Galics

	Galics (Галич)
; Galics címere	; Galics zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kosztromai terület
Járás	Galicsi
Irányítószám	157202
Körzethívószám	49437
	Népesség
Teljes népesség	16 911 fő (2018. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+03:00
	Elhelyezkedése
	Galics Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 58° 23′, k. h. 42° 21′Koordináták: é. sz. 58° 23′, k. h. 42° 21′
	Galics Pozíció Kosztromai terület térképén
	Galics weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Galics témájú médiaállományokat.

Galics (oroszul: Галич) város Oroszország Kosztromai területén, a Galicsi járás székhelye.

Lakossága: 17 346 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Fekvése szerkesztés

Kosztromától 124 km-re északkeletre, a Galicsi-hátság (vagy Galics–Csuhloma-hátság) peremén, a Galicsi-tó délkeleti partján fekszik. Vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonal északi ága és az onnan Kosztromába vezető szárnyvonal találkozásánál.

Története szerkesztés

Először az 1238. évnél említi az ún. Lavrentyij-féle évkönyv, ekkor még Galics Merszkij néven. A Merszkij a térség egykori lakói, a finnugor merja nép nevére utal. A település a Galicsi Fejedelemség névadója és székhelye volt. Erődítménye 1427-ben sikerrel állt ellen a kazanyi tatárok támadásának, de 1450-ben II. Vaszilij moszkvai nagyfejedelem csapatai elfoglalták, és a fejedelemség a moszkvai állam része lett.

A 15. század második felében egy nagyobb sugarú, szintén földsáncokból, árkokból és fa őrtornyokból álló védelmi rendszert is építettek, mely a várfalon kívül alakult települést is védte. A védműveket a 18. század elején bontották el. A mai település egyes részein ma is fellelhetők a középkori sáncok maradványai.

A 16. században a kosztromai földek egyik kereskedelmi központja volt. A 17. század elején, az ún. zűrzavaros idők harcai során a települést fölégették és teljesen elpusztították. A helyreállítás után az 1655-ben kitört pestisjárvány követelt sok áldozatot.

1708-ban az Arhangelszki kormányzóság része, 1719-ben város, 1778-ban ujezd székhelye lett. Megkezdődött a város új szerepkörének megfelelő átépítése. Lakói főként szőrme- és bőrkikészítéssel, halászattal és zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A tó különleges iszapját (a szapropélt) használták trágyázásra.

A szovjet korszakban bútor- és cipőgyár, lenfeldolgozó, több élelmiszeripari üzem alakult. Akkor honosodott meg az autódaruk gyártása.

A mai város szerkesztés

Autódarugyára a 21. század első évtizedeiben is a város legfontosabb iparvállalata maradt.

A városmag központja az egykori vásártér; árkádos kereskedősora 1825-ben épült. Az egykori kreml helyén a Preobrazsenszkij-templom (1774) magasodik. A Galics-tó déli peremén fekvő Pajszij-kolostort a 14. században alapították; a 16., illetve a 17. században alapított két temploma csonkán maradt fenn.

Jegyzetek szerkesztés

↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

Források szerkesztés

Goroda Rosszii. Enciklopegyija (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994)
Galics (orosz nyelven). A Kosztromai terület portálja. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[d84f748bde80dac87e899490e943a9ac5d33eca8-1] 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)

[2] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 23.)

[1]

[2]