Georges Duhamel
Georges Duhamel (Párizs, 1884. június 30. – Valmondois, 1966. április 13.) francia orvos, költő, író, esszéista.
| Georges Duhamel | |
 | |
| 1930 körül | |
| Született | 1884. június 30.[1][2][3][4][5] Párizs[6][7] |
| Elhunyt | 1966. április 13. (81 évesen)[1][8][2][3][4] Valmondois[7] |
| Álneve | Denis Thévenin |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Blanche Albane |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Pierre-Émile Duhamel |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Lycée Buffon |
| Kitüntetései | |
| Sírhelye | Cemetery of Valmondois |
 | |
| Georges Duhamel aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Duhamel témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Jómódú családba született. Középiskolai tanulmányait befejezve, az ország felfedezése érdekében nagy gyalogos utakat tett. Országjárását követően orvosi tanulmányokat kezdett. Részt vett az Abbaye csoport (költők, írók, zenészek, festők) megalakításában, a csoportban folyó alkotó munka, a szolidaritás és testvériség eszméi egész későbbi munkásságára ráhatással volt. 1909-ben orvosként diplomázott, biokémikus lett. Verseiben a humanizmus és a kollektív élet szellemét állítja szembe a technikai civilizáció elhatalmasodásával. Orvosi tevékenységét befejezte, a La Mercure de France irodalmi kritikusa lett. Legfontosabb cselekedete, hogy felhívta a figyelmet Paul Claudel költőre, drámaíróra. Az ő hatása tükröződik vissza Duhamel első három színpadi művén. Az első világháború alatt a frontvonalon katonai sebészként teljesített szolgálatot. Élményeit a A vértanúk élete és a Civilizáció versesköteteiben tárta a világ elé. 1920-tól kizárólag a regény műfajában végezte szépirodalmi munkásságát. Kiemelkedő alkotása az öt kötetből álló Salavin-ciklus. 1930-1940 között Franciaországban és külföldön több előadást tartott a francia nyelv és kultúra védelmében. 1933-1944 között jelent meg a 10 kötetes regényciklusa, A Pasquier-k krónikája. A zeni iránti érdeklődését kimutató írásait az 1964-ben megjelent, A vigasztaló zene kötetébe egyberendezte. Két útikönyvet írt, 1927-ben a Moszkvai utazás, majd Amerikában tett útját követően, 1935-ben Jelenetek a jövő életből.
Művei szerkesztés
- 1907-ben saját kezével szedte és nyomtatta ki első kötetét, a Des legends, des batailles-t (Legendák, csaták),
- 1909-1912 között újabb három verseskötetet került kiadásra,
- 1917-ben Vice des Martyrs (A vértanúk élete) kötete jelent meg,
- 1918-ban a Civilisation (Civilizáció) kötetét adták ki, amely elnyerte a Goncourt-díjat
- 1919-1920 között két verseskötete jelent meg,
- Salavin-ciklus
- 1950-ben jelent meg a Pattrice Périot utazása regénye
Magyarul szerkesztés
- Éjféli vallomás; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1927 (Külföldi regényírók)
- Két ember; ford. Komor András; Franklin, Bp., 1935 (Külföldi regényírók)
- A napló; ford. Illyés Gyula; Franklin, Bp., 1940
- A vígasztaló zene; ford. Oltványi Imre; Zeneműkiadó, Bp., 1964
Sikerei, díjai szerkesztés
- 1935-től a Francia Akadémia tagja, 1942-től 1946-ig örökös titkára
- 1918-ban Goncourt-díjat kapott
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюамель Жорж, 2015. szeptember 28.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дюамель Жорж, 2015. szeptember 27.
- ↑ a b c http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/georges-duhamel, 2019. július 28.
- ↑ a b http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/georges-duhamel
Források szerkesztés
- Világirodalmi Lexikon – 1972. Akadémia Kiadó, Budapest, Második kötet Cam-E
