Gál Zoltán (politikus)
Gál Zoltán (Budapest, 1940. december 10. –) magyar politikus, a rendszerváltás előtti utolsó (megbízott) belügyminiszter, az Országgyűlés volt elnöke. Fia Gál J. Zoltán volt országgyűlési képviselő, államtitkár, kormányszóvivő.
| Gál Zoltán | |
 | |
| A Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke | |
| Hivatali idő 1994. június 28. – 1998. június 17. | |
| Előd | Szabad György |
| Utód | Áder János |
| A Magyar Szocialista Párt országgyűlési frakciójának vezetője | |
| Hivatali idő 1990. november 1. – 1994. május 14. | |
| Előd | Pozsgay Imre |
| Utód | Szekeres Imre |
| A Magyar Népköztársaság megbízott belügyminisztere | |
| Hivatali idő 1990. január 24. – 1990. május 23. | |
| Előd | Horváth István |
| Utód | Horváth Balázs |
| Született | 1940. december 10. (83 éves) Budapest |
| Párt | MSZMP MSZP (1989–) |
| Foglalkozás | jogász, politikus |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gál Zoltán témájú médiaállományokat. | |
Életrajza szerkesztés
Tanulmányai szerkesztés
1959-ben érettségizett a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol 1964-ben szerzett jogi doktorátust. Ezen kívül posztgraduális képzésen vett részt a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1981-ben.
A rendszerváltás előtti pályafutása szerkesztés
1964-ben lépett be az MSZMP-be. Diplomájának megszerzése után a Közalkalmazottak Szakszervezetének politikai munkatársa, később osztályvezetője lett. 1970-ben az MSZMP Politikai Főiskolájának adjunktusává nevezték ki, majd 1974-ben az MSZMP Központi Bizottságának közigazgatási és adminisztratív osztályának politikai munkatársaként dolgozott. 1981-ben a közigazgatási alosztály vezetője lett.
1987-ben belügyminiszter-helyettessé és a Politikai Főiskola címzetes egyetemi docensévé nevezték ki. 1989-ben belügyminisztériumi államtitkárként dolgozott. 1990. január 23-ától az Antall-kormány beiktatásáig (május 23.) a Dunagate ügy miatt lemondani kényszerült Horváth István helyett megbízott belügyminiszter is volt.
A rendszerváltás utáni pályafutása szerkesztés
1989-ben a Magyar Szocialista Párt alapító tagja és országos elnökség tagja volt. Az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot, Pozsgay Imre lemondása és kilépése után a frakció vezetőjévé választották. Tisztségét a ciklus végéig viselte.
Az 1994-es országgyűlési választáson pártja budapesti területi listájáról szerzett mandátumot, az Országgyűlés elnökévé választották, ilyen minőségében 1994-től a Házbizottság, 1995-től pedig az alkotmány-előkészítő bizottság elnöke volt. 1996-ban újra beválasztották az MSZP országos elnökségébe, ahonnan 1994-ben került ki.
1998-ban pártja Pest megyei területi listájáról került be az Országgyűlésbe. Mivel pártja ellenzékbe került, távozott a házelnöki székből. A ciklusban az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnökeként dolgozott. 2000-ben kivált pártja országos elnökségéből. 2002-ben a Pest megyei 7. egyéni választókerületből szerzett mandátumot, a ciklusban a rendészeti bizottság elnökeként dolgozott. 2006-ban sikerült egyéni sikerét megismételnie. A 2010-es országgyűlési választáson nem indult.
Források szerkesztés
- MTI Ki Kicsoda 2006, Magyar Távirati Iroda, Budapest, 2005, 563. old.
- Jónás Károly – Villám Judit: A Magyar Országgyűlés elnökei, 1848–2002. Almanach. Argumentum Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-446-225-1, 421-424. o.
- Gál Zoltán 1996-os országgyűlési életrajza
- Gál Zoltán országgyűlési adatlapja
További információk szerkesztés
- ifj. Korsós Antal: Politikus jogászok. Bánk Attila, Boross Péter, Demszky Gábor, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Gál Zoltán, Gálszécsy András, Horváth Balázs, Kiss Elemér, Toller László, Torgyán József; Helikon, Bp., 2005
| Elődje: Szabad György |
|
Utódja: Áder János |
