Francisco Buyo

spanyol labdarúgó

Francisco Buyo (Betanzos, 1958. január 13. –) spanyol válogatott labdarúgókapus. Pályafutása legsikeresebb éveit a Sevilla és a Real Madrid csapataiban töltötte. Összesen 542 spanyol első osztályú mérkőzésen lépett pályára, ami visszavonulásakor a harmadik legtöbb volt a liga történetében. A Real Madriddal tizenkét jelentős trófeát nyert.

Francisco Buyo
Személyes adatok
Teljes névFrancisco Buyo Sánchez
Születési dátum1958január 13. (66 éves)
Születési helyBetanzos, Spanyolország
Állampolgárságspanyol
Magasság179 cm
Posztkapus
Junior klubok
IdőszakKlub
1972–1973Spanyolország Urál
1973–1975Spanyolország Betanzos
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1975–1976Spanyolország RCD Mallorca16(0)
1976–1980Spanyolország Deportivo de La Coruña122(0)
1978–1979 Spanyolország Huesca
1980–1986Spanyolország Sevilla199(0)
1986–1997Spanyolország Real Madrid343(0)
Válogatottság
1977Spanyolország Spanyolország U203(0)
1977–1978Spanyolország Spanyolország U213(0)
1979–1987Spanyolország Spanyolország U234(0)
1983–1992Spanyolország Spanyolország7(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1999–2000Spanyolország Real Madrid C
2000–2001Spanyolország Real Madrid Castilla
2008Spanyolország Real Jaén B
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

A spanyol válogatottnak szűk egy évtizeden át volt tagja, két Európa-bajnokságon képviselte hazáját, mindkét esetben tartalékkapusként szerepelt a kontinenstornán.

Pályafutása szerkesztés

Klubcsapatban szerkesztés

Francisco 'Paco' Buyo Betanzos városában született A Coruña tartományban. Tizennégy éves korában kezdett futballozni a helyi Urál csapatában, ahol kapusként és középpályásként is jeleskedett., jobbszélsőként a csapat házi gólkirálya lett.[1]

Első profi csapata az akkor másodosztályú RCD Mallorca volt, azonban egy szezon után csatlakozott a Deportivo de La Coruñához, ahol egészen 1980-ig védett. Katonai szolgálata és az egyéves kölcsönszerződése után - amit a Huescánál töltött -[1] az 1980-1981-es szezonban debütált az élvonalban a Sevilla FC színeiben. Az ezt követő hat szezonban 242 tétmérkőzésen lépett pályára az andalúz együttesben és ez idő alatt hívták meg először a válogatottba is.

1986-ban a Real Madrid CF igazolta le a kiöregedő Miguel Ángel helyére. Mindjárt első idényében első számú kapus lett, összesen 44 tétmérkőzésen viselte a madridi csapat mezét és bajnoki címet ünnepelhetett a szezon végén. 1997-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól, addig 343 bajnokin őrizte a fővárosiak kapuját.

Hazai porondon hatszor nyert bajnoki címet és kétszer spanyol kupát, de a nemzetközi porondon elkerülték a sikerek, a Bajnokcsapatok Európa-kupájában egyszer sem sikerült az élen végeznie csapatával. Az 1986-1987-es BEK szezonban a nyolcaddöntőben emlékezetes teljesítmény nyújtott a Michel Platinival felálló Juventus ellen. Az első mérkőzést a spanyolok nyerték 1-0-ra és a visszavágón is hasonló eredmény született, ezúttal olasz győzelemmel. A büntető párbajban Buyo két lövést is hárított,[2] így a Real Madrid jutott tovább. A következő szezonjában elnyerte a Zamora-díjat, miután 23 gólt kapott mindössze 35 bajnoki mérkőzésen, majd az 1991-1992-es szezon végén ismét kiérdemelte az elismerést, miután 27 gólt kapott az egész bajnokság során.

Az 1994-1995-ös szezonban Buyo újabb bajnoki elsőségnek örülhetett és egy 709 perces kapott gól nélküli sorozatnak 1994. december 3. és 1995. február 12. között.[3] Ez az ötödik leghosszabb ilyen sorozat a spanyol liga történetében. Utolsó évében már csak harmadik számú kapus volt Bodo Illgner és Santiago Cañizares mögött,[4] így 1997 nyarán bejelentette visszavonulását. Ekkor 542 első osztályú mérkőzésével a liga harmadik legfoglalkoztatottabb játékosa volt Andoni Zubizarreta és Eusebio Sacristán mögött.

Válogatottban szerkesztés

Buyo még a Deportivo kapusa volt, mikor először meghívták a spanyol U21-es válogatottba. Részt vett az 1980-as olimpián, de a spanyol csapat kiesett az első forduló után. A felnőtt válogatottban hét alkalommal kapott lehetőséget, 1983. december 21-én a történelmi sikert hozó 12-1-es siker alkalmával debütált Málta ellen Sevillában.[5] Tagja volt az 1984-es Európa-bajnokságon ezüstérmes csapatnak.

Visszavonulása után szerkesztés

Visszavonulását követően rövid ideig edzette a Real Madrid utánpótlás csapatait, majd 2008-ban a Real Jaén tartalékcsapatát. A 2008-as Európa-bajnokság ideje alatt szakkommentátorként dolgozott az Aljazeera tévétársaságnál.

Sikerei, díjai szerkesztés

Klub szerkesztés

Real Madrid

Válogatott szerkesztés

Spanyolország

Egyéni szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés