Gatún-tó
A Gatún-tó (spanyolul: Lago Gatún) egy mesterségesen felduzzasztott tó a Panama-csatorna nyomvonalán, Panama legnagyobb tava. Igen fontos szerepet játszik a hajózásban és a környező települések ivóvízellátásában is, emellett gátjánál egy 21 MW-os vízerőművet is létesítettek. Vizét a közeli ananászültetvények öntözésére is felhasználják, valamint a csatornát látogató nagy számú turista jó része a tavat is megtekinti (évente mintegy tízezer ember). Ezres nagyságrendben tevékenykednek rajta horgászok és halászok is. Az éves haltermés mintegy 150–300 tonna.[1]
| Gatún-tó (Lago Gatún) | |
 | |
| Szigetek a Gatún-tóban | |
| Ország(ok) |  Panama |
| Hely | Nyugat-Panama és Colón tartományok, Panama-csatorna |
| Típus | mesterséges tó |
| Elsődleges források | Chagres folyó |
| Elsődleges lefolyások |
|
| Hosszúság | 33 km |
| Felszíni terület | 444,3 km2 |
| Víztérfogat | 5,2 km3 |
| Tszf. magasság | 26 m |
| Szigetek | Barro Colorado-sziget és számos kisebb sziget |
| Elhelyezkedése | |
 Gatún-tó
Pozíció Panama térképén
| |
 é. sz. 9° 11′ 52″, ny. h. 79° 54′ 06″Koordináták: é. sz. 9° 11′ 52″, ny. h. 79° 54′ 06″ | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gatún-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A csatorna építésekor, 1910 és 1912 vagy 1913[2] között építették fel azt a gátat Gatún településnél a Chagres folyón, amelynek köszönhetően létrejött a tó. 1937-ig, az USA-beli, nevadai Hoover-gát megépítéséig a Föld legnagyobb mesterséges tava volt, és a Fort Peck-gát megépítéséig a legjelentősebb is.[1]
Földrajz szerkesztés
A 444,3 km²-es Gatún-tó területén közigazgatásilag két tartomány (Nyugat-Panama és Colón) három kerületének (Panama, La Chorrera és Colón) kilenc községe (Ancón, Iturralde, Amador, La Represa, Cristóbal, Limón, Nueva Providencia, Cativá, Sabanitas) osztozik.[1] Partvonala a domborzat miatt igen tagolt, számos korábbi kiemelkedés és csúcs a duzzasztás során szigetté alakult. Legnagyobb szigete a Barro Colorado-sziget. A Panama-csatorna vízi útvonalából mintegy 33 km-t a Gatún-tó tesz ki.[2] A tó 26 méterrel fekszik a tenger szintje felett.[3]
A térségben a hőingadozás kicsi, egész évben meleg az idő. A csapadék éves mennyisége 1500 és 4000 mm között van, északkelet felé nő, délnyugat felé csökken. A páratartalom 64–81% körül van. A januártól áprilisig tartó időszak a legszárazabb, augusztustól decemberig a legcsapadékosabb. A jellemző szélirány az északi és az északkeleti: az idő 90%-ában erről fúj a szél. Az átlagos szélsebesség a június– augusztusi időszakban jellemző 8,5 km/h-tól a száraz évszakban mért 18–22 km/h-ig terjed.[1] A vízszint ingadozása nem jelentős, mivel a parton elterülő erdőségeknek köszönhetően a csapadékvíz viszonylag egyenletesen szivárog a talajba és a tóba.[2]
A tó vizének átlagos hőmérséklete 27,5 és 29,5 °C közötti, pH-ja 7,2, a benne levő oldott oxigén mennyisége 6,22 mg/l. Kalciumból literenként 8,2 mg-ot, nátriumból 6 mg-ot, magnéziumból 3 mg-ot, kloridból pedig 29,8 mg-ot tartalmaz.[1]
Élővilág szerkesztés
A tóban élő őshonos halfajok az Aequidens coeruleopunctatus és a Vieja maculicauda nevű bölcsőszájúhal-féle, az Astyanax ruberrimus, a Compsura gorgonae, a Hoplias microlepis, a Hyphessobrycon panamensis, a Pseudocheirodon affinis, a Roeboides guatemalensis és a Brycon chagrensis nevű pontylazacalakú, az Eleotris pisonis és a Gobiomorus dormitor nevű küllőféle, az Eugerres plumieri és a Neetroplus panamensis nevű sügéralakú, a Gambusia nicaraguensis és a Poecilia mexicana nevű elevenszülő fogaspontyféle, a Hypostomus panamensis nevű tepsifejűharcsa-féle, a Melaniris chagresi nevű kalászhalalakú és a Rhamdia guatemalensis nevű harcsaalakú. Betelepített fajok többek között a nílusi tilápia, a Cichla ocellaris nevű bölcsőszájúhal-féle, a márványsügér és az amur.[1]
A garnélarákok közül a Macrobrachium nem fajai találhatók meg a vízben, a puhatestűek közül a Pomacea nem csigái, a hüllők közül a hegyesorrú krokodil, a pápaszemes kajmán és a keskenymellű iszapteknős fordul elő itt, valamint élnek a tóban karibi manátuszok és hosszúfarkú vidrák is.[1]
A növények közül legelterjedtebb a közönséges vízijácint, a Eichhornia azurea nevű vízijácintféle, az úszó kagylótutaj és a közel 50 hektárt beborító Hydrilla verticillata nevű békatutajféle.[1]
Képek szerkesztés
-
Látkép -
A Maersk Bogor hajó a Gatún-tavon -
A duzzasztógát vízerőműve -
A Barro Colorado-sziget és környéke
_on_Gatun_Lake_in_Panama.jpg)
Források szerkesztés
- ↑ a b c d e f g h Lago Gatún (spanyol nyelven). ClimaPesca. [2018. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
- ↑ a b c Lago Gatún (spanyol nyelven). La Estrella de Panamá, 2014. június 11. [2018. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
- ↑ 100 éves a Panama-csatorna. Természet Világa, 2014. április 1. [2014. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
