Frankel Leó
Frankel Leó (Újlak,[m 1] 1844. február 25. – Párizs, 1896. március 29.) politikus, a Párizsi Kommün munka- és kereskedelemügyi bizottságának vezetője.
| Frankel Leó | |
 | |
| Született | 1844. február 28.[1] Buda |
| Elhunyt | 1896. március 29. (52 évesen)[2][3] Párizs[4] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Frankel Leó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1844-ben Budán született, zsidó családban. Eredetileg ötvös, aranyműves volt. 1861-től Németországban dolgozott, 1867-től a Volksstimme (a Népszava német nyelvű kiadásának) franciaországi tudósítója volt. Részt vett az Első Internacionálé munkájában. Letartóztatták, a párizsi kommün idején szabadították ki a börtönből. 1871. március 26-án beválasztották a párizsi kommünbe, és áprilisban a munka- és kereskedelemügyi bizottság vezetője lett. A májusi bukás után, a kommünt követő véres megtorlás – a kiszabott halálbüntetés – elől sebesülten Londonba menekült. Londoni évei alatt az Első Internacionálé Főtanácsának tagja lett. Marx és Engels közvetlen munkatársa.
1876-ban visszatért Magyarországra, ahol a munkásmozgalom aktív szervezőjeként dolgozott. A német nyelvű Arbeiter Wochen-Chronik szerkesztője, majd 1880-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt egyik alapítója.
1881-ben lázításért és államellenes szervezkedésért egy sajtóperben másfél éves börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után Franciaországban, Ausztriában és Nagy-Britanniában élt. Továbbra is aktívan részt vett a munkásmozgalomban.
Halálakor, 1896-ban több ezer francia munkás kísérte utolsó útjára a párizsi Père Lachaise temetőbe, ahol obeliszk őrzi emlékét. A Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik.
Jenny Marx Confession Book-jának részlete szerkesztés
Frankel 1872 szeptemberében Hágában (ahol az Internacionálé kongresszusát tartották) kitöltötte Jenny Marx kérdéssorát, amelyet emlékkönyvébe gyűjtött (Confession Book). Frankel franciául adott válaszait Eleanor Marx jegyezte fel.[5]
| Kérdés | Válasz |
| Kedvenc erény | szerénység (Goethével ellentétben, aki szerint: "Csak a nagyivók szerények." ("Nur die Lumpe sind bescheiden.")) |
| – férfiaknál | egyenesség ("Franchise") |
| – nőknél | Engedelmességre bírni a szeretet által ("Se faisant [faire] obéir, en se faisant aimer") |
| – Fő személyiségjegy | Érzékeny ("Susceptible") |
| A boldogságról szóló elképzelés | Szeretni és szeretve lenni ("Liebend geliebt zu werden") |
| – és a szerencsétlenségről | Ha kizárnak az Internacionáléból |
| A vétek, amelyet megbocsájt | Minden olyat, ami társadalmi rendünkből fakad ("Tous ceux qui résultent de notre société") |
| – és amelyet megvet | Sekélyesség, képmutatás ("platitude, hypocrisie") |
| Kik váltják ki ellenszenvét | Az olyan emberek, akik minden intézményt szeretnek csak azért, mert azok léteznek |
| Egy történelmi személyiség, akit leginkább kedvel | Thomas Münzer, Babœf |
| – és akit a legkevésbé | A holnap forradalmárai ("Les Révolutionaires du lendemain") |
| Kedvenc időtöltés | megfigyelni (observer) |
| – hős | Akit a történészek így neveznek: a Nép ("Celui que les historiens nomment: Le Peuple") |
| – hősnő | Louise Michel |
| – költő | Aesope, Heine, & "auteur des chatiments" (valószínűleg itt Victor Hugóra utal) |
| – prózaíró | Thomas Buckle |
| – szín | fekete |
| – virág | Ibolya |
| – nevek | "Elise, Marguerite & Tussy" (Tussy Eleanor Marx beceneve) |
| – étel | puding |
| – Mottó | Ha már meg kell halnunk, legalább egy jó cél érdekében haljunk meg.
("S'il faut mourir, tâchons au moins [de] mourir pour une bonne cause.") |
| (Saját kezű aláírás) „Léo Frankel“ |
Emlékezete szerkesztés
- Budapesten 1953-ban a korábban Zsigmond király útjának nevezett utat nevezték el róla. A rendszerváltás után szórványos kezdeményezések ellenére az utcanevet nem változtatták meg.[6] 2012. december 12-én Tarlós István főpolgármester úgy nyilatkozott, hogy Frankel Leóról (munkásmozgalmi harcos volt) ne legyen út elnevezve Budapesten, ezért az út terv szerint visszakapja a Zsigmond király útja nevet. Tarlós a lakossági tiltakozás hatására visszavonta a névcserére vonatkozó terveit.[7]
- Baján a Frankel Leó német nyelvű gimnázium 1990-ig viselte a nevét, azóta MNÁMK (Mo-i Németek Ált. Művelődési Központja) ill. UBZ (Ungarndeutsches Bildungszentrum).
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ A Magyar életrajzi lexikon szerint születési helye Óbuda-Újlak, Újlak azonban 1844-ben teljes egészében Budához tartozott, nem Óbudához.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 132562270
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Франкель Лео, 2015. szeptember 28.
- ↑ Familie Marx privat. Akademie Verlag, Berlin 2005 Abb. 48, ISBN 3-05-004118-8, S. 328–329.
- ↑ Közmeghallgatást rendeztek a Főpolgármesteri Hivatalban. MTI hír
- ↑ Index.hu – Megszűnik a Frankel Leó
Források szerkesztés
- Julien Chuzeville: Léo Frankel, communard sans frontières, Libertalia, 2021, ISBN 978-2-37729-165-6
- Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
További információk szerkesztés
- Aranyossi Magda: F. L. (Bp., 1952);
- Marx Károly levelezése F. L.-val (Társad. Szle, 1951. 3–4. sz.);
- Krejcsi Rezső: F. L. a párisi Commune magyar vezére (Bp., 1919).
- Murányi Kovács Endre: A barikádok fiai (r., Bp., 1952).
