Flavius Ardabur Aspar

Flavius Ardabur Aspar (? – 471) alán származású keletrómai katonatiszt, hadvezér, az 5. század egyik legbefolyásosabb politikusa volt.

Flavius Ardabur Aspar
Született	400
Elhunyt	471 (70-71 évesen) Konstantinápoly
Állampolgársága	bizánci
Gyermekei	Julius Patricius Ardabur
Szülei	Ardaburio
Foglalkozása	politikus katona
Tisztsége	római szenátor sztratégosz consul
Halál oka	emberölés
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Apja, Ardabur (latinosan Ardaburius), a keletrómai hadsereg főparancsnoka oldalán már a 420-as évek végén részt vett a Honorius halálát követő itáliai trónharcokban. A 430-as évek első éveiben a Vandál Királyság ellen vezetett hadjáratot Afrikában. Karrierjének csúcsára II. Theodosius uralkodásának vége felé jutott el mint magister utriusque militae, és feltehetően szerepet játszott a császár kegyenceinek harcában. Valószínűleg Pulcheriának, a császár nővérének szövetségese volt, mert miután Theodosius meghalt, a trónt öröklő császárnő azonnal megházasodott, és választottja Aspar hű tisztje, Marcianus lett. Uralkodása idején Marcianus igyekezett elfojtani a germánellenes politikai irányzat megnyilvánulásait – Aspar bázisát ugyanis a zömmel germánokból álló hadsereg adta –, sőt jótevőjét még patriciusi rangra is emelte, fiát pedig a keleti hadszíntér főparancsnokává nevezte ki.

Marcianus halála után egyértelműen Aspar döntött az utódjáról, aki ismét egy tiszt, I. León lett. (Aspar ariánus lévén nem lehetett volna császár.) Leó a kis-ázsiai izauriakkal szövetségben akart megszabadulni Aspartól, akinek Ardabur nevű fiát árulás miatt leváltották. Leó 466-ban az izauriak vezetőjéhez, Taraszikodisszához adta legidősebb lányát, azonban a 468-ban vandáloktól elszenvedett vereség ismét Aspart helyezte az előtérbe. Az alán hadvezér Patricius (Patrikiosz) nevű fia feleségül vette Leó egy másik lányát, és caesari rangra emelkedett – azaz vallása és származása ellenére megnyílt előtte az út a császári trón felé.

470-ben Ardaburról kiderült, hogy támogatott egy trákiai lázadást. Leó ekkor végleg az alán klán likvidálása mellett döntött: 471-ben a palotában Taraszikodissza-Zénónnal teljes egyetértésben megölték Aspart és Ardaburt, a súlyosan sebesült Patriciust megfosztották címétől, házasságát pedig felbontották. Az udvar germánbarát csoportosulása Aspar, Nagy Theoderich keleti gót király nevelője halálával döntő vereséget szenvedett.

Források

• ↑ Ostrogorsky: Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története. Budapest: Osiris. 2003. ISBN 963 389 383 6  
• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).