Furmint
A furmint, furmin fehér borok készítésére alkalmas szőlőfajta. A szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó Pontian Balcanica ág, mely jellegzetes magyar fajta és a legjobban aszúsodó magyar szőlő. Eredete nem pontosan ismert, vannak, akik szerint Dél-Itália, mások szerint a mai Horvátország és Szerbia területén elterülő Szerémség, de lehet a mai Magyarország is.
| Furmint | |
| fehérborszőlő | |
 | |
| Egyéb nevei | Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai |
| Hazai elterjedtsége | Tokaj-hegyaljai borvidék, Somlói borvidék |
| Általános elterjedtsége | Európa borvidékei |
| Fürt leírása | középnagy, hengeres, laza |
| Érési időszak | október közepe–vége |
| Érzékenység | Botrytis gombára és téli fagyra érzékeny |
| Művelésmód | kordon |
| Borának jellemzői | beérési mustfoka 19 körüli, savdús, illatos |
| Jelentős borai | Tokaji aszú |
| Megjegyzések | Kitűnően aszúsodik. Szelektált változatai: Nemes furmint, Furmint T 92, Fehérfurmint B 14, Királyfurmint. |
A nyelvészek szerint a „furmint” név francia jövevényszó, ami végső soron a latin frumentum szóból származik, amely „gabonát” jelent. Az elmélet szerint a cukortartalom növelése érdekében szalmán aszalták a szőlőt, így készült az édes bor. Hasonnevei: Zapfner, Szigeti, Som, Posipel, Moslavina Mosler, Furmint bianco, Sipon, Szalai.[1]
Jellemzői szerkesztés
A fajtacsoporton belül megkülönböztethetünk fehér, piros és változó furmintot. A legelterjedtebben termesztett, domináns változat a fehér furmint későn – október második felében – érő fajta. Tőkéje erőteljes növekedésű, a talaj iránt nem igényes; közepes illetve bőtermő fajta. A levele alig tagolt, szélessége és hosszúsága nagyjából megegyező, vastag, kissé hólyagos. Fürtje laza, középnagy (átlagsúlya 10 dkg), bogyói közepes nagyságúak, sárgászöldek, napos oldalukon rozsdásak, hosszú nyelűek, kissé vastag héjúak, ropogósak, lédúsak, jól beérve szépen aszúsodnak. Fogékony a Botrytis gombafertőzésre, de kedvező évjáratokban a rothadás nemesrothadás jellegű.
Elterjedtsége szerkesztés
Magyarországon a nyolcadik legelterjedtebb fajta. Főleg Tokaj-hegyalján és Somlón termelik. Bora savdús, önálló, harmonikus összetételű, jellegzetes finom illatú és kellemes ízű pecsenyebor, illetve aszúsodva finom csemegebor (aszú, szamorodni) – ez az édes tokaji aszú alapszőlője. Tokaj-hegyalján hagyományosan október 28-án, Simon és Júda napján kezdődik a szüretelése.
Elterjedt a tokaji régió Szlovákiához tartozó részében is. Ausztriában moslernek nevezik. Kis ültetvények találhatók Szlovéniában, ahol a neve sipon. Termesztik még Horvátországban, Romániában és a volt szovjet tagállamokban is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 104/2004. (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szőlőfajták osztályba sorolásáról. [2006. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 12.)
Források szerkesztés
- Prohászka Ferenc: Szőlő és bor, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978. ISBN 963-230-442-X
- Borászati Füzetek 1869 Januar I. füzet; Szemle hazánk szőlőfajai fölött. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 27.)
- Furmint (angol nyelven). vivc.de. (Hozzáférés: 2012. október 8.)[halott link]
További információk szerkesztés
- Borlexikon.hu
- Borkiválóságok könyve. Furmint; szerk. Horkay András, Romsics László, Barátossy Gábor; Földművelődésügyi Minisztérium, Bp., 2017
- Horváth Gábor–Pallagi Ferenc: Furmint szakácskönyv. Különleges ételek, kivételes borok; Libri, Bp., 2017