Flavius Arcadius bizánci császár

Flavius Arcadius, görögösen Arkadiosz (Hispania, 377 – Konstantinápoly, 408. május 1.) a Keletrómai Birodalom első császára 395-től haláláig, I. (Nagy) Theodosius és Flacilla idősebbik fia, Honorius nyugatrómai császár bátyja volt.

Arcadius
születési név: Flavius Arcadius császárként: Flavius Arcadius Augustus
Bizánci császár
Uralkodási ideje
395 januárja – 408. május 1.
Elődje	I. Theodosius
Utódja	II. Theodosius
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Theodosius-ház
Született	377 Hispania
Elhunyt	408. május 1. (31 évesen) Konstantinápoly
Édesapja	I. Theodosius
Édesanyja	Aelia Flaccila
Testvére(i)	Flavius Honorius római császár Galla Placidia Pulcheria
Házastársa	Aelia Eudoxia
Gyermekei	II. Theodosius Pulcheria
A Wikimédia Commons tartalmaz Arcadius témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kegyencek bábja

Valahol Hispaniában született 377-ben. Neveléséről először a pogány Themistius, később a keresztény Nagy Szent Arszéniosz gondoskodott. A tudósítások szerint alacsony és rossz alkatú volt, intelligenciáját tekintve sem emelkedett ki, emellett akaratereje sem volt elég ahhoz, hogy uralkodhasson. (A krónikások egyedül szép kézírását említík érdemeként.) 395-ben apja keleti területeket uraló társcsászárává tették augustus címmel.

Mindössze 12 éves volt, amikor a Római Birodalom kettéosztásakor valóban trónra lépett, és helyette – csakúgy, mint bátyja helyett a germán Flavius Stilicho – kegyencek kormányoztak. Első tanácsadóját, Rufinust az itt is befolyást szerezni vágyó Stilicho már 395-ben meggyilkoltatta, hogy mindkét császárra befolyást gyakorolhasson, de Arcadius új kegyence Eutropius lett. Az ifjú császár a rá szintén nagy befolyással bíró felesége, Aelia Eudoxia kérésére 399-ben menesztette Eutropiust, majd feleségének a császári udvar pazarlásait bíráló Aranyszájú Szent János konstantinápolyi pátriárkát is sikerült eltávolítattnia székéből 404-ben. Miután Eudoxia ugyanebben az évben meghalt méhen kívüli terhességben, Arcadius új tanácsadója a praefectus praetorio, Anthemius lett élete végéig. A császár leginkább kegyes keresztényként szerzett érdemeket, nem pedig politikai téren.

A Birodalom helyzete

Arcadius solidusa

A kettéosztott birodalom már első éveiben súlyos krízissel szembesült: az Alarich vezette nyugati gótok – akiket még Theodosius telepített le szövetségesként a Thrák diocesisben, a Duna alsó folyásánál – dúlni kezdték a Balkán-félszigetet, eljutva egészen Konstantinápoly falaiig és Dél-Hellaszig. Mivel a két birodalomfél nem volt képes összehangoltan fellépni a gót veszedelem ellen, Arcadius – illetve a helyette döntő Eudoxia, a magister militum praesentalis (hadseregfőparancsnoki) rangot viselő gót Gainas és Eutropius – végül kénytelen volt Alarichot magister militum per Illyricum címmel felruházni, azaz kinevezni a Balkán nyugati felének parancsnokává (397). Stilicho minden keleti birodalomfél területén levő birtokát elkobozták.

399-ben Tribigild vezetésével egy Phrügiában állomásozó gót kontingens fellázadt – nagy valószínűséggel Gainas felbujtására – és követelte az eunuch Eutropius menesztését. Eudoxia és Gainas meggyőzték a császárt, hogy áldozza fel miniszterét, akit Ciprusra száműztek, majd kivégeztek. Tribigild gótjai visszatértek Európába, és Konstantinápolyban és a környékén telepedtek le. Gainas gondoskodott a nem germán bizánci haderő eltávolításáról, majd követelte, hogy az ariánus gótok szabadon gyakorolhassák vallásukat. Aranyszájú Szent János keményen ellenállt az eretnekeknek, mire a gótok megszállták a palotát, és a felgyújtásával fenyegettek (400.). Ekkor váratlan fordulat történt: a főváros népe kiűzte az egyre gyűlöletesebbé váló germánokat. Gainas, aki a Boszporuszon súlyos vereséget szenvedett a flottától, menekülni kényszerült.

Az eset határására hamarosan a hadsereget is átszervezték, kirekesztve belőle a germán népelemet. (A szükség úgy hozta, hogy nem sokkal később ismét be kellett sorozni őket, és egészen a 7. századig a germánság képezte a keletrómai haderő legütőképesebb részét.) A Keletrómai Birodalomra hamarosan meglehetősen békés időszak köszöntött, amelynek mintegy nyitányaként 410-ben Alarich népével együtt áttelepült Itáliába. Ezt azonban Arcadius már nem érhette meg: utódja az uralkodásra tudatosan felkészített, ám még igen fiatal fia, II. Theodosius lett.

Gyermekei

Aelia Eudoxiától (†404. október 6.) 2 gyermeke született:

• II. Theodosius bizánci császár
• Pulcheria bizánci császárné (*399. január 19.; †453)

Források

• ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6  
• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith (1873)
• Illustrated History of the Roman Empire
• De Imperatoribus Romanis

Előző uralkodó: I. (Nagy) Theodosius

Bizánci császár 395 – 408

Következő uralkodó: II. Theodosius