Foszfor-szeszkviszulfid
| Foszfor-szeszkviszulfid | |||
 |
| ||
| |||
| IUPAC-név | 3,5,7-tritia-1,2,4,6-tetrafoszfatriciklo[2.2.1.02,6]heptán | ||
| Szabályos név | tetrafoszfor-triszulfid | ||
| Más nevek | Foszfor-triszulfid, foszfor-szeszkviszulfid, foszfor-szulfid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 1314-85-8 | ||
| PubChem | 14818 | ||
| ChemSpider | 14134 | ||
| RTECS szám | TH4330000 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | RWQFRHVDPXXRQN-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | P4S3 | ||
| Moláris tömeg | 220,093 g/mol | ||
| Megjelenés | Sárga, sárgászöld vagy szürke, szilárd | ||
| Sűrűség | 2,08 g·cm³,[1] szilárd | ||
| Olvadáspont | 172,5 °C | ||
| Forráspont | 408 °C | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | ortorombos D2h | ||
| Tércsoport | Pmnb | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A foszfor-szeszkviszulfid egy szervetlen vegyület, képlete P4S3. Először Henri Sevene és Emile David Cahen használta fel 1898-ban, egy olyan gyufát alkottak foszfor-szeszkviszulfid segítségével, aminek nincsenek egészségre ártalmas hatásai, mint a korábbi gyufaalapanyagnak, a fehérfoszfornak.[2] A foszfor-szeszkviszulfid a két kereskedelmileg gyártott foszfor-szulfid egyike. A bárhol meggyújtható gyufák fő alapanyaga.
Tisztaságtól függően a P4S3 színe a sárgászöldtől a szürkéig változó. A vegyület felfedezője G. Lemoine, nagy mennyiségben először 1898-ban a Albright and Wilson Kft. kezdte el gyártani. Feloldódik azonos mennyiségű szén-diszulfidban (CS2). A többi foszfor-szulfiddal ellentétben a foszfor-szeszkviszulfid vízben lassan hidrolizál, olvadáspontja pedig pontosan meghatározható.
Szerkezete és szintézise szerkesztés
A molekula szimmetriája C3v. A tetraéderes foszfor (P4) egységeiből származtatható, amik közé három kénatom van beszúrva. A P–S és a P–P kötések hossza 2,090, illetve 2,235 Å. A foszfor-szelenid (P4Se3) és a foszfor-szeszkviszulfid szerkezete megegyezik. E két vegyületet összeolvasztva vegyes kristályokat kapunk: egyik feloldja a másikat.[3] Magasabb hőmérsékletnek kitéve kalkogenid P4S2Se és P4SSe2 molekulák képződnek.[4]
Előállítása vörös- vagy fehérfoszfor és kén reakciójával történik. A feleslegben maradt kén foszfor-pentaszulfid (P4S10) keletkezését eredményezi. A foszfor-szeszkviszulfid gyártásának becsült mennyisége 150 tonna volt 1989-ben.[5]
Felhasználása szerkesztés
Kálium-kloráttal keverve (és még egyéb komponensekkel együtt) bármilyen felületen meggyulladó gyufák készülnek belőle.[6]
Biztonság szerkesztés
Lobbanáspontja 100°C, óvjuk az ennél magasabb hőmérséklettől.[forrás?]
Egészségügyi hatásai szerkesztés
A bárhol gyulladó gyufák fejével vagy a foszfor-szeszkviszulfiddal való érintkezés kontakt dermatitiszt okozhat. Ez általában a nadrágzseb környékén tapasztalható, de okozott már sérülést az arcon is.[7] A hosszú ideig tartó kitettség a mindenütt meggyújtható gyufa (foszfor-szeszkviszulfidot tartalmazó) csúcsával visszatérő, erős dermatitiszhez vezet az arcon és a szemek körül. Foghullásra is volt már példa a foszformérgezés következtében.[8]
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Phosphorus sesquisulfide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Leung, Y. C.; Waser, J.; van Houten, S.; Vos, A.; Wiegers, G. A.; Wiebenga, E. H. (1957). „The Crystal Structure of P4S3”. Acta Crystallographica 10 (9), 574–582. o. DOI:10.1107/S0365110X57002042.
- ↑ US patent 614350, Seyene, H.; Cahen, E. D., "Match Composition", issued 1898-11-15
- ↑ Burns, G.R., and Sarfati, J.D., "Raman spectra of tetraphosphorus triselenide doped in tetraphosphorus trisulphide", Solid State Communications 66(4):347–49, April 1988 | doi:10.1016/0038-1098(88)90854-X
- ↑ Burns, G.R., Rollo, J.R., and Sarfati, J.D.: "Raman spectra of the tetraphosphorus trichalcogenide cage molecules P4S2Se and P4SSe2", Inorganica Chimica Acta 161(1):35–38, 3 July 1989 | doi:10.1016/S0020-1693(00)90111-7
- ↑ Ullmann Vegyipari Enciklopédia
- ↑ Corbridge, D. E. C.. Phosphorus: An Outline of its Chemistry, Biochemistry, and Technology, 5th, Amsterdam: Elsevier, 115–116. o. (1995). ISBN 0-444-89307-5
- ↑ BURGESS, J. F. (1951). „CONTACT DERMATITIS OF THE FACE DUE TO MATCHES.”. AMA Arch Derm Syphilol. 64 (5), 636–637. o, Kiadó: American Medical Association. DOI:10.1001/archderm.1951.01570110106016. (Hozzáférés: 2013. december 6.)
- ↑ BURGESS, J. Frederick (1951. december 1.). „Phosphorus Sesquisulphide Poisoning”. Can Med Assoc J. 65 (6), 567–568. o, Kiadó: Canadian Medical Association. (Hozzáférés: 2013. december 6.)