Wikipédia

Glaukiasz illír király

illír király
Ez a szócikk az illír uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: Glaukiasz (egyértelműsítő lap).

Glaukiasz (ógörög Γλαυκίας, latin Glaucias; ? – i. e. 302) az Illír Királyság uralkodója i. e. 335 és 302 között. A taulantok törzséből kikerülő illír király uralkodását az adriai partvidék meghódítására törő Makedón Királyság elleni háborúskodás határozta meg. Bár uralkodása elején nem neki kedvezett a hadi szerencse, az i. e. 310-es évek második felére stabilizálni tudta hatalmát Lisszosztól Aulónig terjedő országában. A későbbi diadalmas épeiroszi és makedóniai király, I. Pürrhosz pártfogója és nevelőapja volt. Halálát követően az Illír Királyság más illír törzsek irányítása alá került.

Glaukiasz
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 335 – i. e. 302
ElődjePleuratosz
UtódjaII. Bardülisz
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 302
ÉdesapjaPleuratosz
HázastársaBeroia
A Wikimédia Commons tartalmaz Glaukiasz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Egyes elméletek szerint Glaukiasz apja Pleuratosz, az Illír Királyság feltehetően i. e. 356 utáni uralkodója volt, de ez a leszármazási kapcsolat nem tisztázott megnyugtatóan.[1] A korabeli források alapján annyi bizonyos, hogy Glaukiasz i. e. 335-ben a délnyugati taulant illírek felett uralkodó király volt.[2] Már uralkodása első évében fegyvert fogott a makedónok ellen, amikor Kleitosz dasszaréta király segítségére sietett a makedón III. Alekandrosz vagy más néven Nagy Sándor ellen vívott pélioni csatában, de végül alulmaradtak az ütközetben. Kleitosz a taulant udvarba menekült, ahol Glaukiasz oltalmat kínált neki. A győzelem után III. Alexandrosz birodalmához csatolta az enkhele területeket, a déli illírek politikai központja így a Glaukiasz kezén lévő partvidék lett.[3]

Glaukiasz a következő években újjászervezte hadseregét, és egy makedónellenes szövetség kiépítésére is kísérletet tett. Amikor i. e. 316-ban[4] az országában kirobbant felkelés elől menekülve Aiakidész épeiroszi király megpihent Glaukiasz udvarában, még karonülő gyermekét, Pürrhoszt az illír király gondoskodására bízta. Könnyű szívvel tehette, hiszen a történetíró Iustinus feljegyzése szerint az illír királyné, Beroia rokonságban állt Aiakidésszel. Plutarkhosz romantikus felhangokat sem nélkülöző krónikája szerint amikor a fiút Glaukiasz és felesége, Beroia lába elé tették a földre, a kisgyermek Glaukiasz ruházatába kapaszkodva és a király térdére támaszkodva egyenesedett fel álló helyzetbe. Glaukiaszt mulattatta a gyermek, és felesége gondoskodására bízta őt, hogy fiaival együtt nevelje. Döntésében azonban politikai elgondolások is szerepet játszottak: egy jövőbeni illír–épeiroszi szövetséget lehetett megalapozni a királyi sarj pártfogásba vételével. A makedónok királya, Kasszandrosz később 200 talentumot ajánlott fel Glaukiasznak a gyermek átadásáért, de az illír uralkodó elutasította az ajánlatot.[5]

A makedón uralkodó a visszautasítást ürügyül felhasználva, az adriai partvidék elfoglalásának céljával megtámadta Illíriát. Miután elfoglalta Akarnaniát, i. e. 314-ben Kasszandrosz a vele szövetséges, Aiakidész utáni Épeirosz területéről, déli irányból támadt a taulant illír területekre. A történetíró Szicíliai Diodórosz beszámolóiból ismert, hogy Kasszandrosz előbb elfoglalta Apollóniát, majd a Hebrosz (a mai Devoll) folyót átlépve Epidamnosz alá vonult, hogy összecsapjon Glaukiasz seregeivel. Az epidamnoszi csata a makedónok győzelmével zárult, Glaukiasz területeinek nagy részét elveszítette, ráadásul köteleznie kellett magát arra, hogy sem a makedónokat, sem azok szövetségeseit nem támadja meg.[6] Két évvel később, i. e. 312-ben azonban a makedónok adriai uralmának vége szakadt, amikor Apollónia és Epidamnosz lakói fellázadtak, a kerküraiak által támogatott Glaukiasz pedig fegyvereseivel a segítségükre sietett. Apollóniát felszabadították, Epidamnoszt pedig Glaukiasz illír királyságának fennhatósága alá rendelték. Glaukiasz a későbbiekben megpróbálta Apollónia felett is átvenni a hatalmat, de próbálkozásai sikertelenül jártak. A krónikák szerint éppen amikor Apollóniát ostromolta, az arra hajózó Akrotatosz spártai király érveinek engedve hagyott fel az ostrommal és békés kapcsolatokat épített ki a várossal.[7]

Uralkodásának hátra lévő évtizede viszonylagos békében telt, királyságának határai északon Lisszoszig, délen Aulónig terjedtek. Az udvarában nevelkedett Pürrhoszt, amikor elérte a tizenkét éves életkort, II. Alketasz épeiroszi király halála után, i. e. 306-ban visszahelyezte apja trónjára.[8] Az i. e. 302-ben bekövetkezett halála után az Illír Királyság feletti hatalomért folyó vetélkedésben a taulantok elveszítették politikai befolyásukat. Idővel az ardiaták váltak az illírség meghatározó törzsévé, királyságának déli területeit pedig az immár épeiroszi uralkodó, Pürrhosz hódította meg.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Ceka 2013 :103–104.
  2. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :121.; Ceka 2013 :104.; Zavalani 2015 :14.
  3. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :122.; Ceka 2013 :103–105., 174.; Zavalani 2015 :13–15.
  4. ↑ Ceka 2013 :105. Más forrásokban az i. e. 313-as ( Jacques 2009 :116.) és az i. e. 312-es év ( Wilkes 1992 :124.) is megjelenik, de az eseménynek mindenképpen meg kellett előznie az i. e. 314-ben kirobbant makedón–illír háborúskodást.
  5. ↑ Wilkes 1992 :124.; Ceka 2013 :105.
  6. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :124.; Ceka 2013 :105–106.; Zavalani 2015 :16.
  7. ↑ Wilkes 1992 :124–125.; Ceka 2013 :106.; Zavalani 2015 :16.
  8. ↑ Pollo & Puto 1981 :12.; Wilkes 1992 :125.; Jacques 2009 :119.; Ceka 2013 :105.; Zavalani 2015 :16.
  9. ↑ Pollo & Puto 1981 :12.; Wilkes 1992 :124–125.; Ceka 2013 :174., 382.; Zavalani 2015 :17.

Források szerkesztés

  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Glaukiasz_illír_király&oldid=25584403”