Gézer (héber: גֶּזֶר) ókori város a mai Izrael területén. A régészeti feltárás a mai Tel-Aviv és Jeruzsálem között található Tel Gezer néven.

Gézer
Gézer romjai
Gézer romjai

Lakóikánaánita népek
filiszteusok
zsidók
Ország Izrael
Testvérvárosok
Lista
Elhelyezkedése
Gézer (Izrael)
Gézer
Gézer
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 51′ 36″, k. h. 34° 55′ 11″Koordináták: é. sz. 31° 51′ 36″, k. h. 34° 55′ 11″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gézer témájú médiaállományokat.

Történelem szerkesztés

A kőrézkortól kezdve a római korig lakott hely volt; jelentőségét növelte, hogy közel volt a tengerpart mellett vezető hadi és kereskedelmi úthoz.

A legrégebbi lakosság emlékeit barlangokban találták. Valószínű, hogy ők nem sémiták voltak, mert a halottaikat elégették.

A bronzkortól kezdve már fallal körülvett város nyomát találták. A lakosság növekedésével a város területe is nőtt és azt újabb, hatalmas, 4 méter széles kőfallal vették körül. Egy különlegesen megerősített kapun lehetett bejutni a városba. Már a korai bronzkorban (Kr. e. 3. évezred) elkészült egy 67 m hosszú és 27 méter mélyre vezető alagút, amelyen egy vízforrást lehetett elérni ostrom idején.

A középső bronzkor óta világos nyomai vannak az egyiptomi befolyásnak; kerültek elő skarabeuszok, amelyek már a XII. dinasztia idejéből valók. A III. Thutmózisz által meghódított városok listáján éppúgy előfordul, mint Merneptah fáraó híres sztéléjén (Kr. e. 1210). A közbeeső amarnai periódusban is nevezetes szerepet játszott. Számos levél beszámolt arról, hogy uralkodója ellenséges terveket sző más városok, pl. Jeruzsálem, sőt Egyiptom ellen is.

A középső bronzkorból való az a kőoszlopsor (megalit), amelynek másfél-három méter magas darabjai emlékeztetnek az Ószövetségben emlegetett "szent oszlopok"hoz, héberül maccébákhoz. Feltételezés szerint emlékoszlopok voltak, előkelő személyek, fejedelmek emlékére állították. Környékükön számos - agyagkorsóba helyezett - gyermekcsontvázat találtak; hasonlók kerültek elő a lakóházak alól is.
Régebben a Kánaánban előfordult gyermekáldozatok vagy speciálisan bemutatott fundamentumáldozatok emlékeit látták bennük - de ez a vélemény az utóbbi időben vitatott.

Az izraelita honfoglalás során Gézert nem sikerült meghódítania Józsué népének.[1] A későbbiekben a filiszteusok egyik fontos támaszpontja lett az Izráel ellen viselt háborúk során.[2] Majd csak a Kr. e. 10. században, amikor Salamon király politikai érdekházasságot kötött - egy fáraólányt véve sokadik feleségéül - akkor kapta nászajándékul Gézer városát - miután a fáraó egy rablóhadjáratban elfoglalta és leölette a lakosait.[3] Salamon erős várossá építette ki, ami azonban nem akadályozta meg később I. Sesonk (Sisák) fáraót, hogy hadjárata során el ne foglalja.

A királyság következő századaiból kevés tárgyi emlék maradt, amiből arra lehet következtetni, hogy a nagy-múltú város ekkora csak szerény település maradt.

III. Tiglat-Pileszer egyik győzelmi feliratában említi, hogy a Gáza ellen folytatott hadjárata során Gézert is elfoglalta (Kr. e. 734). Az asszír uralom során - hasonlóan más városokhoz - idegen lakosságot telepítettek be a megmaradt, csekély számú izraeliták mellé. Két érdekes mezopotámiai ékírásos tábla névlistái tanúskodnak erről Kr. e. 651-ből, és 649-ből.

A perzsa korban megint jelentős város lett Gézer. A hellenisztikus korban pedig Bét-Cúr mellett az egyik legfontosabb rőd, amelyet egy ideig a szírek tartottak hatalmukban, míg Makkabeus Simon el nem foglalta Kr. e. 142-ben. Ő a pogány lakosságot száműzte a városból, helyükbe zsidókat telepített,[4] magának pedig egy palotát építtetett. Amikor a palota falmaradványait feltárták, az egyik kőtömbön egy rákarcolt felírást találtak - egy idegen kényszermunkás írt oda: "Tűz eméssze meg Simon palotáját!"

Amikor a Hasmoneus királyság székhelye Jeruzsálem lett, Gézer szerepe csökkent és lakossága is megfogyott.

A rómaiak a Vespasianus alatt folyt zsidó-római háború idején teljesen elpusztították.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Bír. 1, 29
  2. 2. Sám 5, 25  ; 1. Krón. 20,4
  3. 1. Kir. 9,16
  4. 1. Makk. 13, 43-48

Források szerkesztés

  • Dr. Tóth Kálmán: A régészet és a biblia
  • Kroll Gerhard: Jézus nyomában