Gebhardt Xavér Ferenc

Gebhardt Xavér Ferenc (Paks, 1791. január 23. – Pest, 1869. október 27.) orvos, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1830).

Gebhardt Xavér Ferenc
Született	1791. január 23. Paks
Elhunyt	1869. október 27. (78 évesen) Pest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	orvos, egyetemi tanár
Iskolái	Pesti Királyi Tudományegyetem (–1814, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályája

Gebhardt József kereskedő és Stiglitz Terézia fia. Felesége Muzsik Jozefa, akitől hét gyermeke született. A középiskolai tanulmányait Mosonmagyaróváron és Budán végezte. Iskolái után a bölcseletet Szegeden, az orvosi tudományokat a pesti egyetemen végezte, ahol 1814-ben orvosi oklevelet szerzett. Ezután Bécsben Hildenbrand, Kern és Boër előadásait hallgatta. Pestre visszatérve, 1815. november 1-étől dr. Bene Ferenc mellett asszisztens, 1816-ban az orvosi kar tagja és 1818-ban jegyzője lett. 1820–1824 között a gyógyszertan helyettes tanára, ő vezette a sebészek számára rendelt belgyógyászati gyakorlatokat, majd a belgyógyászat rendes tanárává nevezték ki. Az orvostudomány magyar nyelvű szakkifejezései kidolgozásának egyik kezdeményezője volt, és ő volt az első, aki tanári székfoglaló beszédét magyarul tartotta (1824. január 10.). Ez évben, 1824-ben megalapította a himlő elleni védekezés intézetét, mely 1850-től a kormány rendeletével Központi Oltóintézet néven igazgatása alatt működött és az ország orvosait térítésmentes oltóanyaggal látta el, – jelentősen csökkentve ezáltal a hazai járványokat. Kortársai ezért „a vaccinatio buzgó és hatalmas apostolának” nevezték. 1830. november 17-én a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósága kinevezte rendes tagnak. 1840-ben orvosírói és tanári érdemeiért magyar nemességet nyert. Két ízben volt az orvosi kari dékánja, - 1840-41-ben és 1855-1860 között. 1857-ben királyi tanácsosi címet kapott, és Tolna vármegye táblabírája is volt, később Ferenc József-renddel tüntették ki.

Egyébként 1824-től 1860-ig a belső bajok kór- és gyógytanának nyugalmazott rendes tanára volt.

Cikkei jelentek meg a Tudományos Gyűjteményben (1817. könyvismertetés, 1824. VIII. A tapasztalati orvosi tudománynak méltóságáról és a kezdő orvosnak az orvosi gyakorlására való vezérléséről, tanári székfoglalója), a Magyar Akadémiai Értesítőben (1851–1852. Az ember- és tehénhimlőről), a Zeitschrift für Natur und Heilkunde-ben (1853. I. Leistungen der Central-Impfanstalt zu Pest, Über die Wirksamkeit der k. k. Centralimpfanstalt in Pest in J. 1853.), az Orvosi Hetilapban (1857–1859. Felszólítás az úgynevezett szénakór tárgyában stb.)

Munkái

• Versus: dno Carolo Gindlj, pro onomastico die oblati. Budae. (Magyar szöveggel.)
• Útmutatás az orvosi gyakorlásra, vagy bevezetés a beteg ágya mellett való orvosi tanításra. Pest, 1827.
• A különös orvosi nyavalya és gyógytudomány alapvonaljai. A különös orvosi pathologia és therapia. Pest, 1828–1838. Két kötet.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.