Georg Heym (Hirschberg,[1] 1887. október 30.Berlin, 1912. január 16.) német költő.

Georg Heym
Élete
Született1887. október 30.
Hirschberg
Elhunyt1912. január 16. (24 évesen)
Berlin
SírhelyLuisenfriedhof III
Nemzetiségnémet
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)költészet
Irodalmi irányzatexpresszionizmus
Fontosabb műveiDer ewige Tag (1911)
Georg Heym aláírása
Georg Heym aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Georg Heym témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Apja államügyész volt, aki fiát hivatalnoki pályára szánta. Ő azonban jogi tanulmányainak befejezése (1911) után inkább tolmácsiskolába, majd katonának jelentkezett, hogy ezt elkerülje. Bevonulása előtt egy költőtársával, Ernst Balckkal a Havelen korcsolyázás közben beszakadt alattuk a jég, és vízbe fulladtak.

Költészete szerkesztés

Verseiben a naturalista leírások rémálomszerű jelenésekké alakulnak át. Emiatt az expresszionizmus korai képviselőihez tartozik – hasonlóan Georg Traklhoz, bár tőle eltérően nem a (szabad) természet, a falusi környezet, hanem inkább a modern nagyváros és a technika költészetének fő témája, ihletője (A város istene, A városok démonai, Lázkórház). A kopár, pusztulásra érett nagyvárosokat az emberi társadalom kitaszítottjai (őrültek, vakok, süketek) népesítik be.
Az idill csak néhány versében, kivételképpen (Április; Vidáman) bukkan fel – de gyakran ez is sötét látomásba merül (Printemps).

Georg Heym verseinek többsége – a húszas évek expresszionista költészetével szemben – kötött formájú: Szinte kizárólag négysoros strófákból álló versek és szonettek alkotják.

Művei szerkesztés

Életében egyetlen verseskötete jelent meg: Der ewige Tag (1911) (Az örök nap).
Halála után jelent meg Umbra vitae (1912) (Az élet árnyéka) című kötete, e kötetét Ernst Ludwig Kirchner német képzőművész illusztrálta.

Magyarul szerkesztés

  • Ködvárosok. Versek; vál., szerk. Hajnal Gábor, ford. Garai Gábor et al., utószó Lay Béla; Európa, Bp., 1966

Jegyzetek szerkesztés

  1. Alsó-Sziléziában (Lengyelország) - lengyelül: Jelenia Góra

Források szerkesztés

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Lay Béla utószava a „Ködvárosok” című kötethez