vett. 1896-ban maga az Állam ajánlotta fel Fischer Mór unokájának, Farkasházy Jenő keramikusnak (aki farkasházi Fischer Dezső (1827-1914)[9] és Pressburger Mária fia volt)[10] a 80 000 Ft-ot érő gyár megvételét 5000 Ft-ért. Farkasházy Jenő képzett keramikus, 1893-tól az ungári porcelángyár művészeti vezetője. Felismerte, hogy Nagyatyja művészi törekvései voltak helyesek, visszatért az 1850-76 között jellemző ó Meisseni-i, keleti, bécsi, sevres-i modorban készült Herendi darabok gyártásához és ismét felvirágoztatta nagyapja egykori üzemét, a külföldön szerzett tapasztalataival. Ezt az 1900-as párizsi és 1901-es szentpétervári kiállítások nagydíja igazolta.

1916-tól 1920 elejéig egyáltalán nem volt Herenden termelés az első világháború következtében. 1923-ban alakul át ismét részvénytársasággá, melynek elnöke haláláig, 1926-ig Farkasházi Jenő volt. Az 1930-as évektől a Herendi porcelánoknak ismét nemzetközi sikerei vannak. A második világháború után az 1948-as államosítás határozta meg a porcelángyár életét.

Az 1993-ban privatizálták a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-t, azóta szinte minden esztendőben előrukkol esztétikai csodákkal.

Házassága és gyermekei szerkesztés

Felesége, Salzer Mária, akitől született:

Emlékezete szerkesztés

 
Farkasházy Fischer Mór emléktáblája tatai Fischer-ház falán

Irodalom szerkesztés

  • Wehner Tibor: Tatai szobrok, emlékművek, emléktáblák. – Tata: József Attila Megyei Könyvtár, 1980.
  • Sikota Győző : Herend porcelánművészete. 3. kiadás – Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 1984.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03975/04499.htm, Fischer Mór, 2017. október 9.
  2. ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
  3. ↑ A Magyar Zsidó Lexikonban tévesen szerepel születési dátuma: 1800.
  4. ↑ Magyar Nemzet, 1953. október 16. (9. évfolyam, 243. szám) Újjászületik-e a herendi porcelán?
  5. ↑ Farkasházy Tivadar: Hetedik. Glória Kiadó, 2000. 103. old.
  6. ↑ Farkasházy Tivadar: Hét és fél. Glória Kiadó, 2001. Képmellékletek.
  7. ↑ Királyi Könyvek - Ferenc József; Bécs; 1866.04.22; nemesség és címer adományozása
  8. ↑ K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 71. kötet - 251. oldal
  9. ↑ https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-XH1Z-X8X?i=344&wc=M6WK-M2S%3A101520401%2C101809201%3Fcc%3D1542666&cc=1542666
  10. ↑ http://regi.sofar.hu/hu/node/37218
  11. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - farkasházi Fischer Dezső.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fischer_Mór_(porcelángyáros)&oldid=26513201”